Ferenc pápa épp szombaton ünnepelte 80. születésnapját. Számos 2016-ban megjelent üzenetében, felhívásában, beszédében figyelmeztetett arra: minden keresztény feladata a menekültek megsegítése. Januári világnapjukra ezt az üzenetet fogalmazta meg: „A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket. A válasz az irgalmasság Evangéliuma”. Az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának közleménye ezzel kapcsolatban rámutatott, ezzel azoknak a drámai helyzetére utal a pápa, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket.
Hogy az egyházfő mennyire szívén viseli a menekültek sorsát, azt az idei nagyheti szertartások is igazolták: több ízben is kifejezte velük való szolidaritását. Nagycsütörtökön menekültek lábát most meg, húsvét vasárnapi üzenetében pedig felszólította a keresztényeket arra, ne felejtkezzenek el a menekültekről. „Ne feledkezzünk meg azokról a férfiakról és nőkről, akik egy jobb jövőt keresve vannak úton, a migránsok és menekültek mind számosabb seregéről – sok közöttük a gyermek is –, akik a háború, az éhezés, a szegénység és a társadalmi igazságtalanság elől menekülnek” – emelte ki.
Ferenc pápa példát mutatott a világnak azzal, hogy áprilisban, amikor Leszbosz szigetén járt, befogadott három szíriai családot. A tizenkét muzulmán időközben benyújtotta a menedékkérelmet Olaszországban. Az egyházfő gesztusával ismét azt igazolta, menekültpolitikáját a humanizmus hatja át, s ebből sok európai vezető tanulhatna.
Sokan azonban elutasítják ezt a humanizmust, s a kirekesztést pártfogolják. Emlékezhetünk arra, mekkora visszhangot keltett az a tavaly szeptemberi felhívása, amely szerint a katolikus közösségeknek, plébániáknak be kell fogadniuk egy menekültcsaládot. Hiába állíthatjuk azt, hogy a nem hívők, illetve más vallásúak is rokonszenveznek a pápával, magukat a katolikusokat – kiváltképp a közép-európaiakra gondolunk – elsődlegesen menekültpolitikája osztotta meg. Illetve nemcsak a híveket. Gyakran fordult elő, hogy még egyes főpapok is szembementek a Szentszék befogadást hirdető álláspontjával. Sok katolikus ráadásul azért fordult szembe a pápával, mert saját kormányuknak a menekültek befogadását elutasító politikájával értettek egyet, hiába figyelmeztette őket az egyházfő arra, a segítség keresztényi kötelesség.
A pápa kiváltotta egyes jobboldali erők haragját. Itthon olyan példátlanul szégyenletes támadás érte egy publicista részéről, sajnos azonban az egyházi vezetés nem tiltakozott emiatt. Olaszországban is támadták a pápát a menekültek védelme kapcsán. Matteo Salvini, az Északi Liga elnöke azt közölte, „azok, akik Olaszország idegenek általi megszállását védik, az ország tönkretételét idézik elő: vagy nincs fogalmuk semmiről, vagy anyagilag jól járnak az egésszel. Olaszország köztársaság, nem? Vagy még mindig a Vatikán uralkodik felette?” – tette hozzá gúnyosan.
Bár Donald Trump hivatalosan csak jövő januárban lesz az Egyesült Államok elnöke, máris roppant feszült a pápa és az ingatlanmágnás viszonya Trump bevándorlásellenes nézetei miatt. 2016 februárjában az egyházfő szokatlanul éles hangon bírálta Trumpot. Mexikóból hazafelé tartva, a pápai repülőgépen újságírók előtt hangsúlyozta: nem akar tanácsot adni az amerikai katolikusoknak, hogy kire voksoljanak az elnökválasztáson. Kifejtette azonban, „az az ember, aki nem hidak, hanem csakis falak építésében gondolkodik, nem keresztény. Ez nincs benne az evangéliumban" - fogalmazott Ferenc pápa. Trump reagálásában szégyenteljesnek nevezte az egyházfő szavait.
„Amikor egy vallási vezető kétségbe vonja valaki hitét, az szégyenteljes. Büszke vagyok arra, hogy keresztény vagyok, elnökként pedig nem engedem majd meg, hogy a kereszténységet állandóan támadják, gyengítsék, ellentétben azzal, amit a jelenlegi elnökünk tesz. Egyetlen vezető - köztük egyetlen vallási vezető - sem lenne jogosult kétségbe vonni más vallását vagy hitét” - hangoztatta akkor Trump. Szerinte a pápa egyébként sem érti Amerika problémáit, a nyitott határ veszélyeit, egyoldalúan látja a bevándorlást, nem veszi észre annak gazdasági, biztonsági következményeit.
Szintén fontos esemény volt 2016-ban Ferenc pápa auschwitzi látogatása, július 29-én. Különösen megrendítő volt, amikor a haláltáborban az áldozatok emlékművénél imádkozott. Egyedül lépte át a haláltábor kapuját, ahol ma is a cinikus „Arbeit macht frei” felirat található. A náci rémuralom idején körülbelül 1,1 millió zsidót öltek meg itt. Ferenc pápa előtt 1979-ben, egy évvel egyházfővé választása után II. János Pál, 2006-ban pedig XVI. Benedek is ellátogatott a fogolytáborba. Ferenc auschwitzi látogatása előtt többen méltatták amiatt, mert nem mondott beszédet, hanem csendben emlékezett az áldozatokra.
Roland Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke „méltó gesztusról” beszélt, s Michael Schidrich lengyel főrabbi is megértését fejezte ki. Piotr Cywinski, a fogolytábor komplexumának igazgatója pedig azt közölte, a tábor területén olyan tragédiák történtek, hogy az ember szavak nélkül marad. „Nem lehet kifejezni szavakban azt, amit sokan ma is elképzelhetetlennek tartanak” – fejtette ki. A pápa régi barátja, Abraham Skorka rabbi, a Buenos Aires-i zsidó közösség vezetője azt közölte, a hallgatás nem azt jelenti, hogy a pápa nem ismeri el a holokausztot, hanem ez a méltó megemlékezés módja.
Az auschwitzi emlékezés az ökumenizmus szempontjából is fontos esemény volt. Az egyházak közeledése szempontjából azonban szintén jelentősnek mondható október végi svédországi látogatása. A reformáció 2017-ben esedékes 500. évfordulója alkalmából akkor kezdődött ünnepségek miatt utazott el a skandináv országba, ahol a lakosság mintegy kétharmada az evangélikus egyház tagja. Soha egyházfő nem ünnepelte a reformáció évfordulóját evangélikus egyházi vezetőkkel.
A pravoszláv egyházhoz való közeledésnek tekinthető, hogy február 12-én, Kubában, az orosz ortodox egyház fejével, Kirill pátriárkával találkozott, s közös nyilatkozatot adtak ki. Első ízben volt példa az egyházszakadás óta a katolikus és a pravoszláv vallási vezető találkozójára. Szintén jelentőségteljes, hogy a pápa az év első felében katolikus-pravoszláv vegyes bizottságot hívott életre, amely vitát kezdett Alojzije Stepinac zágrábi bíboros második világháborús szerepéről. A horvátok közfelkiáltással avatnák szentté, a szerbek azonban azzal vádolják, hogy összejátszott a náci bábállam, a Független Horvát Állam (NDH) vezetésével.
A pápa nemcsak vallási vezető, Vatikán állam feje is. Elsősorban diplomáciai szempontból nevezhető történelminek szeptemberi kaukázusi útja, hiszen ezekben az országokban jelentéktelennek mondható a katolikus közösség aránya. Grúziában például 112 ezerre becsülik a katolikusok számát, miközben az összlakosság 3,5 milliós. Azerbajdzsánban még csekélyebb a katolikus jelenlét, hiszen a vallás szám szerint 570 tagja él itt, ami a mintegy tízmilliós összlakosság 0,01 százaléka. A Vatikán emellett fontos közvetítői szerepet vállalt Washington és Havanna közeledésének folyamatában.
Ahhoz, hogy működjenek Ferenc pápa reformjai, elengedhetetlen a Bíborosi Kollégium átalakítása. A pápaválasztó testület mintegy harmada áll a Ferenc által kinevezett kardinálisokból. Folyamatosan olyan személyeket próbál ültetni a pápaválasztó testületbe, akik megértik a modern idők szavát, s hasonlóképpen viszonyulnak a világhoz, az elesettekhez, mint ő. Az egyházfő a novemberre összehívott konzisztóriumon 17 bíborost kreált, közülük azonban 13 nyolcvan év alatti, azaz vehet részt a konklávén. A pápa folytatta azt a törekvését, hogy a „peremet” is bevonja a világ vérkeringésébe. Hat olyan ország büszkélkedhet bíborossal – a Közép-Afrikai Köztársaság, Lesotho, Mauritius, Banglades, Malajzia, illetve Pápua Új-Guinea -, amelynek még sosem volt kardinálisa. Tizenegy egyházmegye is felkerült a „bíborosi térképre”.
2. Angela Merkel (24,1) – A Forbes magazin évek óta a legbefolyásosabb női vezetők között tartja számon. Európában az idei évben is ő volt a legjelentősebb politikus. Menekültpolitikáját sokat bírálta a koalíciós partner CSU, de a kereszténydemokraták év végi kongresszusukon e tekintetben szigorúbb intézkedéseket fogadtak el. Merkel Európa-politikája nem változott, továbbra is fontos szerepet szán Brüsszelnek, s nem a nemzetállamok erősítéséért száll síkra.
3. Donald Trump (20,3) – Nem kétséges, hogy a november 8-án megrendezett amerikai elnökválasztás óta ő a világ legtöbbet idézett politikusa. Bár még hivatalba se lépett, erre csak január 20-án kerül sor, személyi politikáját máris bírálatok sorával illetik. Sok, a kampányban elhangzott ígéretét ugyan nem váltja be, de így is aggódva várja a világ, milyen intézkedéseket hoz majd.
4. Vlagyimir Putyin (9) – Az orosz elnök az idén is az európai jobboldali radikálisok példaképe volt. Az orosz bel- és külpolitika ez évben nem hozott különösebb változást, Putyin keményen tartja kezében a gyeplőt. Igen népszerű hazájában, amit még a krími és a kelet-ukrajnai beavatkozásnak köszönhet. Közkedveltségi mutatóját azonban idővel megtépázhatja hazája gazdaságának gyatra teljesítménye, amit a Kreml ellen elrendelt büntetőintézkedések, illetve az alacsony olajár idézett elő.
5. Bob Dylan (4,5) – Az irodalmi Nobel-díj eleve az egyik legtöbb vitára okot adó elismerés, hiszen az irodalom szépségét éppen az adja, hogy egy mű tetszik-e valakinek, vagy sem. Most azonban olyan vitákat gerjesztett, hogy az amerikai dalszerző, énekes, költő kapta, amilyenre nem volt példa. Az indoklás szerint új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset. Október 29-én „megdöbbenésének és meghatottságának” adott hangot annak kapcsán, hogy ő kapta az elismerést. Nem kétséges, Dylan nagy hatással volt a mindinkább magára találó ifjúságra.
6. Leonardo DiCaprio (4) – Az amerikai színész kapcsolata az Oscar-díjjal (vagy legalábbis azokkal, akik a díj odaítéléséről döntenek), nem éppen szokványos. Már nagyon régóta szakított azzal a szépfiú szereppel, amelyet az 1997-es Titanic című film után aggattak rá. Zseniálisat alakított az Aviátor (2004), a Véres gyémánt (2006), a Viharsziget (2009), A nagy Gatsby (2013), valamint a Wall Street farkasa (2013) című filmben, de valamiért egyiket sem tartották méltónak Oscarra. Az idén azonban már szinte közfelkiáltással ítélték neki az elismerést A visszatérő című, sokkoló hatású filmben játszott szerepéért.
7. Lionel Messi (3,4) – A Népszava olvasói a jelek szerint nem osztották a France Football újságíróinak véleményét, akik úgy döntöttek, a nagy rivális, Cristiano Ronaldo kapja az Aranylabdát. Messi valóban majdnem végig remek teljesítményt nyújtott, s bár megnyerte a bajnoki címet az FC Barcelonával, messze nem ez volt a legsikeresebb éve, a katalánok már a negyeddöntőben búcsúztak a Bajnokok Ligájában, s a válogatottal csak második lett a Copa Américán, ezért (egy időre) le is mondta a válogatottságot.
8. Cristiano Ronaldo (2,6) – Kivételesen sikeres év volt az idei a portugál szupersztár számára. A Real Madriddal megnyerte a BL-t, a portugál válogatottal pedig hatalmas meglepetésre az Európa-bajnokságot. Az Eb-ig ontotta a gólokat, azóta kissé visszaesett, de nem lehet vitatni: megérdemelten kapta meg negyedik Aranylabdáját.
9. Michael Phelps (1,3) – Az amerikai úszó 12 éve van a világ élvonalában, s a riói olimpián s parádés teljesítményt nyújtott. Öt aranyérmet nyert, ezzel összességében 23-nál tart karrierje során, ami óriási rekord. Összességében pedig 28 érmet nyert az ötkarikás játékokon.
