Észak-Írország - Oda az eddigi unionista többség

Észak-Írországban a konzervatív unionisták pártja, a DUP nyerte el ismét a legtöbb mandátumot, de végül az ír nacionalista, baloldali Sinn Fein ünnepelhetett. Az Ír Köztársasági Hadsereg, a IRA szeparatista szervezet politikai szárnyaként létrejött Sinn Fein tízzel növelni tudta mandátuma számát a helyi törvényhozásban, így a DUP 28, a Sinn Fein 27 képviselői helyet szerzett. A DUP mindössze 1168 szavazattal előzte meg a Sinn Feint.

A csütörtökön tartott előrehozott voksoláson 64,8 százalékos volt a részvétel, az 1998-as nagypénteki megállapodás óta a legmagasabb, 10 százalékkal magasabb a tavaly májusi voksolásnál. Az előrehozott választást a Sinn Fein kényszerítette ki, lemondatva a koalíciós kormánykorrupció gyanújába került vezetőjét, Arlene Foster első minisztert.

Az északír hatalommegosztási megállapodás értelmében az unionistáknak és az ír nacionalistáknak közösen kell kormányozniuk, három hete van arra, hogy megállapodjanak. Ellenkező esetben az észak-írországi önálló hatalmi jogosítványok, amelyeket 2007 óta élveznek, visszaszállnak a brit kormányra. Theresa Villiers, a brit kormány északír ügyekben illetékes volt minisztere szerint azonban London, ha szükséges, több időt is tud adni az északír pártoknak a kormányalakításra.

A Nagy-Britanniához tartozást szorgalmazó unionista pártoknak 1921 óta első alkalommal nincs abszolút többségük, összesen 40 mandátumot birtokolnak, míg az ír nacionalista erők 39-et. A független tömörüléseknek 11 képviselői helyük van a 90 tagú Stormontban. A választók pozitívan fogadták a 40 éves Michelle O’Neillt, az észak-írországi Sinn Fein új vezetőjét, a Sinn Fein élén végrehajtott generációváltás is hozzájárult ahhoz, hogy magas volt a részvétel. Az Ulsteri Unionista Párt olyan rosszul szerepelt, hogy vezetője, Mike Nesbitt közölte, lemond posztjáról.

Theresa May brit kormányfőnek a Brexit-viták közepette nem jönne túl jól, ha Észak-Írországgal is gondok lennének. May pénteken a skót konzervatívok kongresszusán szólalt fel Glasgow-ban, s a Brexit miatt újabb függetlenségi népszavazást szorgalmazó skót első miniszternek, Nicola Sturgeonnak is címezte szavait. A brit kormányfő hangsúlyozta, London nem megy bele a skót helyi kormányzat jogainak további szélesítésébe, mondván: „Nem engedhetjük meg az Egyesült Királyság szétesését”. Sturgeon azt követeli, hogy Skóciának a Brexitet követően is legyen hozzáférése az EU belső piacához, ellenkező esetben kiírják az újabb referendumot az elszakadásról.

Szerző

Kiszljak, „a legveszélyesebb nagykövet"

Publikálás dátuma
2017.03.06. 06:32
Szergej Kiszljak FORRÁS: WIKIPEDIA
Már a Trump-kormányzat két bizalmi embere került bajba amiatt, hogy eltitkolták találkozójukat Szergej Kiszljak orosz nagykövettel. Kiszljak „a legveszélyesebb diplomata Washingtonban” – írta a Politico című lap. Az orosz külügyminisztérium szerint a nagykövet csak a munkáját végzi.

Mike Flynnt, Donald Trump oroszbarát nemzetbiztonsági tanácsadóját menesztette az elnök, mivel hazudott arról, hogy miről tárgyalt az orosz diplomatával (a Moszkva-ellenes szankciók feloldását ígérte akkor, amikor még Barack Obama volt az elnök). Jeff Sessions igazságügyi miniszter pedig kongresszusi meghallgatásán, ahol rákérdeztek orosz kapcsolataira, elhallgatta, hogy kétszer is tárgyalt Kiszljakkal. A demokraták a miniszter lemondását követelik.

Az orosz nagykövet, mint a New York Times a minap beszámolt róla, széleskörű kapcsolatrendszert épített ki Washingtonban. A 66 éves, veterán diplomata régóta járatos az Egyesült Államokban, először 1985-89 között szolgált az amerikai fővárosban, még a szovjet időkben, Mihail Gorbacsov, tehát a glasznoszty és a peresztrojka korszakában. Ezt követően ő lett az első NATO mellé akkreditált orosz nagykövet, majd a brüsszeli orosz nagykövetség élén állt 1998-tól 2003-ig. Moszkvába visszatérve öt évig külügyminiszter-helyettes volt, s a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat vezette. 2008-ban küldték újra Washingtonba, akkor már nagykövetként. Joviális, intelligens, akcentussal, de kiválóan beszél angolul, s humorérzéke is van – így jellemzik Putyin washingtoni emberét. „Bámulatosan tud kapcsolatokat teremteni, szórakoztatni, de mindig politikai céllal” – jellemezte a diplomatát például Michael McFaul, akit az Obama-kormányzat nevezett ki moszkvai nagykövetnek.

Kiszljak – erről már a Politico című lap számolt be – ott volt a nézőközönség soraiban, amikor 2016 áprilisában Trump első külpolitikai beszédét mondta el a washingtoni Mayflower Hotelben. Dimitri K. Simes, a Center for the National Interest konzervatív kutatóintézet elnöke mutatta be Kiszljakot a milliárdosnak. Négy diplomata ment el meghallgatni Trump beszédét, az orosz nagykövet volt az egyik. Megjelent az eseményen Jeff Sessions, a mostani igazságügyi miniszter, akkor még alabamai szenátor. A Politico kérdéseire Sessions szóvivője cáfolta, hogy a beszéd utáni fogadáson szót váltott volna az orosz diplomatával. Júliusban, a republikánus elnökjelölő konvenció alkalmából azonban beszélgettek, majd szeptemberben is, amikor Sessions szenátusi irodájában fogadta a nagykövetet. Ezekben a találkozókban nincs semmi rendkívüli, a diplomatáknak az a dolga, hogy kapcsolatot teremtsenek, a furcsa inkább az – vetik fel az amerikai lapok –, hogy Sessions miért titkolta el e találkozókat, ha nem volt semmi rejtegetnivalója.

Időközben Trump több tanácsadójának is eszébe jutott, hogy tárgyaltak az orosz nagykövettel. Jared Kuchner, Trump veje, már apósa elnökké választása után, a Trump-toronyban találkozott – állítólag csupán tíz percre – Kiszljakkal. Ott volt Mike Flynn is. Az amerikai lapok furcsállják, hogy miközben Trump minden vendégéről fotó készült az előcsarnokban, Kiszljakról nem. A feltételezések szerint különgépet küldtek érte, s a „hátsó ajtón” kísérték be a felhőkarcolóba. Nem kizárt, hogy maga a megválasztott elnök is ott lehetett, írta a Politico.

A lap képeket ásott elő arról, hogy nem csupán Trump emberei, hanem a demokraták is érintkeztek a washingtoni orosz nagykövettel, noha Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata kisebbségi vezetője nem emlékezett egy 2010-es találkozójukra. Chuck Schumer, a szenátus demokrata frakciójának vezetője magával Vlagyimir Putyin orosz elnökkel evett fánkot egy fotón, amit Trump Twitteren tett fel. Ez a találkozó 2003-ban történt – igaz, a teljes nyilvánosság előtt. Hét másik demokrata honatya is találkozott Kiszljakkal, ők azért lobbiztak, hogy Moszkva engedélyezze újra orosz gyerekek amerikai örökbe fogadását.

Kiszljak ott volt Trump múlt heti, első kongresszusi beszédén is, az amerikai elnök azonban ezúttal név szerint nem említette Oroszországot, vagy az orosz kapcsolatok javításának szándékát. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője visszautasította azokat a név nélkül elhangzott amerikai vádakat, hogy Kiszljak az orosz titkosszolgálat embere lenne, s kémhálózatot üzemeltetett Washingtonban. Az orosz külügyi szóvivő, Marija Zaharova szerint a diplomata csak a munkáját végezte. A nagykövet a New York Times szerint hamarosan leköszön, s elképzelhető, hogy az ENSZ-ben kap feladatot.

Szerző

Hodorkovszkij Putyin bukására vár

Publikálás dátuma
2017.03.06. 06:31
Hodorkovszkij élete céljának tekinti a tehetséges fiatalok támogatását FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Az orosz milliárdos, Mihail Hodorkovszkij a legnagyobb biztonságban és békében élhetne, még mindig tetemes a vagyona és számíthat a nyugati világ politikai rokonszenvére. Ő azonban a Putyin elnök elleni harcot választotta, pedig ezt a harcot már többször gyötrelmesen elvesztette.

Az egykori Yukos olajkonszern alapítója, Mihail Hodorkovszkij, akit évekig a leggazdagabb orosz oligarchaként tartottak számon, s aki politikai ambíciói miatt egy évtizedet töltött börtönben, ismét szervezkedik. Pedig miután 2013-ban az orosz elnök kegyelmet adott neki és Svájcba távozhatott, sokan azt hitték, egy életre elment a kedve attól, hogy Putyinnal hadakozzon. Gyorsan kiderült azonban, hogy sem ő, sem Putyin nem hajlandók felejteni. Moszkvában újabb és újabb ötletek születnek, hogyan lehetne őt a sarokba szorítani. Hol anyagi visszaélésekkel vádolják, hol azzal, hogy kártérítéseket követelő emberek meggyilkolását rendelte meg. Ezek a vádak azonban nem érhetik el a céljukat, a Nyugat védettségét élvező üzletembernek legfeljebb olyan kellemetlenségekkel kell szembenéznie, mint ami a dublini bíróság részéről is érte, amikor orosz követelésre évekre befagyasztottak 100 millió eurót a mágnás írországi bankszámláján. Tavaly decemberben aztán ezt a korlátozást is megszüntették.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Putyinra kilőtt nyilak célba érnek. Tűszúrások inkább ezek, de Oroszország első embere ezeket is nehezen tűri. Nem csoda, Hodorkovszkij ott alázza meg, ahol csak tudja. A Deutsche Wellé-nek adott nyilatkozatában tulajdonképpen leírta az elnököt, amikor azt mondta: mozgalma, a „Nyitott Oroszország” nem pazarolja az idejét és az erejét arra, hogy lerombolja Putyin hatalmát, mivel az e nélkül is viszonylag gyorsan véget fog érni. Mindezt azzal magyarázta, hogy az elnök kimerítette lehetőségeit, újat már nem lehet tőle várni. Egy New York-i tévéállomás riporterének úgy fogalmazott, hogy ha el is szánná magát Putyin a reformokra, akkor sem volna képes azokat keresztülvinni, mivel ezt a lehetőséget már elszalasztotta. Számára csak a lemondás marad vagy a szembenézés a vereséggel.

Hodorkovszkij úgy látja, a helyzet rosszabbodni fog, még az sem zárható ki, hogy megismétlődik a történelem, és váratlanul összeomlik a rendszer. Ezért fontosnak tekinti, hogy a fiatal politikusokat felkészítsék a cselekvésre, mert a rendszerrel együtt nem omolhat össze az ország is. A 2018-as választásokat eleve színjátéknak tekinti, nem pedig demokratikus folyamatnak. Nem is nagyon törődik vele. E helyett felvilágosító programokat pénzel, újságírókat tüntet ki becsületes írásaikért, nem törődve azzal, hogy azokat lehetetleníti el Oroszországban, akikre éppen számítani szeretne. Szinte nyilvánosan megjelöli azokat, akikre a hatalomnak oda kell figyelnie. Azt ugyanis, aki külföldről kap pénzt, eleve külföldi ügynökként kezelik.

Hodorkovszkij élete céljának tekinti, hogy támogassa a demokratikus erőket, a fiatal politikusokat, a polgári társadalmat. Mozgalma, a „Nyitott Oroszország” a régiókban aktivistákat toboroz váratlan belpolitikai fejlemények esetére. A Nyezaviszimaja Gazeta értesülése szerint a Moszkva-környéki részleg már a tizedik a sorban, s olyan nagyvárosokban van jelen, mint Moszkva és Szentpétervár, s olyan megyékben, mint a cseljabinszki, a tveri, az irkutszki és a rosztovi. A köztársaságok közül a Tatár, a Csuvas és a Baskir Köztársaságban tevékenykedik. A közeljövőben újabb részlegek nyílnak Nyizsnyij Novgorod és a Vlagyimir megyében, a krasznodari területen és az Udmurt Köztársaságban. A taglétszám igen szerény, az ezret idei célként tűzték ki, a párttá alakuláshoz azonban ez is elég lenne. Ezzel a lehetőséggel azonban Hodorkovszkij már csak azért sem kíván élni, mert pártját soha nem jegyeznék be. A jogvédelem, a jogászi segítség és az anyák, a gyermekek ügyének képviselete, ami leköti az energiáikat. 33 jogász segíti a munkájukat.

Nem mondanak le arról sem, hogy aktuális politikai ügyekben állást foglaljanak. Szentpéterváron például felléptek az ellen, hogy az egyház tulajdonába adják az Iszakievszkij székesegyházat. Az orosz birodalom nagyságát szimbolizáló, Nagy Péter emlékére épített műemlék múzeum körül kirobbant társadalmi vita politikai csatározássá vált, miután van, aki az egyházi tulajdonba adást a keresztényi értékek védelmében tartja fontosnak, mások viszont az egyháznak való behódolás újabb bizonyítékát látják benne. A Csuvas Köztársaságban az Internet szabadságáért akcióztak. Ufában a polgármester közvetlen megválasztása mellett kardoskodnak. 27 politikai elítélt családját támogatják anyagilag. A jövő évi elnökválasztásra a többi között azzal készülnek, hogy „Putyin helyett” elnevezésű szájtjukon keltenek hangulatot, arra szólítják fel az embereket, hogy nevezzék meg jelöltjüket az elnöki posztra. A polgármester választásokra is igyekeznek hatást gyakorolni a megfelelőnek tartott jelöltek támogatásával.

Hodorkovszkijnak a világról alkotott véleményére következtetni lehet abból, ahogyan az amerikai elnökválasztásokra reagált. Meggyőződése, hogy ha az Egyesült Államok, amelyre sokan a szabadság szimbólumaként tekintenek, feladja ezt a szerepét és begubózik saját problémái közé, akkor a világnak évtizedekre más példaképet kell keresnie, valószínűleg az eddiginél rosszabbat. Hodorkovszkij nem hisz Putyin és Trump egymásra találásában. A Politicónak adott interjújában elkerülhetetlennek mondta a két macsó konfliktusát.

Maradt egy lényeges kérdés, amit sokan feltesznek maguknak. Vajon milyen hatással van Hodorkovszkij az orosz társadalomra, amely börtönévei alatt teljes közömbösséget tanúsított iránta. A jelek szerint széles társadalmi bázisa továbbra sincs, követői egy szűk réteget képviselnek. Az államfő bukására felépített elképzelést pedig egyelőre nem támasztja alá semmi. Putyin népszerűsége töretlen, még azt is megengedheti magának, hogy elnézze Hodorkovszkij oroszországi szervezkedését.

Szerző