- Egy korábbi könyvében, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényében, egy nő borítja fel egy férfi életét, míg a Veszett paradicsom novelláiban is a gyengébbik nem uralja a történeteket. E szerint az életművében a nő egy visszatérő toposz?
- A nő minden író életművében toposz. Kevés olyan irodalmi mű van, melyből a férfi-nő viszony hiányzik. Nagyon nehéz úgy írni bármiről is, hogy kihagyjuk a történetből a férfi-nő relációt.
- Mi a különbség a Halálcsillag és a Veszett paradicsom között?
- A Halálcsillag egy fekete szerelem regénye. Egy olyan kapcsolatról szól, amikor két ember nem tud együtt élni, mégsem tudnak elszakadni egymástól. A nő folyamatosan eltűnik, míg a férfi mindig a nyomában van, kergeti. A Veszett paradicsomban minden novellának egy női név a címe, ezek a női nevek fűzik össze a novellákat. A történetek alapvetően egy-egy férfiről szólnak, akinek az életében a mozgatórugó mindig egy nő. Vagyis ezek férfitörténetek, melyekben a főszereplők mégiscsak a nők. Legyen az egy anya, nagyanya, nővér, szerető vagy feleség.
- A Veszett paradicsom novelláihoz honnan merített ihletet? A sztorikat barátok, ismerősök mesélték vagy saját párkapcsolatairól írt?
- Sokféle író létezik. Az egyik véglet, aki semmi másról nem ír, csak saját magáról. Ilyen szerző volt például Bächer Iván. Ő mindig magáról és/vagy a barátairól, családtagjairól írt, melyekből fantasztikusan jó könyvek születtek. Én azonban szinte sose írok a saját életemről. Rá kellett jönnöm, hogy megbénulok, ha a saját sztorijaimat kell megírnom. A Veszett paradicsomban is csak egy, a Héra című novella szól a családomról, konkrétan a szüleim és a nagyszüleim a szereplők.
- Tervezi, hogy egyszer a saját életéről írjon?
- Kevés unalmasabb sors van, mint az íróé. Ha egy író tényleg dolgozik, akkor ül egy szobában egy monitor vagy a fehér papír előtt, és senki sincs a közelében. Egész nap sorokat köt egymás alá, mint az öreg néni a karosszékben.
- Ha a férfiak meghallgatják a Veszett paradicsom novelláit, akkor közelebb kerülnek a nő misztériumának megfejtéséhez? Önnél van a bölcsek köve?
- Nem hiszem, és azt se, hogy az irodalomnál lenne a bölcsek köve. Nem gondolom, hogy az irodalom az élet minden problémáját megoldaná. Az irodalom nem egy csodaelixír, melyet, ha megiszik az ember, akkor másnap minden gondja megoldódik. Ha elolvasol egy jó regényt, attól még nem fogod tudni holnap megoldani a párkapcsolati problémáidat, és nem fogsz jól kitölteni egy lottószelvényt.
- Mit szimbolizál a hangoskönyv borítója?
- A hangoskönyv a Baranyai B. András által tervezett könyv borítóját vette át. A cím John Milton Elveszett Paradicsom című művére utal, melyből nálam csak Veszett paradicsom maradt. Mert persze Ádám történetében is egy nőé a főszerep. A borító megidézi Andy Warhol híres, Campbell’s paradicsomleves-konzervet ábrázoló képét, mely a pop-art egyik ikonikus alkotása. Ez egy vállalás, én is simán bevállalom a popkultúrát, szeretek beemelni az írásaimba popkulturális elemeket (is). Hiszek abban a közhelyben, hogy nincs magas és mély kultúra, komoly és könnyű zene, szép meg csúnya irodalom. Persze, a magyar irodalom egy sznob közeg. A műfaj általában már önmagában beskatulyázza a művet. Itthon elképzelhetetlen, hogy egy krimi vagy egy ponyva a magaskultúra részévé váljon. Nagyon tanulságos és mulatságos volt ez ügyben az a jelentős hiszti, mely Bob Dylan irodalmi Nobel-díja után zajlott. Nekem ugyanolyan fontos például Leone, Tarantino, Zappa, Chandler vagy Rejtő Jenő, mint Fellini, Mozart, Bulgakov…
- A novellák felolvasásánál miért pont Rudolf Péterre esett a választás?
- Ez nem az én választásom volt, hanem a Mojzer Kiadó döntése, de nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy Péter elvállalta a feladatot. Fantasztikus élmény volt, amikor beléptem a stúdióba, és meghallottam, ahogy Péter éppen a nagyanyámként beszél. Abszolút belebújt a karakterekbe. Nagyon érdekes műfaj a hangoskönyv, mivel a szöveget a színész nem pusztán felolvassa – ahogy adott esetben egy író tenné – hanem el is játssza. Olyan, mint egy egyszemélyes hangjáték. Ha minden igaz, jövőre megjelenik egy újabb hangoskönyvem. A Sömmi című betyárregényemet adja majd elő Reviczky Gábor.
- A gasztronómia iránti vonzalma is nagy szerepet kap a novelláiban. Egy szereplőről sokat elárul, hogy mit eszik?
- Persze. Még azok a szerzők is alkalmazzák ezt a technikát, akiket amúgy nem érdekel a gasztronómia. Egy novellában pár vonással kell bemutatnod egy embert. Nincs időd oldalakon keresztül jellemezni. Fontos lehet, hogy néz ki, milyen az arca, a keze, a ruhája, de ugyanúgy fontos lehet, mit fogyaszt. Nem mindegy, hogy egy szereplő elé egy üveg francia pezsgőt tesz le a pincér vagy egy fél kevertet. Egy jól megválasztott fogással társadalmi helyzetet, származást, ízlést lehet nagyon gyorsan ábrázolni.
- A kulinária a következő munkájában is fontos szerepet kap?
- Jelenleg, nagyjából öt éve, egy pacalkönyvön dolgozom. Nagyon érdekelnek a pacal történeti és irodalmi vonatkozásai. A pacal esetében is nagyon szorosak a szálak a gasztronómia és az irodalom között. Például Rabelais, Zola, Pessoa, Hrabal és Hašek szövegei kerülnek elő, vagy a magyarok közül Zilahy Lajos, Kosztolányi vagy éppen Márai írásai. Sokáig sorolhatnám. De Esterházyról is sokan tudják, hogy igazi rajongója volt a pacalnak – és ez a vonzalma műveiben is nyomot hagyott.
