könyvesbolt;Jókai utca;kávézó;Gálvölgyi Dorka;Hatszín Teátrum;Gyerekszínházi előadások;

2017-02-27 06:45:00

A gyerek nem hülye, csak kicsi

Úgy látszik, lassan nálunk is eljöhet a magánszínházak ideje. A Pesti Broadway közeli Hatszín Teátrum Gálvölgyi Dorka vezetésével főként gyerekszínházi produkciókat kínál majd, de helyet ad vidéki produkcióknak és felnőtteknek szóló előadásoknak is. A tervek szerint Janikovszky Éva írásaiból összeállított vadonatúj bemutatóval nyitnak majd április 23-tól.

A Hatszín Teátrum deklaráltan elsősorban gyerekszínház – mondja Gálvölgyi Dorka, az áprilisban nyíló új játszóhely vezetője. Bár a szomszédban működik egy másik hasonló profilú teátrum, mint gyakorló anyuka is úgy gondolom, nagyon kevés gyerekprodukció jön létre Budapesten és országosan is, ezt a műfajt kissé mostohán kezelik. Léteznek ugyan különböző próbálkozások, kísérletek, ezekből néhány kifejezetten anyagi vállalkozás szándékával valósul meg, tehát nem a színházi szempontok számítanak. De futnak olyan produkciók is, amelyek akkora érdeklődést váltottak ki, hogy nagyon nehéz a gyereket elvinni az előadásokra.

A gyerek nem hülye csak kicsi, vallja Gálvölgyi Dorka, aki úgy érzi, hogy a gyerekszínházi profil mindenképp hiánypótló funkciót tölt majd be, még akkor is, ha a már említett Kolibri Színház sikerrel játssza a saját produkcióit és ugyanezt teszi a Budapest Bábszínház is. Az igazgatónő úgy véli, nem konkurenciát akarnak teremteni az új színházzal a fenti teátrumoknak, hiszen ezek a dolgok inkább erősítik majd egymást.

- Nem akarunk különösebben mások sem lenni, nekünk nagy előnyünk, hogy ebben a projektben társunk és partnerünk a Móra Kiadó, ezért nem véletlen, hogy az első bemutatónk Janikovszky Éva írásaiból összeállított új színpadi adaptáció, amely ebben a formában abszolút ősbemutató. Szerencsém volt ismerni Évát és nagy Janikovszky rajongó vagyok. Újra olvastam a köteteit. Végül Az úgy volt… című ősbemutató a fiatal és nagyon tehetséges Szilágyi Bálint rendezésében hat kötet anyagát öleli fel. A Kire ütött ez a gyerektől, vagyis a születéstől, a Tükör előttig, ami egy kamaszmonológ, elég nagy utat jár be. Egyébként is minden korosztályra szeretnénk fókuszálni, a csecsemőktől a tizenéves kamaszokig. Az előadás dramaturgja Toller Mónika, így ezek a történetek, vagy nevezzük modernül szkeccseknek, így együtt még sohasem voltak színpadon, a szereplők pedig a Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatói lesznek. Janikovszky Éva írásai rendkívül intellektuálisak és szellemesek. Mi ezeken nőttünk fel és jó lenne, ha a mostani gyerekek is ezeken nőnének fel és ezt a humort vinnék magukkal és nem csak azt, amit az interneten vagy moziban kapnak – jegyzi meg Gálvölgyi Dorka.

A gyerekelőadások esetében igyekeznek elsősorban saját produkciókat létrehozni, de szeretnének helyet adni vidéki előadásoknak is. Készülnek egy beavató opera előadásra is.

A nyitó produkciót követően egy hét múlva Nógrádi Gergely operaénekes rendez egy sajátos „operasimogatót” még pedig A varázsfuvolát hozza közel a gyerekekhez. – Gergő játékmesterként egy nagyon helyes nagy madár lesz, elmondja többek között hogy miként születik a kotta, miért beszélnek az Operában énekelve, mit csinál a zongorakísérő, aztán ősszel majd tervezünk egy újabb operát bemutatni és ebből egy sorozatot indítani – avat be Gálvölgyi Dorka a részletes tervekbe.

A Hatszín Teátrum befogad majd már futó gyerekprodukciót is. Köztük a korábban a Pesti Magyar Színházban játszott, Toller Mónika által rendezett A lemez másik oldala című előadást is, amely szintén Janikovszky műveket dolgoz fel, amelyben négy színész különböző monológot ad elő felnőtteknek. Májusban pedig terveznek egy másik felnőtteknek szóló előadást is, de ez egyelőre maradjon meglepetés.

Az új teátrum a belvárosban a Jókai út 6. szám alatt nyílik. (Szerkesztőségünk és a Móra Kiadó is ebben a házban működik.) Az épület régebben is rendelkezett egy 200-230 főt befogadó, jó akusztikájú színházteremmel, most ezt állítják helyre.

Esténként a befogadó színházi jelleg dominál majd és később több saját felnőtteknek szóló produkciót is szeretnének műsorra tűzni. Az épület földszintjén egy valódi közösségi tér jöhet létre, hiszen a színház mellett egy könyvesbolt és egy kávézó is várja majd a vendégeket. Az előcsarnok egyébként kortárs képzőművészeti alkotások bemutatására is alkalmas.

- Bár színházi családból származom, nem volt ambícióm, hogy szerepeljek, nem akartam soha színésznő lenni – meséli Gálvölgyi Dorka. – Hagyományos értelemben nem voltam színházi gyerek, nem a színházban nőttem fel, kifejezetten utáltam, amikor apukám Piere Bezuhov volt és szerepe szerint lelőtték a színpadon. Akkor mindig nagyon sírtam. Korábban dolgoztam már színházban, a színház hátsó részét, a színpad illatát nagyon szeretem. Amikor a tulajdonosok megkerestek, hiszen egy magánszínházról van szó, és felkértek, hogy vezessem ezt az új teátrumot, először hezitáltam, de aztán viszonylag könnyen igent mondtam. Apu nagyon félt engem ettől a dologtól, hiszen egy magánszínházat kell üzemeltetni, gyakorlatilag mindenféle állami támogatás nélkül. Nagyon nehéz vállalkozás, de ezzel együtt, egyáltalán nem reménytelen. És erre vannak jó példák, gondoljunk csak az Orlai Produkcióra, vagy az Átriumra - teszi hozzá Gálvölgyi Dorka.

Pályázat a Centrál Színház privatizációjára
Újabb pályázatot ír ki a Fővárosi Közgyűlés a Centrál Színház privatizációjára, vagyis a teátrumot működtető kft. értékesítésére. Már 2014-ben kiírtak pályázatot, de akkor az egyetlen ajánlatot eredménytelennek nyilvánították.
Lapunk megkeresésére Puskás Tamás igazgató elmondta, hogy akkor a vételár közel 200 millió forint volt, a pufferként felhalmozott nagymértékű pénzeszköz tette ilyen drágává a céget, és mellé 80 millió forintnyi éves bérleti díjat is megállapítottak, ezt nonprofit vállalkozásként képtelenség kitermelni. Puskás akkor megajánlotta a kért vételárat, és 20 millió forint körüli bérleti díjat. Ez viszont annyira eltért a kívánt, de nem kötelezőként megszabott bérleti díjtól, hogy a pályázatát érvényesnek, de eredménytelennek nyilvánították. Időbe telt, míg rájöttek, hogyan csökkenthető a vételár, amihez se bankot, se tőkést nem lehetne találni, hogy kölcsönt adjon a vásárláshoz, mert a nonprofit kft.-ből nem vehető ki osztalék.
A felhalmozott pénzeszközök viszont lehetetlenné tették, hogy ennél alacsonyabb cégértéket állapítson meg a hivatalos vizsgálat. Másfél éve született az ötlet, hogy a színház nyomott hangulatúra sikerült előterét fel kellene újítani, és teljes pompájában visszaadni a nézőknek. A Centrál Színház bankban heverő pénzéből, teljesen önerőből, sikerült felújítani azt az épületet, ami a főváros tulajdonában marad. Ez 140 millióba került. Ezzel az elköltött pénzzel viszont kevesebb lett a cég értéke, hiszen ők csak a céget vennék meg, ami üzemelteti az épületet. Így most 50 millió a cég értéke, ezt minimum meg kell ajánlani, ahogy az évi 20 millió forintos bérleti díjat is. És még egy sor dolgot, például, hogy meg kell tartani a repertoárt.
Arra a kérdésre, hogy miért akarja ezt a működési modellt, a direktor azt válaszolta, hogy szereti, ha felnőtt helyzetben van. Ha jól végzi a munkáját, akkor az őt dicséri, ha rosszul, akkor az rá hárul vissza. És a főváros számára is modellértékű lehet ez a fajta működés. Ha Puskás nyer a pályázaton, a cég örökre az övé lesz, de a cégnek 10 év múlva mondhatja a főváros, hogy fel is út, le is út, tegye át a székhelyét máshová. Addig viszont garantáltan ő üzemeltethetné a Centrál Színházat.