Új "árnyalatok" a Kiss-Szilárd portréban

Nincs magyarázat arra, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter, miért csak 2015 nyarán adta át a rendőrségnek a Kiss Szilárd moszkvai vízumboltjának működését feltáró, 2013 végén keletkezett belső vizsgálat anyagait. Az viszont a Népszava diplomáciai forrásai szerint biztosra vehető, hogy a külügynek és a titkosszolgálatoknak menet közben is tudniuk kellett a méreteiben és nyíltságában is példátlan visszaélésről.

"Ahogyan egy hatféle titkosszolgálatot - plusz a TEK-et - működtető állam nem hivatkozhat arra, hogy senkinek sem tűnt fel, amikor egy hajléktalan nevére valaki 200 ezer SIM-kártyát vásárolt, ugyanúgy nevetséges azt állítani, hogy a külügyi apparátus és a védelmi szolgálatok tudta nélkül árusíthatott valaki szabálytalanul magyar vízumokat Moszkvában évente sokezres nagyságban – nyilatkozta lapunknak egy, az ügyet részleteiben is ismerő forrás Kiss Szilárd vízumbotrányáról. „Évente három-négy szabálytalan vízum talán elsikkad, de három-négyezer, ugyanannak a cégnek a nevére szignálva biztosan nem” - fogalmazott. A szakértő szerint azért sem hihető, amit a kormány állít - hogy csak utólag értesültek mindenről -, mert számos bizonyíték van rá, hogy a külföldi társszolgálatok folyamatosan jelzéseket küldtek a könnyen szerzett magyar vízummal Európába érkezők ténykedéséről – innen sejtjük, hogy prostituáltak és bűnözők is szép számmal bejutottak ezen az úton az Unió területére, és hogy a papírokért fizetni kellett, nem is keveset (az egyik ügyben Kiss 80 ezer eurót vett át a vízumokért).

A „ki mit tudott?” kérdés most azért merült fel ismét, mert Szijjártó Péter külügyminiszter az Index kérdésére azt mondta: semmi köze az egészhez, hiszen az említett belső vizsgálati jelentés 2013-ban készült, ő viszont csak 2014-től dolgozik a tárcánál, és az ő ideje alatt „nem történtek visszaélések”. A valóság ezzel szemben az, hogy Kiss Szilárdot még Szijjártó elődje, Martonyi János távolította el a külügyből (de egy másik kormánytag, Fazekas Sándor agrárminiszter azonnal menedéket adott neki a tárcájánál), majd Szijjártó 2014-ben személyesen avatta föl azt a Kiss Szilárd felesége és a quaestoros Tarsoly Csaba által létrehozott moszkvai vízumközpontot, ahová kiszervezték a Kiss-féle törvénytelen vízumbizniszt, Szijjártó pedig érthetetlen okból csak 2015 júniusában adta át a rendőrségnek a vízumügy 2013 novemberében lezárt vizsgálati jelentését. (Illetve magyarázat talán létezik: Kiss Szilárdot 2015 januárjában letartóztatták egy százmilliós takarékszövetkezeti sikkasztási kísérlet miatt, Szijjártó tehát akkor lépett, amikor úgy tűnhetett számára, hogy védencének a helyzete nem tartható tovább.) Sőt, a külügyi tárca továbbra is igyekezett védeni a volt agrárattasét: Szél Bernadettnek, az LMP frakcióvezetőjének végül csak a Kúria ítéletével sikerült kiperelnie a minisztériumtól a Kiss ügyleteit részletesen ismertető vizsgálati jelentést.

Kiss Szilárd/Népszava fotó

A Népszava forrásai szerint Kiss Szilárd körül a moszkvai vízumkereskedelem idején folyamatosan mutatkoztak olyan jelek, amelyekből a külképviselet dolgozói számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az agrárattasé rosszban sántikál. Kinevezése után azonnal leköltözött például az épület védett diplomataszintjéről a földszintre, ahol szabadabban intézhette az üzletet – de még így is látták, hogy tucatjával vitte-hozta az útleveleket, ami elődjeire nem volt jellemző. Közben néhány hónap alatt a teljes oroszországi magyar agrárkereskedelmet átszervezte a saját cégeibe, amivel nyíltan büszkélkedett is. Az üzleti magánérdekek képviselete szigorúan tilos a diplomaták számára, és alapesetben a fogadó ország részéről azonnali kiutasítással jár, ezért is sejtik úgy sokan, hogy Kiss bizniszei az orosz illetékesek tudtával és jóváhagyásával folyhattak, mivel a vízum-kiskapu nyitva tartása orosz titkosszolgálati érdek is lehetett. A konzuli szolgálat munkatársait változatos eszközökkel vették rá az együttműködésre: volt, akit lekenyereztek (szemtanúk szerint az egyik konzul szobájában ládaszámra állt az Unicum és a magyar bor – Kiss Szilárd egyik cége alkoholkereskedelemmel foglalkozott), másokat megfenyegettek vagy megzsaroltak, amit a vizsgálati jelentés is említ. Pénz volt bőven: ha csak 100 eurót kértek vízumonként a VIP-ügyintézésért (de ennél az ismertté vált ügyekben jóval többet számítottak föl), forintban számolva akkor is százmilliókat kaszálhattak.

A vízumkiadás során minden létező szabályt megszegtek: nincs nyoma, hogy személyes interjúkat készítettek volna az igénylőkkel, a négy-öt órás átfutási határidő pedig szakmai nonszensz, schengeni mimimum-elvárás a 48 órás köröztetés, hogy kiderüljön, ha az illető valamelyik tagállamban tiltólistán van. A kérelmezők semelyik adata nem volt valódi: lakcímet eleve nem kértek tőlük, az utazás legalizálására pedig díjmentesen lemondható repülőjegy- és szállásfoglalásokat fogadtak el. Mindezek alapján az egyik külföldi társszerv joggal vetette föl, hogy Magyarország sok ezer potenciális terroristát exportált az EU-ba Kiss Szilárd segítségével, a miniszterelnökséget vezető Lázár János pedig biztosan nem mondott igazat, amikor azt állítja, hogy az egész ügy nem a mi problémánk, mert a vízumbolt vásárlói nincsenek Magyarországon: a valóságban a döntő többségükről – épp az adatfelvétel szabálytalansága miatt – senki sem tudja, hogy az EU-n belül hol vannak.

Szerteágazó üzletember

Kiss Szilárd nagyjából három évtizede tevékenykedik Moszkvában. Ezalatt szerteágazó kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, de nem a megbízhatóságáról vált híressé: többször is hónapokra el kellett tűnnie fizetési problémák miatt, és a komoly ügyletekhez mindig szüksége van orosz feleségére. Kiss kezdetben élelmiszerrel kereskedett, majd belevágott az alkoholüzletbe, amit az orosz piacon az élelmiszerágazat nehéziparának neveznek, mivel az üzletág a helyi maffia ellenőrzése alatt áll. A szabályok kevéssé aggasztják, nem világos például, hogy az egyik cége hogyan használhatja az orosz piacon a Tokaj megnevezést. Rendszeresen vendégül látja a Moszkvába látogató magyar kormánytagokat: luxusautóval megy eléjük a repülőtérre, és olyan éjszakai programokat szervez nekik, amelyeket a meghívottak sem az áruk, sem a morális tartalmuk miatt nem engedhetnének meg maguknak. Maga Kiss Szilárd ugyanakkor nem kötődik különösebben a jobboldalhoz, inkább a pénz és a politikai befolyás érdekli: úgy tudjuk, korábban Gyurcsány Ferencet is elkísérte egy moszkvai kapcsolatépítési körútjára.