Számadásra készteti a politikusokat az új esztendő, és a Szovjetunió felbomlásának évfordulója is alkalmat kínál a visszatekintésre. Mihail Gorbacsov a Szovjetunió egykori első embere a birodalom széthullásának 25. évforduló alkalmából a TASZSZ orosz hírügynökségnek nyilatkozva tisztának mondta a lelkiismeretét, a történelmi felelősséget pedig áthárította a hataloméhesnek nevezett Borisz Jelcinre. Olyan embernek írta le, aki személyes sértődéseitől vezérelve szállt szembe a szovjet vezetéssel, az ukrán és a fehérorosz elnökkel összefogva pedig megszüntette a Szovjetuniót. Gorbacsov a polgárháborús veszély miatt nem merte kockáztatni, hogy Jelcin letartóztatásával vérfürdőt idézzen elő. E helyett inkább lemondott. Meggyőződése azonban, hogy az unió korábbi összetételében, a régi határok mentén létrejöhet. De csakis önkéntes alapon. A vezető szerep Oroszországé lenne.
Az AP amerikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában sem tér ki arra, hogyan tartja ezt elképzelhetőnek a mai viszonyok között, amikor Ukrajna, Grúzia, a Baltikum a nyugat vonzáskörébe került, amikor egy sor volt szovjet tagállam nemcsak az Európai Unió, de a NATO védelmét is élvezi, s amikor a déli köztársaságok sem adnák fel gazdasági függetlenségüket az unió kedvéért. Önmagának is ellentmond, amikor arról beszél, hogy a Szovjetunió saját fenntarthatatlanságába bukott bele – a világ utolsó gyarmatbirodalmaként.
A Szovjetunió egykori első embere aligha tudja megbocsátani a nyugati világnak, hogy cserbenhagyta, kiszolgáltatta a vadkapitalizmusnak, megalázta a nagyhatalmi múlttal rendelkező országot, legyőzött félként kezelte, és mint egy igazi vesztest kirabolta.
Gorbacsovnak korábban voltak erős fenntartásai Putyinnal kapcsolatban. Második elnöki visszatérését sem támogatta, és számos alkalommal bírálta a szólásszabadság korlátozása miatt. Manapság viszont teljes mellszélességgel kiáll mellette, mert olyan erős kezű politikusnak tartja, aki képes dacolni az ismét ellenséggé vált NATO-val, ami pedig a szólásszabadságot illeti, talán nagy népszerűsége is olyan irányba tereli, hogy lazítson belpolitikáján.
Mindezt a BBC-nek adott interjújában kemény szavakkal egészíti ki. Itt a Szovjetunió felmondását már bűncselekménynek nevezi, lemondását egyéni győzelmeként értékeli, bár elismeri, hogy az általa elkezdett demokratizálási folyamat változatlanul folytatásra vár. Ez lehet akár kritika is Putyin felé, akinek a népszerűségét 86 százalékosnak mondja, hozzátéve, hogy lehet az akár 120 százalék is…
Nos, ha nem is 120 százalék, de a lakosság többsége bizonyosan támogatja az elnök politikáját, és ha most lennének a választások ismét rá adná a voksát. Aki nem hisz az országos közvélemény-kutató intézeteknek, azt is meggyőzheti a független Levada-Center felmérése. A Levada-Centert évek óta azzal vádolják a hatóságok, hogy külföldi pénzből folytat politikai tevékenységet, szeptemberben pedig „külföldi ügynöknek” minősítették. Nos, a közvélemény-kutató decemberi felmérése szerint a megkérdezettek 84 százaléka helyesli Vlagyimir Putyin tevékenységét, és csak 15 százaléka helyteleníti.
A havi felmérésekben 2016-ban egyetlen olyan hónap sem volt, amikor ez a mutató 80 alá esett volna. A 70 százalék alatti értékek azokat az éveket jellemezték, amikor nem dúlt az ukrán válság, a szíriai polgárháború, s a nyugattal való konfrontáció sem volt ilyen éles. Ami azt bizonyítja, hogy a nyugati szankciók, az éles nemzetközi bírálatok az orosz lakosságot arra késztették, hogy felsorakozzon Putyin mögé. Természetesen ebben szerepe volt az egyoldalú orosz propagandának is, amely azt sugallta, hogy Oroszország erős katonai hatalomként ismét nagyhatalmi szerepet játszik a világporondon. E dicsőségből lényegesen kevesebb jut Medvegyev kormányfőnek (53 százalék értékeli tevékenységét), még kevesebb az Állami Dumának (44 százalék).
Sokat mondó az a tény, hogy a Forbes magazin immár negyedszer választotta meg Putyint az év legbefolyásosabb emberévé, arra hivatkozva, hogy Oroszországban, Szíriában, sőt az amerikai elnökválasztásokon is elérte, amit csak akart. Ebben a felmérésben Putyin megelőzte Trump megválasztott amerikai elnököt és Angela Merkel német kancellárt.
Henry Kissinger, a diplomácia nagy öregje, volt amerikai külügyminiszter és elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó sem látja ördögnek Putyint. A Nobel-békedíjas politikus a CBS televíziós csatornának nyilatkozva úgy foglalt állást, hogy Putyin erősen kötődik az orosz történelemhez, számol a nemzeti érdekekkel és keményen érvényesíti azokat.
Természetesen mindez nem ad felmentést Putyinnak az alól, hogy önmérsékletet tanúsítson Szíriában, a világ más válsággócaiban, és kevésbé fenyegetően lépjen fel szomszédaival szemben.
Ami pedig Mihail Gorbacsovot illeti, aki történelmet csinált Oroszországban a „peresztrojkával” és a „glasznoszttyal”, egyetlen népszerűségi listára sem került fel. Pedig az utóbbi időben ismét megpróbálta aktivizálni magát. Idősebb George Bush amerikai exelnökkel összefogott annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a megromlott amerikai-orosz kapcsolatok normalizálásához. Meggyőződése, hogy mint a múltban, most is lehet kompromisszumot találni, amelyből mindenki győztesként kerülhet ki.
