Reklámszakemberek mondják, hogy minden reklámra költött pénz fele fölösleges kidobás, csakhogy senki sem tudja, melyik a fölösleges fél. Valami ilyesmi a helyzet a korrupcióellenes harccal is világszerte – a kétségtelen jobbítási szándék ellenére eddig mindig, mindenhol felemásra sikerült, s az eredmény nem a hőn vágyott tiszta demokrácia, inkább valami új típusú szörnyszülött lett.
Az olasz Mani Pulite - Tiszta kezek - 25. évfordulója, illetve a Romániában tíz éve dübörgő korrupcióellenes harc és a jelenlegi korrupcióellenes tüntetések körül megnyilvánuló nemzetközi és magyarországi szimpátia kapcsán csak annyit mondok: Isten óvja Magyarországot egy ilyen olasz, román mintára szerveződő tisztogatástól.
Olaszországban az ügyészség akkor tette meg az első lépést, amikor már hosszú évek eredménytelen maffiaellenes küzdelme dacára a politikai életet is hatalmába kerítette a szervezett bűnözés. A maffia akkorra már rájött, hogy kevésbé kockázatos korrumpálni, mint gyilkolni, s átlovagolt az állami beruházások, közbeszerzések világába. Az eredmény pedig a populizmus előretörése, Berlusconi Olaszországa, ami sem jobb, sem tisztább nem lett, mint az előző. Az ügyészség kétségtelen jó szándéka ellenére a „tiszta kezek” nem tiszta, hanem egy romokban heverő Olaszországot eredményeztek, ahol megrendült a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom és a permanens politikai válság a gazdasági teljesítményt is megrengette.
Romániában is látványosan hullanak a fejek a legmagasabb polcokon évek óta, a lakosság mégis fuldoklik a korrupciótól, amely mindent átsző. Amint a napokban láthattuk, százezrek vonultak utcára további tisztogatást, még keményebb ügyészségi fellépést követelve, holott az mindeddig csak egy ügyészi-titkosszolgálati háttérhatalom által manipulált, semmivel sem jobb világot teremtett Romániában.
Épp e tüntetések mutatják a legérzékletesebben, hogy egy ügyesen manipulált folyamat még a jogállam igényét is kiöli a tömegekből. A korrupciómentes jogállamot követelő tüntetők nem kifogásolják a sem jogszerűnek, sem demokratikusnak nem nevezhető ügyészségi módszereket, s megnyilvánulásaikból inkább érezhető az általános bosszúvágy, mint a macerásabb, de az alapvető emberi jogokat, az ártatlanság vélelmét tiszteletben tartó eljárás igénye.
A magyar lakosság is elvárná a korrupció elleni fellépést. De belegondolni is rossz, mennyire vérgőzős lenne ez ebben a mélyen megosztott országban. És különben is, nálunk nincs is korrupció. Magyarországon a rokonok, haverok, strómanok teljesen legálisan kapják ugyanazt a pénzt, amiért máshol rácsok mögé kerülnek az érintettek. És lám, Magyarország nem megroggyant, hanem mint tudjuk, erősödik.
Lehet, hogy Budapestre kellene küldeni gyorstalpalóra az olasz, román politikai elitet?
