Egyre kevesebb az olyan szereplő a magyar médiában, amely ilyen-olyan úton ne kötődne a kormánypárthoz, akik esetleg függetlenek próbálnak maradni, azok életét igencsak megnehezíti a Fidesz által alkalmazott, úgynevezett lágy cenzúra. Ennek lényegét Urbán Ágnes és Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai úgy összegezték: a médiapiac szerkezetére és a médiavállalkozások gazdasági mozgásterére ható önkényes beavatkozás. A szakemberek legfrissebb, a Médiakutatóban megjelent tanulmánya szerint a cél, hogy a médiapiaci értéklánc egészében a kabinet megerősítse azokat a vállalkozásokat, amelyek elősegítik a kormányzat álláspontjának közvetítését, és egyúttal gyengítse, gazdaságilag ellehetetlenítse vagy kritikus álláspontjuk feladására kényszerítse a kormányzattal szemben kritikus véleményeket közlő médiumokat. A lágy cenzúra viszonylag lassú, de tartós változásokat okoz a médiarendszer egészének működésében. A befolyásolás nem közvetlenül az egyes tartalmak előállítására, hanem a tartalomkínálat egészének alakítására irányul, célpontjai így nem az egyes újságírók, hanem a médiavállalkozások. A lágy cenzúrát közvetlenül a médiatulajdonosok és a médiamenedzserek érzékelik, e beavatkozások a szerkesztői és az újságírói gyakorlatot rajtuk keresztül befolyásolhatják.
Ennek egyik legfontosabb eszköze a tanulmány szerint az állami hirdetési büdzsé tendenciózus elosztása. Magyarországon régi hagyománya van annak, hogy a mindenkori kormányok elsősorban a hozzájuk lojális, de legalábbis nem kritikus médiumokban költik el a hirdetési büdzsé jelentős részét. Mint azonban Urbán rámutatott, a 2010 óta regnáló Fidesz-KDNP-kormány minden korábbinál nagyobb mértékben használja az állami reklámköltést a baráti, avagy saját médiumok megtámogatására. A szakemberek azt is leszögezték, az állami hirdetések elhelyezése egyúttal a kereskedelmi reklámozók magatartását is befolyásolja, világossá téve, hogy melyek azok a médiumok, amelyekben érdemes vagy éppen nem célszerű hirdetni. Ugyanakkor a hirdetőknek - egy egészséges piacon persze - vonzó lehetne a rádiós piac, hiszen naponta országosan 5 és félmillióan, míg a fővárosban több mint 1 millióan rádióznak.
A TNS Hoffmann-Mediameter konzorcium legfrissebb adataiból kiderült, az egykoron Simicska Lajoshoz köthető Class FM offline sugárzásának elhallgatása óta a rádióhallgatás általában minimálisan csökkent ahhoz képest, hogy a piac legnagyobb közönséggel bíró szereplője esett ki. A napi rádióhallgatás kevesebb, mint 4 százalékpontot csökkent az egy évvel ezelőtt, ugyanebben az időszakban mért adatokhoz képest; most a 15 éves vagy idősebb népesség 65 százaléka, csaknem 5,5 millió ember hallgat rádiót napi rendszerességgel. Az országosnál kedvezőbb a helyzet Budapesten, ahol havonta 1,4 millióan, heti rendszerességgel 1,3 millióan, és napi átlagban is több, mint egymillióan rádióznak. Az egyes rádióadók eredményei kapcsán elmondható, hogy az Andy Vajna tulajdonában álló Rádió1-et a 15 éves és idősebb korosztály körében 2016. november - 2017. január között naponta átlagosan több, mint nyolcszázezren hallgatták. A Simicska Lajoshoz tartozó Music FM közönsége 650 ezres. A Sláger FM hallgatósága pedig a 450 ezret közelíti, az adó reklámidejét a Habony Árpád hitelezőjeként ismertté vált Tombor András által felvásárolt Atmedia és a Krskó Tibor HGY Invest Kft.-jének közös tulajdonában lévő RSH Kft. értékesíti. A TNS adatai szerint 160 ezres táborral rendelkezik a Rádió Rock, ezen kívül a Lánchíd Rádió súrolja még a százezres határt, az Info Rádió napi hallgatottsága pedig 73 ezer fő.
