Akármelyik irányból közelítünk a családtámogatások magyar rendszeréhez, sokadszor is az válik bizonyossá, hogy a kormányzati döntéshozók agyában egyszerűen nem létezik olyan szeglet, ahová beférne a középosztály alján billegők alatt élő társadalmi rétegek gondjainak orvoslása. A Fidesz valóban komoly segítséget ad azoknak, akiknek van állandó jövedelmük, de ez hosszú évek óta nem feltétlenül szakmai tudás, vagy rászorultság alapján dől el, sokszor egy járási szintű hivatali állás betöltéséhez is bizonyítania kell az illetőnek kormánypártiságát.
Ugyanakkor kilencedik éve nem emelkedik Magyarországon a családi pótlék összege, a magát családbarátként ünneplő kormány hét éve nem tartja fontosnak átgondolni a minden gyermeket nevelő családhoz eljutó támogatás rendszerét és összegét. A Fidesz–kormány családtámogatási rendszerének vezérága a családi adózás, amelynek lehetőségeivel Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkárának beszámolója szerint évente egymillió család él. Az adat nagyszerűen hangzik, ám van egy kis szépséghibája. Magyarországon a legutóbbi népszámláláskor a KSH azt rögzítette, hogy majdnem 1 millió 800 ezer családban nevelnek egy, vagy több gyereket. Ebben benne vannak az élettársi kapcsolatok, az egyszülős és teljes családok is. Mi történik vajon a 800 ezer családdal, ahol nincs miből adózni, mert mondjuk nincs munkajövedelme egyik szülőnek sem? Ha áttekintjük a családokat támogató szociális ellátórendszert, sokadszor is bebizonyosodik, hogy az Orbán-kabinet csak azt veszi emberszámba, aki dolgozik és próbál megkapaszkodni legalább a középosztály alján. Aki nem talál munkát vagy nincs olyan egészségi, mentális vagy szociális állapotban, hogy dolgozzon, az vegetáljon csak, annyit kap, hogy ne haljon éhen, egyéb szükségleteiről meg mondjon le - ezt üzenik a kormányzati lépések.
Alanyi jogon csak kicsi jár
Az anyasági támogatások közül a csecsemőgondozási díjra jogosultak száma 1990 óta drasztikusan összezsugorodott, ami érthető, hiszen közben folyamatosan egyre kevesebb gyermek jött a világra. A rendszerváltozáskor még több mint 47 ezren voltak, 2015-ben pedig már csak 25 886-an. A gyed összege a keresetek emelkedése miatt nőtt. Az államtól függő gyermekgondozási segélyt 1990-ben még majdnem 193 ezren kapták, 2015-ben már csak 163 ezren.
Mivel a családi pótlék alanyi jogon jár, ezt megkapják a dolgozók is, de egy fillérrel sem kap többet az a család, ahol az egyik szülő rokkant, a másik meg foglalkoztatást helyettesítő támogatást kap. Az ő hétköznapjaikat a minden gyermek után járó családi pótlék segítené, de ennek értéke az ezredforduló óta a felére zsugorodott. A családi pótlék kiadásai az ezredforduló után a baloldali kormányok idején ugrottak magasra. A 2005-ös 191 milliárdról 2006-ra 329 milliárdra emelkedett az összeg, de már előtte is bővült a juttatásra jogosultak köre. A gazdasági válság miatt 2008-tól a baloldal sem emelte a családi pótlékot, de az már a elfogadhatatlan kategóriája, hogy a családban nevelkedő első gyermek után járó 12 200 forint és a családok állapotához igazodó kicsivel magasabb összegek változatlanok, pedig 2017-et írunk. Mindezt amellett teszi meg a Fidesz-kormány, hogy évente 5 ezer forintot javít a családi adókedvezmény rendszerén, és a bejelentett cél, hogy 2019-re 40 ezer forintra emeljék a családi adókedvezmény mértékét. A családi pótlék ráadásul nem az egyetlen olyan támogatási forma, amelynél évek óta nincs változás: hat és fél év alatt egyetlen fillért sem emelkedett ehhez hasonlóan az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, vagy a gyermeknevelési támogatás összege.
Amikor sajtótájékoztatókon az újságírók rákérdeznek, mikor hajlandó hozzányúlni a kormány az egyre elértéktelenedő összeghez, Novák Katalin rendre azt válaszolja, ők „családi pótlék típusú juttatásnak” tartják az ingyenes tankönyvet és a gyermekétkeztetést, de több pénzt nem adnak a rászoruló családoknak.
Pótlék típusúak
Az, hogy ezekre valóban többet költ a kormány, az tagadhatatlan, bár a megoldás több ponton is vitatható. A mostani tanévben már ingyen tankönyveket kap minden alsó tagozatos gyerek, köztük Lázár János és Rogán Antal fia is, de ha nem vagyunk ennyire direktek, akkor helyettük mondhatjuk az összes milliárdos közbeszerzéseket elnyerő cimbora, de még az ő alvállalkozóik százmilliós, akár milliárdos jövedelme mellett is alanyi jogon járó ingyenes 510 ezer forint értékű tankönyvcsomagját. A Pénzcentrum számítása szerint a 2016/17-es tanévben a hazai általános és középiskolások 67 százaléka jut ingyen tankönyvhöz, ami azt feltételezné, hogy ennyi rászoruló tanuló jár a magyar iskolákba. De akkor miért örül annyira a humántárca valamennyi vezetője, hogy a Fidesz-kormánynak sikerült csökkenteni a szegénységet, ma sokkal jobban él az ország, mint a „bukott baloldal” idején?
A gyermekétkeztetés kibővítésével is gyakran büszkélkedik az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Rétvári Bence tavaly év végén például azt emelte ki, hogy a 2010-es kormányváltás előtt a szünidei gyermekétkeztetési keret 2,6 milliárd forint volt, tavaly 4,5 milliárd, az idén pedig már 5,3 milliárd forint. Csakhogy az eddigi tapasztalatok szerint a kormány direkt túltervezi ezeket a kereteket, minden év végén hatalmas összeg marad a kasszában, amit aztán szétoszthatnak egyéb feladatok finanszírozására, többnyire kormánypárti települések önkormányzatainak megsegítésére. Tavaly év végén összesen 1,6 milliárd forintot csoportosítottak át más célra.
Otthont annak, akinek van
A jövő évi költségvetésben 211 milliárd forintot különítettek el otthonteremtésre – az adatot sokszor hallottuk az év végén. Eddig összesen 34 500 család vette igénybe a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), amire eddig több mint 81 milliárd forintot költött a kormány – jelentették be hetente kétszer az államtitkári had illetékesei, sőt maga Balog Zoltán miniszter is ezzel kezdte éves parlamenti bizottsági meghallgatását. De a médiában megszólaló fiatal családok nemcsak a lehetőség fölötti lelkesedésüket fogalmazták meg, a reklámarcok mellett olyanokat is hallani, akik elmondták, könnyű megszerezni a gyerek vagy gyerekek vállalásával a csábító tízmilliókat, de senki nem lehet biztos benne, hogy meg tudnak-e születni azok a gyerekek, vagy hogy lesz-e mindkét szülőnek olyan stabil jövedelme évtizedek múlva is, ami biztosítja a növekvő gyereksereg felnevelésének minden egyéb költségét.
Vagyis a csok-ot azok merik igényelni, akik vagy már egyébként is három vagy több gyereket nevelnek, vagy rendelkeznek olyan értékű stabil jövedelemmel, amire építve azt mondják, biztosnak látják a jövőt. Ez nem a néhány hónapos közmunkán, minimálbéren foglalkoztatott, vállalkozásba kényszerített, netán ráadásul gyermekeit egyedül nevelő réteg, épp nem az, amelynek a leginkább szembe kell nézni a normális lakhatás nehézségeivel. Miközben Magyarországon tíz emberből 4 túlzsúfolt lakásban él, a lakosság több mint negyede olyan otthonban lakik, ahol nedves a fal és a padló, szivárog a tetőn át a víz, vagy elkorhadtak a nyílászárók. Mégsem dolgozik a kormány olyan programokon, amelyek ezeknek az épületeknek a felújítását, kiváltását, de leginkább az alacsony jövedelmű, minimális állami ellátásokból élő tömegeknek bérlakások építésével biztosítanának emberhez méltó lakhatást.
Mi mennyi?
Gyakran hivatkoznak arra is a kormányzati megszólalók, hogy 15 százalékkal emelkedett a minimálbér, 25 százalékkal a szakmunkáért járó garantált bérminimum, s ez önmagában is sokkal jobb helyzetbe hozza a családokat. Azt is sokszor emlegetik, hogy már-már hihetetlen mértékben csökkent a munkanélküliség, ezen belül a 25 év alatti fiatalok munkanélkülisége például 12 százalékkal, ami a kormány szerint megnyugtató alapot teremt a családalapításhoz. Arról azonban nem beszélnek, hogy ezeknek a fiataloknak egyáltalán nem biztos hosszú távon a megélhetése, mert sokaknak olyan alacsony a képzettsége, hogy további képzések nélkül lehet, hogy pár hónap múlva ismét az utcán lesz. Azt is be kell kalkulálni, hogy a fiatalok egy része a kötelező iskolalátogatás 16 évre történt leszállítása miatt az iskolapadból a közmunkába tartott, ennek megtiltása után azonban ők is munkanélküliek lesznek.
Nemzetközi összehasonlításban is az derül ki, hogy a magyar kormány nem költ ugyan keveset a szociális kiadásokra, de azt rossz szerkezetben teszi, ami éppen a családbarát jelzőt kérdőjelezi meg. Az összes társadalmi juttatásnak mindössze 2,3 százalékát fordítja a munkanélküliség kezelésére, holott egy család biztonságát csak a hosszú távon kiszámítható, biztos jövedelem teremti meg. A magyar állam 2011 óta gyakorlatilag minden munkanélkülivé vált magyartól elvette a gyors újrakezdés esélyét, hiszen három hónapra csökkentette a munkanélküli segély időtartamát, utána már csak a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás jár a dolgozónak. Három hónap alatt minimális az esély, hogy a végzettségének megfelelő állást találjon a gyermekeket nevelő apa vagy anya, ez a család tehát óhatatlanul elindul a lejtőn lefelé. Nem véletlen, hogy a nem sokkal több, mint 2 százaléknyi magyar arány helyett Ausztria 5,5 százalékot, a belgák 11,7 százalékot, a spanyolok 14, az írek pedig egyenesen 14,7 százalékot fizetnek ki a munkanélkülivé vált emberek segítésére.
A másfél százaléknyi lakhatási támogatással a középmezőnyben vagyunk, de érdemes figyelni rá, hogy ez a része a társadalmi juttatásoknak az Egyesült Királyságban 6 százalék, a litvánok és portugálok viszont egy fillért sem szánnak a családok lakásgondjainak segélyek formájában történő enyhítésére.
Az utóbbi hónapokban mást sem hallunk, mint hogy a kormány a GDP arányában az idén már 4,7 százalékot fordít a családok támogatására. Csakhogy soha nem teszik hozzá, miből számolták ezt ki. Minden bizonnyal azért a hallgatás, mert a közvetlen családtámogatásokra, benne a csecsemőgondozási díjra, anyasági ellátásokra, gyedre és gyesre, gyermeknevelési támogatásra és családi pótlékra 2015-ben mindössze a GDP 1,7 százalékát fordítottuk, holott 1990-ben még 3,9 százalék volt az arány. A csökkenés a '90-es években erőteljes volt, annyira, hogy az első Orbán-kormány 2002-ben már mindössze 1,5 százaléknyi családtámogatási kifizetéssel zárta a ciklust. 2006-ra a balliberális kormányok visszaküzdötték a családtámogatások kiadások közti arányát 2 százalék fölé, de Fidesz-KDNP koalíciónak sikerült azt ledolgoznia egészen a tavalyi 1,7 százalékra. Hogy innen mekkora realitása van egy év alatt elérni a megcélzott több mint 4 százalékot, az erősen kérdéses. A szocialista Bangóná Borbély Ildikó nemrég úgy reagált erre a tervre, hogy minden lehetséges, de mindenki vegye figyelembe, hogy ugyanez a Fidesz-kormány tavaly szociális és családtámogatásokra az év első 11 hónapjában 4,6 százalékkal költött kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. A családok támogatására fordított összeg 1,4 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbinál.
Jövő januárban megint számolunk.
