Höfer szombati jelentése, hogy nyugati Moldovában, Herestrautól északnyugatra orosz támadások kezdődtek: meglepő volt és nagy és feszült érdeklődést keltett, nemcsak azért, mert erről a vidékről több mint egy hónapja nem jött semmi hír — a hó és fagy megakadályozott minden harci tevékenységet —, de azért is, mert a kommüniké szövegezése maga is fölcsigázta a várakozást. „Az ellenség Herestrautól észak-nyugatra ma reggel óta támadja állásainkat. A harc folyik", — így szólt Höfer szombati jelentése.
Ludendorff kommünikéje közelebbről meghatározta a támadások helyét, mondván, hogy az Ojloz-völgytől északra emelkedő magaslatokon fejlődtek a nagy harcok. Ez a vidék Herestrautól jó 30 kilométernyire északnyugatra, a határmenti Sósmezőtől kissé délkeletre emelkedik a Bereczki-hegység Moldovába átnyúló magaslatain.
Amint a vasárnapi hivatalos jelentések közlik, a nyilván nagy lendülettel megindított orosz támadások sikertelenül végződtek. Most már Höfer is az Ojtoz-völgytől északra teszi a támadások színhelyét és jelezvén, hogy a szombat reggel kezdődött harcok délutánra ellanyhultak, közli, hogy „az ellenséget mindenütt visszavertük".
Ludendorffnak szintén nem bőbeszédű, de valamivel részletesebb jelentése kissé szemléletesebben adja vissza á történteket. Szerinte már az orosz rohamok első hullámai megakadtak a védők tüzelésében és az oroszok anélkül, hogy folytatták volna a lökéseket, visszaözönlöttek a hegyekbe.
Támadásaik ezzel be is végződtek. Tulajdonképpeni gyalogsági harc tehát nem is volt, a védők tüzérsége hiúsított meg a készülő orosz akciót.
Népszava 1917. február 19.
