Előfizetés

Szélmalomharc

Ha valaki azt gondolná, hogy néha az egyszerű papírforma is győzhet, azt el kell keserítenem. Mint ahogy Jordán Tamás mondata is illúzió, mely szerint itt az ideje teljesen száműzni a politikát a színházi életből.

Nyilván a szombathelyi színház direktora maga is tudja, hogy naiv dolog ebben hinni. De ha mégis elragadta volna néha a túlzott jóhiszeműsége, most saját maga is megtapasztalhatta, hogy mi is a realitás. Egyedüli pályázóként állhatott a héten az igazgatói pályázatát elbírálni hivatott szakmai grémium elé. Riválisa, Dér András filmrendező ugyanis visszalépett. Igaz, botrányos körülményeket emlegetve.

És innen kezdődik a dráma. Vagyis a hírek szerint a főként színházi emberekből álló szakmai bizottság egy része, állítólag éppen a fele nem is foglalkozott Jordán pályázatával, hanem teljesen más dolgokat preferált. Azt kutatták, miként lehetséges, hogy kiszivárgott Dér pályázata. Noha Jordán például teljesen természetes módon maga hozta nyilvánosságra koncepcióját. Tehát jól értik, egy szakmai bizottság nem a szakmai szempontokat kívánta elemezni, hanem egyfajta oknyomozó szerepkörbe helyezkedett.

És nem kell túl nagy logikai fejtörés ahhoz, hogy megfejtésként kitaláljuk, innen jön az a száműzni kívánt politika. Már megint a politika, mint korábban annyiszor. Gondoljunk csak Balázs Péter szolnoki kinevezésére, vagy Eszenyi Enikő hányattatásaira, amikor újra megpályázta a Vígszínházat. Igen, egy darabig éppen Balázs Péter volt a másik jelölt. Szombathelyen Jordán Tamás szakmailag és a közönség szempontjából is sikeres színházat csinál, ráadásul ezt tíz éve teszi. De mindez persze nem elég, még az sem, hogy hivatalosan már vetélytársa sincs. Jön a kavarás, lehet találgatni, hogy egy grémiumban ki hogyan szavazott, ki melyik politikai oldal szimpatizánsa. Mit szeretne a város, el tudja-e felejteni - eddig egyébként épp kivételként sikerült -, hogy a mostani direktort melyik politikai oldalhoz sorolják be.

Most az is lehet, hogy új pályázatot írnak majd ki. Ha így folytatódik, a politika kiszorítása tényleg értelmetlen szélmalomharccá válik. Persze az illúzióinkat már tényleg rég elvesztettük.

Mostantól bűntett az olimpia

Nem mondható, hogy keveset foglalkozunk az olimpiával. Lapunk beltestében sok okos érv, logikus gondolat csatázik az ügyben. De van itt valami különös és megmagyarázhatatlan.

Tele a város hirdetményekkel. Tömegközlekedési járművekről, toronyházakról, óriásplakátokról szeretik az ötkarikás játékokat rokonszenves fiatal bajnokok, kiérdemesült, de érdemdús kapitányok.

És épp itt mutatkozik meg a zavar az erőben. Szerda este kiderült: Orbán Viktor úgy döntött, hogy Tarlósnak vissza kell vonnia az olimpiai pályázatot.

Legyen: egy autokráciában ez így működik. De arra már nem terjedt ki a figyelem, hogy a hirdetmények – elvileg – nem politikai termékek. Azokra szerződéseket kötnek, határidőkkel, teljesítésekkel, satöbbi. Fogalmunk sincsen, hány hétre, hónapra szólnak a megállapodások, mennyit költöttek rájuk, és mennyit lehet ebből visszaszerezni a visszalépés után. Gyanítható: semmit.

Pánikreakcióban persze lehet plakátokat tépkedni, lefesteni, leragasztani, csak éppen aligha jogszerű üzletileg – meg aztán plusz költség is. Másfelől meg az is érdekelt volna bennünket, hogy a Budapest 2024 nevű cég eddig mennyit költött a kormánybuktatta pályázatra, meddig fizetnék a villamosok oldalán, házak falán, mindenütt hirdetett hajrát.

Nem lepődik meg senki, ha elmondom: eddig egyáltalán nem reagáltak megkeresésünkre. Pedig mostantól minden forintnyi olimpiára költött hirdetmény hűtlen kezelésnek számít, minden forint bűncselekmény. Mondom: bűncselekmény. Mintha ez bárkit is érdekelne...

Ötkarikás csörte

Pár röpke nap alatt egészen szép csörte kerekedett a budapesti olimpiarendezés körül. A zűrös eseménysorból leginkább egyvalamit érdemes kiemelni: a dolog már régen nem elsősorban az ötkarikás játékokról szól. A nyilatkozatok alapján Tarlós Istvánnal akarja elvitetni a kormánypárt az egész balhét, hogy továbbra is kénye-kedve szerint kezelhesse Budapestet.

Persze Orbán már régóta sakkban tartja a fővárost és Tarlóst az állami pénzekkel, folyamatosan csökkentik a támogatásokat. Alig haladnak a pesti fejlesztések, egyre rosszabb állapotban van a város.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár Budapest nagyobbrészt fideszes terület, az Orbán-kormány mégis úgy kezeli, mintha ellenzéki lenne. Maga a főpolgármester is belátta ezt, és úgy próbált több pénzhez, fejlesztéshez jutni, hogy beállt az olimpiarendezés mögé. Ezt nem is titkolta, januárban például azt mondta: "ha olimpia lenne, kevésbé tudnák vidékre elvinni a pénzt, olyan beruházások valósulnának meg, amik egyébként nem, vagy csak később". Ebből csak annyi jött le: Tarlós elég régen járhatott vidéken, vagy pedig számára Felcsút jelenti a "vidéket", meg az, hogy Lázár villamost építtet két vidéki város közé - ezek helyett tényleg jobb helyen lenne a pénz a fővárosban.

Az érvrendszer azért is visszás, mert a vizes VB egy hasonlóan nagy volumenű esemény lesz nyáron. Az menni fog füstölő metrókkal, ezeréves villamosokkal és olajkályhás elektromos buszokkal? Az esemény a margitszigeti komplexumokon és az úszóarénán kívül nem sok fejlesztést hozott a fővárosnak. Az pedig különösen érthetetlen, hogy miért kell egy olimpia ahhoz, hogy normálisan rendbe hozzák Budapestet. A 3-4 ezer milliárdos rendezési költségekhez mintegy ajándékba kapnák a pestiek a járulékos fejlesztéseket, jól értem?! Az fel sem merült senkiben, hogy ezek a dolgok épüljenek meg olimpia nélkül, negyed áron, normál pályáztatással, és nem a haveroknak kijátszva.

Most Tarlós azért ment neki a kormánynak, mert rájött: ismét behúzták a csőbe, és próbál mindent megtenni, hogy megőrizze pozícióját. Főpolgármesterként azonban régen kiadott szinte mindent a kezéből, és nagyjából semmit sem kapott cserébe a hatalomtól. Ezt elégelhette most meg.

Annyi biztos, bármi lesz is az olimpiai csörte vége, minden pofon jó helyre megy.