Peking aggódik Trump irányváltása miatt

Kína „súlyos aggodalmát” fejezte ki hétfőn amiatt, hogy a megválasztott amerikai elnök sutba akarja dobni az évtizedek óta követett „egy Kína-politikáját”. Donald Trump vasárnap a FoxNews-nak adott interjúban ismét megerősítette, hogy nem érzi magára nézve kötelezőnek az eddigi irányvonalat Kínával kapcsolatosan, egészen addig, míg nem sikerül alkut kötnie Pekinggel más, főként kereskedelmi kérdésekben.

A kínai külügyi szóvivő, Keng Suang Trump interjúja nyomán hangsúlyozta, hogy ha sérül az amerikai „egy Kína-politika”, akkor kizárt, hogy stabil ütemben fejlődjenek a kínai-amerikai kapcsolatok. A kínai külügyminisztériumi nyilatkozat az eddigi legkeményebb reakció volt Trump már korábban is kilátásba helyezett irányváltására.A The Global Times című állami kiadású kínai lap vezércikkében egyenesen „gyerekes és indulatos” embernek minősítette Trumpot, akinek fogalma sincs a külpolitikáról, a diplomáciát is üzleti alkuként fogja fel.

A zavar az amerikai-kínai kapcsolatokban azt követően keletkezett, hogy a megválasztott elnök fogadta a tajvani elnökasszony, Caj Jing-ven gratulációját, mit sem törődve azzal, hogy nem volt hivatalos kapcsolatfelvétel Tajvan és az Egyesült Államok között azóta, hogy az akkori elnök, a demokrata Jimmy Carter 1979-ben diplomáciai kapcsolatot létesített a szárazföldi Kínával, s Washington azóta Tajvan szigetét Kína részének tekinti. A hívást Washingtonban Trump tapasztalatlanságának tudták be, Peking pedig a tajvaniak „trükkjéről” beszélt.

Utóbb kiderült, hogy a tajvani elnök hívását jól előkészítették, méghozzá nem más, mint az 1996-os volt republikánus elnökjelölt, Bob Dole, aki időközben lobbistának állt, szervezte a háttérben a közeledést. Trump nemzetbiztonsági csapatából többen vannak, akik változtatnának a kínai kapcsolaton. A kínai külügyi szóvivő tegnap világossá tette, egy ilyen lépés nem marad következmények nélkül Peking részéről.

Szerző

Bajban az IMF vezetője

Publikálás dátuma
2016.12.13. 06:33
Egyelőre kérdéses, lemondatják-e Lagarde asszonyt, ha bűnösnek nyilvánítják FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JASPER JUINEN
Tegnap megkezdődött a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Christine Lagarde pere. „Nem kívánok hallgatni” – közölte. Ha elítélnék, akár egy éves börtönre is ítélhetik.

Kétes kifizetés miatt került a vádlottak padjára Christine Lagarde. Hűtlen kezeléssel vádolják. Ha bűnösnek találják, akár egy éves börtönbüntetésre és 15 ezer eurós kártérítés megfizetésére is ítélhetik. Felmerül továbbá az a kérdés is, hogy ha elítélik, maradhat-e az IMF élén.

Az ügy már évek óta húzódik. Az eset középpontjában Bernard Tapie üzletember áll, aki még 1992-ben árulni kezdte az Adidas részvényeinek nyolcvan százalékát. 1994-ben Robert Louis-Dreyfus luxemburgi konzorciuma vásárolta meg a papírokat.

Ebből az összegből Tapie semmit sem látott viszont. Ezért azzal vádolta az állami kézben lévő Crédit Lyonnais bankot, megkárosította őt a tranzakció során, s a pénzintézet offshore-cégek számlájára utalta a nem csekély összeget. Tapie azt állítja, meglopták, ám a Crédit Lyonnais azzal védekezett, hogy egy csődben lévő Adidast vett át.

Alig több mint egy évvel Nicolas Sarkozy államfővé való beiktatását követően, 2008 júliusában egy munkaügyi bíróság Tapie-nak adott igazat, s 403 millió eurót ítélt meg neki. Sokan megdöbbentek az ítéleten. Ekkor Christine Lagarde volt a pénzügyminiszter. Tapie kártérítése érdekében Lagarde asszony személyesen járt el tárcavezetőként. Feltételezések szerint azért, mert felülről kapott erre utasítást Nicolas Sarkozy akkori köztársasági elnöktől.

A bírósági döntést azonnal megtámadták a szocialisták, valamint a centrista Modem nevű párt. Lagarde asszonynak kellett döntést hoznia arról, meg akarja-e vétózni az ítéletet, vagy sem. Ő azonban úgy döntött, helyénvalónak tartja a döntést. Ezzel hatalmas lavina indult el. Mindenesetre akkor úgy tűnt, győzött az „igazság”, s az ügy ezzel 16 év múltán nyugvópontra kerül.

Bár az ellenzéki politikusok minden kifogását elutasították, 2011 májusában a semmítőszék főügyésze, Jean-Louis Nadal hűtlen kezelés és csalás miatt kezdeményezett eljárást. Kiderült egyebek mellett, hogy az a bíró, aki megítélte a jelentős kártérítést Tapie-nak, szoros barátság fűzte Nicolas Sarkozyhez. Ekkor azonban már konkrétan Christine Lagarde felelőssége is felmerült. Meg is hallgatták őt 2011. május 23-án és 24-én, ami azért volt meglehetősen pikáns, mert egy nappal ezután jelentette be, hogy jelölteti magát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élére. Még ebben az évben meg is választották.

2013 májusában ismét bírák hallgatták meg Lagarde-ot, akit akkor még tanúnak neveztek, vagyis hivatalosan még nem zajlott eljárás vele szemben.

Ugyanebben az évben eljárás indult Stéphanie Richard, a France Telecom vezetője ellen. Ő azt állította, Lagarde asszonyt is tudott arról: a kormány nyomást gyakorolt a bíróságra Tapie-ügyben. A miniszteri rangú politikusok ügyeivel foglalkozó francia köztársasági bíróság (CJR) 2014 augusztusban indított előzetes eljárást ellene.

Lagarde azt állította, nem tart a pertől, lelkiismerete tiszta. Rendre visszautasította az ellene felhozott vádakat. Az IMF vezérigazgatójának védői azt kifogásolták, hogy ez a régi eljárás még mindig tart. A bíróságnak arról kell döntenie, valóban történt-e hűtlen kezelés. Csak ezután kezdődhet meg a konkrét bírósági eljárás.

Az IMF köreiből származó értesülések szerint nincs konkrét előírás arra, hogy ilyen esetben meg kell-e fosztani posztjától a Nemzetközi Valutaalap vezetőjét. Ha bűnösnek találnák Lagarde-ot, akkor a végrehajtó tanácsnak kell döntést hoznia a további teendőkről.

A mostani eljárás december 20-ig, hét napon keresztül tar a rendkívüli köztársasági bíróságon. Az ítéletet egy három bíróból és 12 szenátusi és képviselőházi parlamenti képviselőből álló testület hozza meg.

Szerző

Marad a bizonytalanság Szkopjéban

Publikálás dátuma
2016.12.13. 06:32
Nem valószínű, hogy a macedón voksolás megoldja majd a belpolitikai problémákat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Patthelyzet alakulhat ki a macedón parlamenti választás után. Ez szertefoszlathatja a nemzetközi közösségek azon reményét, amely szerint az idő előtti voksolás után megoldódik az évek óta tartó súlyos belpolitikai válság a balkáni országban. Bár a szavazatok 99,72 százalékának feldolgozása alapján az eddig kormányzó, jobboldali, Belső Macedón Forradalmi Szervezet-Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) szerezte meg a legtöbb mandátumot, ez nem elegendő a kormányzáshoz. Ezért az egyik albán párt támogatására van utalva, az elmúlt másfél év viharos politikai történései miatt azonban nem ígérkezik egyszerűnek a koalíciókötés.

A szavazatok majdnem száz százalékának összeszámlálása alapján Nikola Gruevszki volt miniszterelnök pártja, a VMRO-DPMNE nyerte meg a macedón választást, a 120 tagú törvényhozásban 51 képviselői helyre tett szert. Előnye azonban rendkívül csekély, s vasárnap este a szociáldemokrata ellenzék is győzelmet hirdetett. A Zoran Zaev által vezetett baloldali Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) azonban kissé elhamarkodottan hirdette ki magát nyertesnek.

Az exit pollok még a korábbi miniszterelnök, Nikola Gruevszki által irányított VMRO-DPMNE biztos, öt százalékos győzelmét vetítették előre. A tömörülésnek öt százalékos előnyt jósoltak a voksolás előtt. Az adatok ellenére Zaev felszólította híveit, vonuljanak az utcára, s ünnepeljék diadalukat.

A jobboldali kormánypárt azt állította, hogy a voksok feldolgozásával folyamatosan nőni fog a párt előnye, ennek azonban éppen az ellenkezője történt. Óráról órára zsugorodott az előny, mivel Szkopjéban jobban szerepeltek a szociáldemokraták, s a voksokat lassabban dolgozták fel a fővárosban.

A választási bizottság adatai szerint a kormánypárt 51, a szociáldemokraták 49 mandátumot szereztek. Harmadik helyen végzett a várakozásoknak megfelelően a macedóniai albánok legerősebb pártja, az Ali Ahmeti által vezetett Demokrata Unió az Integrációért (DUI). E párt képviselheti a mérleg nyelvét. A DUI ugyanis tíz mandátumot szerzett, vagyis együtt éppen kormányzóképes többségre tenne szert Gruevszki pártjával. Jóllehet a DUI hagyományosan a VMRO-DPMNE-hez húz, az elmúlt másfél év belpolitikai botrányai miatt az albánok pártja számára visszaüthet a koalíciókötés a jobboldali párttal.

Az albán közösség, amely az összlakosság mintegy negyedét (saját forrásaik szerint harmadát) képezi, rendkívül megosztott, amit a választás eredménye is híven igazol. A negyedik, ötödik és a hatodik helyen is egy kisebb albán tömörülés végzett. A legváratlanabb a Besa nevű párt negyedik helye, öt mandátummal. Ez a 2014-ben alapított politikai mozgalom kiterjedtebb jogköröket követel a szkipetár kisebbségnek, s a jelenlegi szkopjei albán vezetők ellen lép fel. (Állítólag a párt igen jó kapcsolatokat ápol Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, bár ezt vezetése tagadta.) A vasárnapi voksoláson igen magas, 67,97 százalékos volt a részvételi arány. Az ötödik helyet két mandátummal Szövetség az Albánokért nevű párt szerezte meg, megelőzve az Albánok Demokratikus Pártját (DPA), amelynek mindössze két mandátum jutott. Eddig ez utóbbi tömörülés volt a helyi albán közösség második legjelentősebb tömörülése.

Nikola Gruevszki a szavazást követően reményét fejezte ki, az ország polgárai kihasználják a lehetőséget, hogy „egyértelmű jelét adják annak, melyik irányba kívánják elindítani az országot”. Gruevszki a választási kampányban 70 ezer új munkahelyet és a munkanélküliek számának csökkentését ígérte. Zaev pedig azt közölte, kész távozni a politikából, ha pártja elveszti a választást. Erősen kérdéses, hogy valóban visszalép-e. Mindenképpen csalódás azonban az SDSM számára, hogy csak egy választókörzetben, az 1-es számúban szerezte meg a többséget (ide tartozik Szkopje is), s ezenkívül egy volt még, ahol nem a jobboldali párt nyert: a 6-os választókörzetben a várakozásoknak megfelelően az albánok szerezték meg a legtöbb voksot.

Ez volt a kilencedik parlamenti választás Macedónia függetlenné válása óta, s a negyedik idő előtti voksolás. A balkáni államban az utóbbi két évben már-már polgárháborús helyzet alakult ki.

Gruevszki önkénye

Bár Szkopje saját állítása szerint az Európai Unióba törekszik, demokrácia-ellenes intézkedései nem igazolták, hogy annyira szívén viselné az uniós integráció sorsát. Gruevszki 2006-ban került a kormányfői székbe, s tíz évig volt hatalmon. Az uniós közvetítés nyomán 2016 januárjában lemondott, ám ezt követően is ő határozta meg az ország belpolitikáját.

Gruevszki miniszterelnökként ugyan jelentős fejlesztéseket vitt véghez a fővárosban, Szkopjéban, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költötte az állam pénzét. A kormánypárt, a VMRO-DPMNE több száz millió eurót fordított nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokat olyan cégek kapták, amelyek közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.

Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.

Csaltak a választáson?

A kormány mindenre rátette a kezét, amit csak elér. Gruevszkit sokan despotizmussal vádolták, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még jobban kiépítse hatalmi bázisait. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.

2015 februárjában aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányította az aknamunkát (utóbbi már időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.

Később újabb bizonyítékokat tárt elő a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Zaev néhány héttel később több olyan felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető volt, hogy a kormány csalt a 2014-es parlamenti választások során. A kormány erre úgy reagált, hogy a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak. Szkopje 2015 tavaszán aztán felvonulási tereppé vált. Hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak az utcákra. Miután polgárháborús helyzet kezdett kialakulni, az EU is bekapcsolódott a rendezésbe, visszafogottságra intve a feleket.

2015 júniusának elején úgy látszott, hogy az EU közvetítése sikerrel járhat, s sikerül megállapodni az idő előtti voksolásról. Az újabb, június 11-én megtartott egyeztetést azonban nem koronázta siker, s egyre valószínűbbnek tűnt, hogy képtelen a kompromisszumra a kormány és az ellenzék. Júliusban aztán mégiscsak sikerült megállapodni a válságból kivezető megoldásról. Johannes Hahn bővítési biztos jelentette be, hogy a pártok, a Gruevszki által fémjelzett VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett Demokrata Unió az Integrációért DUI, illetve a Menduh Thaci által fémjelzett Albánok Demokratikus Pártja (DPA) megegyeztek az idő előtti voksolás részleteiben.

Ingatag kompromisszum

Az akkori kompromisszum értelmében úgy döntöttek, hogy az előrehozott voksolást 2016-ban rendezik meg. Előtte száz nappal, 2016. január 15-től azonban ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll.

Úgy tűnt, minden a tervek szerint halad, ám a VMRO-DPMNE csak látszólag tartotta magát a megállapodás pontjaihoz. Valójában továbbra is megőrizte pozícióit a hatalomban, igazi kompromisszumot nem kívánt tenni az ellenzéknek. Megegyezés született ugyan a június előtti idő előtti voksolásról, de az ellenzéki pártok és nem kormányzati szervezetek figyelmeztettek arra, a körülmények alkalmatlanok a voksolás megrendezésére. A választási listákat ugyanis nem frissítették, egy sor olyan személyiség neve található rajta, akik már nincsenek az élők sorában, így komoly visszaélésekre nyílhat mód.

Mindemellett a média sem számol be pártatlanul az eseményekről. Ezt követően az Európai Unió is megállapította, hogy a voksolást nem lehet sem szabadnak, sem demokratikusnak nevezni a választási listák miatt. Brüsszel kezdte elveszteni a türelmét Szkopjéval kapcsolatban, ezért áprilisban bejelentette, felfüggeszti a közvetítést. Az EU azt is közölte, nem ismeri el a voksolás végeredményét.

Jóllehet Washington is bírálta Gruevszkiék eljárását, ez cseppet sem zavarta a kormánypártot. De nemcsak a nemzetközi bírálatokkal sem foglalkoztak, a hazaiakkal sem. Az országban heteken át tüntettek a jobboldali tömörülés ellen. Elsősorban Gjorgye Ivanov államfő lemondását követelték, aki április 12-én amnesztiát adott mindazoknak, akiknek szerepe volt a lehallgatási botrány megszervezésében. Természetesen túlnyomórészt a kormánypárt képviselőiről van szó.

Április 13-án tüntetők támadták meg a jobboldali államfő hivatalát, a rendőrség többeket letartóztatott. A „színpompás forradalom” résztvevői Gruevszki letartóztatását követelték. Időnként a kormány hívei is az utcára vonultak, a kabinettel szembeni és elleni megmozdulásoknak mondhatni már hagyományai vannak az országban, hiszen 2015-ben is kis híján polgárháborús helyzet alakult ki.

A legfelsőbb bíróság sem tett semmit azért, hogy helyreálljon a társadalmi béke, a taláros testület képviselői nem semmisítették meg az államfő külföldön is sokat bírált döntését arra hivatkozva, hogy ez nem tartozik a kompetenciáik közé. Az ellenzék szerint a legfelsőbb bíróság tagjainak nagy része úgy táncol, ahogy Gruevszkiék fütyülnek, így nem lehet bízni az igazságszolgáltatás pártatlanságában.

Nos, később annyit azért sikerült elérni, hogy a voksolást december végére halasszák, de a kiélezett eredmény alapján nagyon valószínű: továbbra sem lesz béke Macedóniában.