Egy amerikai szövetségi bíró korábban elutasította a helyi őslakos indiánok keresetét, hogy a területen maradhassanak, és csütörtökig adott időt az építkezésnek szánt föld elhagyására. A végső határidőre alig tucatnyi tüntető maradt a helyszínen. Az őslakosok és a környezetvédők szerint a 3,8 milliárd dolláros beruházás veszélyeztetné a Standing Rock rezervátumban élők ivóvizét, és egyéb károkat is okozna a természetben. Az olajvezeték építését Barack Obama függesztette fel, és Donald Trump engedélyezte ismét.
A terület védelmezői az indián temetkezési helyek meggyalázása ellen is küzdöttek, de - ahogy ez lenni szokott - az állam és az üzleti érdekek lenyomták a bármily elszánt és bármennyi, többnyire érzelmi alapú támogatást élvező, jogaikért fellépő kisebbséget. A Kettős Mérce blog így írt tavaly novemberben az indiánok küzdelméről: Standing Rock egy az Egyesült Államok több mint háromszáz rezervátuma közül, és nagyjából nyolcezer lakota sziú és dakota őslakosnak ad otthont. Ezek az emberek egy véres népirtás emlékét őrző, rendszerszintű kirekesztéstől és szegénységtől sújtott közösség tagjai; ez a közösség ostrom alatt áll. Április óta folynak ( már csak folytak - a szerk.) a tüntetések a Dakota Access kőolajvezetékének megépítése ellen, amely egyrészt rendkívül magas környezeti és egészségügyi kockázatot rejt magában, másrészt az építési tervek megsértik számos szakrális régió, temetkezési terület integritását is.
Standing Rock 1868-ban a Nagy Sziú Rezervátum részeként jött létre, amit az amerikai kormány a véres harcokban megfáradt, elszegényedett indián törzsek számára ajánlott fel, melyek már nem voltak képesek folytatni hagyományos életmódjukat, és túlélésüket csak legyőzőik kegyétől remélhették. A rezervátum ekkor még magában foglalta a Black Hills megszentelt területeit, ahol azonban 1874-ben aranyat találtak. A hatóságok azonnal lépéseket tettek a terület kisajátítására; a helyi őslakosok fegyverrel álltak ellen, de vereséget szenvedtek, a rezervátum területét átrajzolták. Majd újra így tettek 1889-ben, hogy helyet biztosítsanak fehér telepesek számára – ekkor szűnt meg a Nagy Rezervátum és jött létre öt utódintézménye, köztük Standing Rock.
Ez persze csak néhány példa az amerikai őslakosokat ért jogi és emberjogi atrocitások hosszú sorából, de talán már ez is érzékletessé teszi, miért látják sokan a Dakota Access kőolajvezetékben annak a régi hagyománynak a folytatását, mely a gazdasági expanziót mindig előbbre valónak tartotta az amerikai őslakosok életénél. Az olajvezeték megépítése ugyanis életveszéllyel is járna, mivel a Dakota Access a tervek szerint átszelné a Missouri folyót, amely a rezervátum vízellátását biztosítja. A vezeték sérülése esetén beláthatatlan környezeti és egészségügyi katasztrófa következne be. A vezeték eredeti terveit ezért is utasították el, azok ugyanis Észak-Dakota állam fővárosának, Bismarcknak a vízellátását fenyegették volna (a különbség persze az, hogy Bismarckot 92%-ban fehérek lakják, nem indiánok).
