Chilébe készülnek a Proton Színház tagjai

Publikálás dátuma
2017.01.09. 06:47
Mundruczó Kornél FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A Mundruczó Kornél rendezte Frankenstein-terv című előadást január 11. és 17. között a Santiago a Mil fesztiválon játsszák. A Proton Színháznak ez lesz az első dél-amerikai fellépése, a Frankenstein-terv című előadásnak pedig a 21. külföldi meghívása.

A darab tíz évvel ezelőtti bemutatója óta jártak már többek között Athénban, Berlinben, Brüsszelben, Krakkóban, Párizsban és Szöulban is.

A santiagói Mil fesztivál Chile legnagyobb művészeti seregszemléje, amelynek programján a Proton Színház előadása mellett szerepel többek között a berlini Schaubühne két, Thomas Ostermeier rendezte produkciója, Jérome Bel Gala című előadása – amely márciusban Budapesten, a Trafóban is látható lesz –, továbbá bemutatkozik a fesztiválon Wim Vandekeybus belga koreográfus és társulata, az Ultima Vez.

A 2007-ben bemutatott Frankenstein-terv központi kérdése, hogy mit tehet és mit nem tehet a „más ember” ezen a helyen, ahol mi, a többség fogalmazzuk meg kényszerűen, hogy mi is a másság napi érdekeink, lakóhelyünk és adott pozíciónk, sikerünk és sikertelenségünk tükrében. Az előadás azt a mechanizmust mutatja be fájó és nagyon is valóságos, aktív módon, amelyben minden idegenkedés megfogan.

Mundruczó Kornél gyakran speciális helyszínre készített színházi munkái rendre szakmai és közönségsikert aratnak. „A magyar Proton Színház darabja egy konténerben játszódik. A Frankenstein-terv műfaji kavalkád: politikai mese, melodráma, véres krimi, mozi a színházban (…) ahol a váratlanság élménye mindent legyőz” – áll egy külföldi kritikában. A Frankenstein-terv című darab január 14-én, 15-én és 16-án szerepel a chilei fesztivál programján, Budapesten várhatóan májusban látható újra.

Szerző

Közelkép - Az élet rálicitál a színházra

Eduardo De Filippo A komédia művészete című darabját mutatták be a hétvégén az Ódry Színpad Padlás játszóhelyén. A produkcióval a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves osztálya, Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea növendékei vizsgáztak.

Már a darabválasztás is telitalálat, hiszen éppen az érdekelte a fiatalokat, ami egyre inkább valószínű sokunkat, vagyis hogy mennyi hasonlóság van az élet és a színház között. Az életből az ember átlép a színházba, illetve fordítva és olyan, mintha ugyanabba a térben lenne. Nincs semmiféle különbség, sőt az élet, mint a második improvizációs részből látjuk, rálicitál a színházra.

A történet egyszerű: egy hivatalnoknál álruhában megjelenik egy társulat és eljátssza azokat, akik a meghallgatásra érkeztek. De azért persze van benne még egy csavar, mert nem tudjuk, hogy ami történik az színjáték, vagy maga a valóság. Az első rész kissé visszafogott, néhol nem elég markáns. A második, ahol a növendékek hozták a saját szövegeiket, sokkal szórakoztatóbb és bátrabb.

Tanulságos, hogy ez a korosztály mit lát a világból, a mindennapokból és miként viszonyul hozzá. Annyit elárulok, akadnak bőven meglepetések. Én legalábbis meglepődtem az érzékelés többször fellelhető érzékenységén és pontosságán. A vizsgaelőadást Zsámbéki Gábor rendezte és valószínű az ő ötlete volt, hogy a második rész a növendékek már említett improvizációiból álljon. Furcsa látni, hogy az alaphelyzetből, vagyis, hogy mi történhet ma egy hivatali meghallgatáson, mik következhetnek.

A diákok kerülik a direkt politikai utalásokat, mégis elkerülhetetlen, hogy arról meséljenek milyen különbség van ma a különböző rétegek között. Hogy mennyire megalázott helyzetbe kerülhet egy hivatalos személy, illetve mennyire tehetetlenné válhat, mert messze túlnőttek rajta a problémák. Azzal persze eljátszhatunk, hogy amit láttunk, az csak és kizárólag színház, kérdés, elhisszük-e ezt még magunknak.

Szerző

Nádas Péter memoárral jelentkezik

Publikálás dátuma
2017.01.09. 06:45
Az emlékezés mindig fordítás, valaminek a saját nyelvre, értelmi szintre történő lefordítása FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Nádas Péter új kötete, a Világló részletek nem fikciós alkotás, hanem nagyívű memoár a szerző elmúlt hét évtizedéről. A Kossuth-díjas író kisebb-nagyobb megszakításokkal mintegy tíz éven keresztül írta a kötetet, amelyből már több alkalommal felolvasott részleteket. Az idén októberben 75. életévét betöltő Nádas szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ezúttal saját életét kellett aprólékosan megvizsgálnia, a munka során pedig törekedett arra, hogy minden leírt dolgot különböző forrásokkal támasszon alá.

Akár tudatos - és igencsak leleményes - reklámfogás is lehetne az, ahogyan Nádas Péter új kötetét kezeli. Az író négy évvel ezelőtt, 2013 októberében azért járt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hogy az intézménynek adományozza teljes fotográfusi életművét. Az esemény lezárásaként háromnegyed órán keresztül tartott felolvasást a Világló részletek című akkor még készülő művéből. Amikor két évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában, a Litera-estek keretében Veiszer Alinda televíziós műsorvezető faggatta, a program zárásaként a Kossuth-díjas szerző a pódiumra lépett, és szintén hosszú felolvasást tartott a kötetből. A visszaemlékezésből részletek jelentek meg a Jelenkor és az időközben megszűnt Holmi folyóiratokban.

A kötet, amelyből a szerző nem csak felolvasott, hanem amelyről több helyütt nyilatkozott is, április 5-én kerül a boltokba, de az interneten már mától előjegyezhető. A megjelenés kapcsán telefonon kerestük Nádas Pétert, akit a Zala megyei Gombosszegen lévő otthonában értünk el. Nádas lapunknak elmondta, nem tett fogadalmat a 2017-es esztendőre vonatkozóan, mivel úgy véli, a fogadalom igazán nagy jelentésű dolog, ezért az ember csak ritkán szánja rá magát arra, hogy megfogadjon valamit. Egy-egy évre vonatkozóan pedig különösen nem szokott fogadalmat tenni, jelentette ki kategorikusan. Új kötetéről, a Világló részletekről is a visszaemlékezés jelleget emelte ki. „Ezek a saját memoárjaim, szemben az eddigi fikciókkal, a regényekkel, elbeszélésekkel. Most kizárólag a saját életutamra koncentráltam" - mondta, hozzátéve, hogy a címben szereplő világló szót a régi magyar irodalomból kölcsönözte.

Kíváncsi voltam, vajon jelentett-e bármiféle nehézséget az, hogy ezúttal nem fikciós, inkább sok kutatással és emlékidézéssel járó tényirodalmat írt. Nádas Péter a felvetésre azt mondta, fennakadást nem, de más megközelítést igényelt a munka. „Egészen más, ez a leghűbb kifejezés erre. Igyekeztem csak olyan dolgokat leírni, amelyek dokumentálhatóak, családi vagy történelmi dokumentumokkal igazolhatók. Mindig többes számban, mert igyekeztem csak olyan dolgokat leírni, amelyek ellenőrizhetően dokumentálhatók, tehát több forrásból visszakövethetők. Akár olyan esetekben is, ahol a források ellentmondanak egymásnak. Egyébként mindenütt jeleztem, ha ellentmondó vagy különböző verziói vannak az adott esemény leírásának" - mesélte Nádas. Akárcsak Hérodotosznak, úgy neki is amolyan „szuperolvasónak" kellett lennie, hiszen a források nem minden esetben megbízhatóak, így forráskritikát kellett gyakorolnia.

Nádas Péter a Népszavának beszélt arról is, hogy nincs egyetlen olyan történés vagy korszak, amelyet szívesen kiemelne a közel hétszáz oldalas munkájából. „Ilyen kiemelni való azért nincs, mert az a tudatban sincs. Én az emberi tudat szempontjából írtam meg a könyvet, nem a saját emlékeim szempontjából. A tudatnak pedig nincsenek ilyen súlypontjai, csak a napi élet teszi fontossá vagy kevésbé fontossá az egyes eseményeket" - közölte. Elárulta azt is, hogy az alkotás közben a legnagyobb munkát talán az jelentette, hogy a „saját életét meg kell állítani" egy memoár megírásához. A Világló részletek egyes fejezeteit már a Párhuzamos történetek megjelenése előtt elkezdte írni, de a munka javát a háromkötetes, ezerötszáz oldalas művet követően - vagyis az elmúlt mintegy tíz évben - írta.

Mint mondta, továbbra is a bevált, hozzávetőleges napi ötórás munkamódszerét követi, általában reggel nyolctól délután egy óráig dolgozik. Bár minél idősebb, annál kevesebbet ír, tette hozzá. A beszélgetés ezen pontján egy apró félreértésből fakadóan Nádas Péter kijelentette, az emlékek nem mindig azonosak az átélt vagy elhangzott dolgokkal. Az emlékezés mindig fordítás, valaminek a saját nyelvre, értelmi szintre történő lefordítása, jegyezte meg.

Az író október 14-én tölti be 75. életévét. Ennek kapcsán a Jelenkor Kiadó sajtóreferensét, Orosz Anettet kerestük, de az év elején még nem tudott pontos információval szolgálni arról, hogyan emlékeznek meg „sztárszerzőjük" születésnapjáról. A világszerte elismert Nádas Péter az idei évben is sokat fog utazni, mint a Népszavának elmondta, elsősorban különböző könyvei miatt, amelyek közül többet belföldön és külföldön, idegen nyelvekre ültetve egyaránt bemutatnak.