Ha valaki azt gondolná, hogy néha az egyszerű papírforma is győzhet, azt el kell keserítenem. Mint ahogy Jordán Tamás mondata is illúzió, mely szerint itt az ideje teljesen száműzni a politikát a színházi életből.
Nyilván a szombathelyi színház direktora maga is tudja, hogy naiv dolog ebben hinni. De ha mégis elragadta volna néha a túlzott jóhiszeműsége, most saját maga is megtapasztalhatta, hogy mi is a realitás. Egyedüli pályázóként állhatott a héten az igazgatói pályázatát elbírálni hivatott szakmai grémium elé. Riválisa, Dér András filmrendező ugyanis visszalépett. Igaz, botrányos körülményeket emlegetve.
És innen kezdődik a dráma. Vagyis a hírek szerint a főként színházi emberekből álló szakmai bizottság egy része, állítólag éppen a fele nem is foglalkozott Jordán pályázatával, hanem teljesen más dolgokat preferált. Azt kutatták, miként lehetséges, hogy kiszivárgott Dér pályázata. Noha Jordán például teljesen természetes módon maga hozta nyilvánosságra koncepcióját. Tehát jól értik, egy szakmai bizottság nem a szakmai szempontokat kívánta elemezni, hanem egyfajta oknyomozó szerepkörbe helyezkedett.
És nem kell túl nagy logikai fejtörés ahhoz, hogy megfejtésként kitaláljuk, innen jön az a száműzni kívánt politika. Már megint a politika, mint korábban annyiszor. Gondoljunk csak Balázs Péter szolnoki kinevezésére, vagy Eszenyi Enikő hányattatásaira, amikor újra megpályázta a Vígszínházat. Igen, egy darabig éppen Balázs Péter volt a másik jelölt. Szombathelyen Jordán Tamás szakmailag és a közönség szempontjából is sikeres színházat csinál, ráadásul ezt tíz éve teszi. De mindez persze nem elég, még az sem, hogy hivatalosan már vetélytársa sincs. Jön a kavarás, lehet találgatni, hogy egy grémiumban ki hogyan szavazott, ki melyik politikai oldal szimpatizánsa. Mit szeretne a város, el tudja-e felejteni - eddig egyébként épp kivételként sikerült -, hogy a mostani direktort melyik politikai oldalhoz sorolják be.
Most az is lehet, hogy új pályázatot írnak majd ki. Ha így folytatódik, a politika kiszorítása tényleg értelmetlen szélmalomharccá válik. Persze az illúzióinkat már tényleg rég elvesztettük.
