Mobilgát hétszeres áron

A római-parti gáttal kapcsolatban csak egy dolog vehető biztosra: hogy sokkal drágább lesz, mint ahogyan eredetileg tervezték – ez a legfőbb tanulsága a lehetséges árvízvédelmi megoldásokról tartott hétfő esti lakossági fórumnak. A politika igyekszik úgy bemutatni, mintha a várható költség lenne a legfontosabb szempont, miközben egyre világosabb, hogy a döntéshozók megalapozatlan számokkal dobálóznak.

Lakossági fórumot tartottak hétfő este a római-parti gáttal kapcsolatban, az apropó egy összehasonlító tanulmány volt, amelyben elvileg a partközelbe tervezett mobilgát, illetve a Nánási úti hagyományos védmű előnyeit és hátrányait vetették volna össze azon az alapon, hogy a főváros és a kormány láthatóan mobilgátat akar, viszont egyelőre a Nánási út számít a fő védvonalnak, vagyis az államnak nincs védelmi kötelezettsége a Nánási út és a Duna közötti területen. A vita – természetesen – a pénzről szól: az elmúlt években sokan építkeztek az ártéri területre (most is zajlik egy lakóparki projekt a miniszterelnök bizalmasa, Garancsi István környezetében), és az ő ingatlanaikat kizárólag abban az esetben védené meg, illetve értékelné fel a közpénzből épülő gát, ha a Duna-parti mobil verzió valósulna meg.

Ebben a tárgykörben az összehasonlító vizsgálat műfaja nem előzmény nélküli: Tarlós István főpolgármester 2013-ban felkérte az MTA-t egy hasonló összevetés elkészítésére. Akkor az Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya és a Műszaki Tudományok Osztálya végezte el a munkát, és a szakmai testületek többségi véleménye szerint azért a mobilgát a jobb megoldás, mert olcsóbb. Érdemes megjegyezni a számot: négy évvel ezelőtt egy 2,5 milliárdos árcédula lógott a mobilgát makettjén, a Nánási úti védmű pedig nagyjából kétszer ennyibe került volna. (A szakvéleményhez ugyanakkor csatoltak egy kisebbségi véleményt is, amely szerint a mobilgát terve ellentétes a Magyarországra nézve is kötelező európai uniós Víz Keretirányelvvel, mivel vállalhatatlan természetpusztítással jár Budapest utolsó természetes állapotú partszakaszán. Ez azért izgalmas, mert a gátat nagyrészt uniós pénzből szeretnék fölépíteni az illetékesek.)

A mostani összehasonlítás az előzőhöz hasonló eredményre jutott, csak éppen a számok és az arányok változtak meg jelentősen. A fórumon Nagy László, a BME docense ismertette a Nánási úti alternatív gátnyomvonal többszempontú vizsgálatának konklúzióját: mint szavaiból kiderült, az egyetemi csapat 18 milliárd forintra becsüli a mobilgát költségét – ami azért meglehetősen távol áll a kezdeti 2,5 milliárdtól –, és 25 milliárdra a Nánási úti hagyományos gátét, vagyis itt már nincs szó kétszeres különbségről. Igaz, ekkora változások után bármilyen árat nehéz lesz már komolyan venni, amit a lakossági fórum közönsége szóvá is tett.

A képet tovább árnyalja, hogy a Római part részben Natura 2000 terület – hogy ez a tény kizárja-e a parti mobilgát engedélyezését, azt jelenleg az Európai Bizottság is vizsgálja. Ráadásul létezik olyan szakvélemény, hogy a modulrendszerű védmű nem is alkalmas egy teljes városrész megvédésére, mert egy úszó fatörzs is bármikor beszakíthatja – éppen emiatt a Dunáéhoz hasonló vízhozamú folyamokon, ilyen hosszú partszakaszokon elsődleges védelemként nem is szokták alkalmazni.

Az érdemi véleményalkotáshoz szükség lenne az engedélyezési tervekre – ezekből derülhet ki, hogy pontosan hol húzódna a mobilgát, hány fát kell kivágni hozzá, illetve, hogy az egyes változatok esetén milyen vezetékáthelyezésekre és egyéb csatlakozó munkálatokra lesz szükség. Nem mellesleg: az engedélyben szereplő tények ismerete nélkül nem is lehet meghatározni – még közelítő pontossággal sem –, hogy melyik verzió mennyibe fog kerülni, miközben a lakosságot évek óta arról igyekeznek meggyőzni, hogy a mobilgát minden más lehetőségnél olcsóbb.