Enyedi Ildikó és Dragomán György a zsűriben

Publikálás dátuma
2017.03.22. 06:47
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Enyedi Ildikó elnökletével dönt a Titanic zsűrije az április 6. és 13. között zajló nemzetközi filmfesztivál versenyének díjáról. A világ minden tájáról érkező 34 új mozgókép közül 7 indul a Hullámtörők díjért, a program egyik szenzációja pedig Török Ferenc berlini közönség-díjas új munkája, az 1945 hazai bemutatója. A Ludwig Múzeumban tartott Titanic-sajtótájékoztatón megtudtuk, idén új helyszínként bekapcsolódik a Színház és Filmművészeti Egyetem is.

A 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál idei nagy dobása: programjában lesz látható először Magyarországon Török Ferenc új műve, a Berlinben díjazott 1945 című film, amely április végén kerül a mozikba. A tavalyi Liliom ösvény hazai premierje után fontos hagyományként látszik beágyazódni a Titanic programjába egy-egy új, fontos hazai film premier előtti bemutatója. A nemzetközi filmtermés legfrissebb alkotásaiból merítő programban idén is több olyan film szerepel, amelynek nagy híre van a világban.

Látható lesz két Oscar-jelölt mozi, az Anette Bening jelöltségét hozó XX. századi nők és Jeff Nichols Loving című munkája, a Velencében legjobb rendezői díjas Édenkert, Andrej Koncsalovszkij holokausztdrámája, valamint az arthouse-horrorként nagy visszhangot keltett cannes-i FIPRESCI-díjas Nyers, amelynek vetítésén Torontóban többen elájultak. A kínálatban található a britek híres színésze, Ewan McGregor első rendezői munkája, a Philip Roth regénye alapján készült az Amerikai pasztorál.

A Titanic Dox egyik idei szenzációja három dán filmes munkája, a David Lynch: Az én művészetem, amelyben a kultikus rendező kalauzolja el a nézőt életének meghatározó színtereire: gyermekkorának idilli amerikai kisvárosából egészen Philadelphia sötét utcáiig, de fény derül Lynch képzőművészeti alkotásaira, zenéi és korai filmjeire is A másik szenzáció Tony Palmer filmje, az elveszettnek hitt Bird on Wire, amely Leonard Cohen 1972.es európai turnéjáról készült. Most a digitálisan felújított filmet rendezője, Tony Palmer is elkíséri Budapestre. A harmadik doku szenzáció Jim Jarmusch Gimme Danger című zenés mozija, amely a híres rock and roll banda, a The Stooges történetét mutatja be.

A Titanic versenyprogramjában idén 7 filmet vetítenek, a Hullámtörők díjról Enyedi Ildikó zsűri elnök vezetésével dönt a grémium, Frédéric Strauss francia kritikus és Dragomán György író (aki remek filmkritikáival is bevette magát a rajongók szívébe). A filmünnep az Óriás című svéd mozival nyílik. A filmeket a Versenyben, Fesztiválkedvencek, Ázsiai szelek, A sötét oldal, Amerikai függetlenek és a Titanic dox szekciók kínálják idén hagyományosan az Urániában és a Toldi moziban, amelyhez az Ódry Színpad is csatlakozik „Pop-Up Cinema@Ódry Színpad SZFE” néven.

 Enyedi ildikóval találkozhatnak a nézők
Március 27-én 17 órakor a Filmművész Szövetség szervezésében a Ráday utca 31-ben vetítik a Testről és lélekről című, Berlinben Arany Medvét nyert filmet, utána Báron György beszélget Enyedi Ildikóval.
Március 28-án 19 órakor az Erzsébet téri Akvárium Klubban a Zeitgeist sorozat 9. estjét Az álom témának szentelik. Az est folyamán Enyedi Ildikó, Dr. Angster Mária pszichoterapeuta, a Hellinger-féle családállítás hazai szakértője és Dr. Bódizs Róbert pszichológus, álomkutató beszélgetnek egymással.
Március 29-én a New York Művész Páholy művészeti szalonban Juhász Anna beszélget Enyedi Ildikóval, március 31-én a 18 órai vetítés után az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz közönségtalálkozó a rendezővel, április 1-jén, szombaton a Művész moziban 18 órakor pedig angol felirattal pereg a film, utána pedig angolul lesz beszélgetés a mű rendezőjével.

Szerző

Élt és meghalt Európáért

Publikálás dátuma
2017.03.22. 06:46
Az írót Josef Hader alakítja Maria Schrader fi lmjében FORRÁS: MOZINET
Végtelenül pacifista és humanista volt, ám a rajta átgyalogló történelem elől először a Monarchiát, később a kontinenst, végül az életet hagyta el saját elhatározásból Stefan Zweig író, költő, műfordító. A róla szóló játékfilmet holnap mutatják be a hazai mozikban.

Stefan Zweig egy olyan Osztrák-Magyar Monarchiában született, ahol úgy tűnt, minden biztonságban, örökké fennmarad. Egy multietnikus (idealizált) világ, ahol a szellemi munkát semmi nem zavarja, a személyes szabadságot pedig semmi sem csorbítja. Jött azonban az első világháború, Zweig sosem állt be a háborút dicsőítő értelmiségiek közé, Svájcba ment, majd a Monarchia Ausztriának nevezett romjaira tért vissza. Ekkor még mindig bízott annyira a humanizmusban, hogy a koncentrációs táborok agyrémnek tűntek. Miután 1934-ben salzburgi házában házkutatást tartottak, Londonba utazott és soha nem tért vissza. Európán kívülről figyelte, ahogy a náci ideológia nevében égették nemzetközi bestsellernek számító könyveit. Nem tudta feldolgozni az európai kultúra pusztulását jelentő háborút, így 1942 februárjában feleségével öngyilkos lett a brazíliai Petropolisban.

Ez az életanyag az alapja a Stefan Zweig - Búcsú Európától című osztrák-német-francia filmnek, amely 1936-tól a végjátékig meséli el egy depressziós és melankolikus személyiség száműzetés-tapasztalatát. Hat év hat fejezetben, melyeknek állomásai Rio de Janeiro, Buenos Aires, Bahia tartomány, New York és Petropolis. A film egyetlen pillanata sem játszódik Európában, mégis ez a legmeghatározóbb tér. Közelség és távolság, múlt és jövő fogalmaival játszik a film: az igazi Európa visszahozhatatlan, a népek békés együttélésének helye, Brazília jelenti a jövőt, amit viszont Zweig már nem fog megérni. A Zweiget játszó Josef Hader átérezhetően és hiánytalanul projektálja a belső konfliktusokat, így azok számára is téttel bírnak a filmen szereplő alak vívódásai, akik nincsenek tisztában Zweig sorsával.

A film életképeken keresztül mutat be egy olyan értelmiségi alakot, aki végletekig pacifista és humanista. Alkatától idegen a diplomáciai közbenjárás, a politikai véleménynyilvánítás, ami a második világháború idején a befolyásos, nemzetközileg ismert zsidó, száműzetésben élő író pozíciójával kikerülhetetlenül együtt járt. A film egyik fejezetében, az 1936-os Buenos Aires-i PEN-kongresszuson mindenki azt várja, ítélje el a hitleri Németországot. Ezt nem teszi, Zweig logikája szerint ugyanis egy írónak csak az igazság számít, nem ítélkezik, hanem független marad. Később kiderül és a néző is tudja, hogy a függetlenség ezen szigetei már nem léteznek.

A legtermészetesebb aktivitás az elvonult írás lenne, ezzel szemben azonban ott van az erkölcsi minimum: segíteni kell, mert ő megteheti. A New York-i jelenetben a megfáradt író alakja mellett a befolyás és a jelentéktelenné válás kettősségét is látjuk: komoly kapcsolatai vannak, de szellemi hazájában megsemmisítették. A romjaiban létező, kifordított európai kultúra jelképe az a jelenet, amikor Bahia tartományban, ahol Zweig és felesége egy cukornádültetvényt látogat meg, a helyi zenekar kínosan-rosszul Johann Strauss Kék Duna keringőjét játssza.

A film egyik kulcsjelenete, amikor Zweig a szintén Petropolisba menekült berlini újságíróval, Ernst Federrel fut össze, aki megmutatja neki házukat. A terszon állnak és figyelik a buja paradicsomi kertet. „Olyan, mint a trópusi Simmering” - mondja Zweig, aki nem a brazil környezet látja, hanem azt a hazát, ami már visszahozhatatlan. A párbeszéd folytatásából világos, hogy új életet sem lehet kezdeni: - Nem panaszkodhatunk - mondja Zweig. -Mi nem - így Feder. És a hosszú csöndet megelőző kérdés: „Hogy lehet ezt elviselni?” Azaz azt, hogy paradicsomi valójában az európai kultúra volt, most azonban azon a nyelven küldik halálba barátait, és azon a nyelven adnak parancsot könyveinek égetésére, amelyen ő alkot.

A bűntudat és a pusztítás elviselhetetlenségéből szinte egyenesen következik az öngyilkosság. Az utolsó jelenet nagyon finom: a halott párt csak egy szekrényajtó tükrében látjuk egy pillanatig, ezután barátaikat, hogy reagálnak arra, amit mi nem látunk.

Ugyan a film történelmi időket idéz fel, aktualitása tagadhatatlan. Zweig kijelenti, hisz a szabad Európában, hogy az útlevél és a határok történelemmé válnak. Ezt azonban ő már nem fogja megélni. Lehetetlen nem a kirekesztésre, szélsőjobboldali ideológiák feléledésére és a menekültválságra gondolni, és arra, hogy lehet, a szabad Európa ugyanúgy a tegnap valójában sosem létező világa lesz, mint Zweig tökéletes Monarchiája.

Zweig kiveszett a közbeszédből
Stefan Zweig 1881-ben született Bécsben, a két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb, nemzetközileg elismert írója volt. Önéletrajzi könyve, A tegnap világa csak halála után jelent meg. Műveit a depresszió, a melankólia és a rezignáció jellemzi, néhol iróniával, de alapvetően nosztalgiával fordul a Monarchia felé. Egyik leghíresebb műve a Sakknovella, amely tiltakozás a hitleri politika ellen.
A második világháború ritkán jelentek meg művei Magyarországon, halálának hatvanadik évfordulóján Heller Ágnes közölt róla tanulmányt, 2006-ban pedig az Európa Kiadó kezdte el kiadni a műveit. Németországban és Franciaországban viszont stabil olvasótábora van. Nagy hatással volt Wes Anderson egész munkásságára, A Grand Budapest Hotel című filmnél pedig az amerikai filmrendező első számú forrása volt Zweig életműve és sorsa.

Lőrinczy György: Szakmaiság nélkül minden összezavarodik

Publikálás dátuma
2017.03.22. 06:45
Az egykori legendás Moulin Rouge kamaraszínházként működik tovább FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Április 20-án új játszóhelyet nyit a Budapesti Operettszínház az egykori Moulin Rouge helyén. A 450 millió forintért létrehozott Kálmán Imre Teátrum nyitóprodukciója a névadó Riviera Girl című darabja lesz, amely a Csárdáskirálynő 1917-es Broadway változata. Lőrinczy György a Budapesti Operettszínház főigazgatója szerint a színházi szakmában is megfigyelhető, hogy bizonyos csoportoknak elemi egzisztenciális érdekük, hogy a gyűlölködő kettészakítottságot fenntartsák.

- Miért volt szükségük egy új játszóhelyre?

- A Budapesti Operettszínház az elmúlt években egy nagy társulattá vált, emellett az Átrium Film-Színházban is játszunk rendszeresen. Amikor éppen nem vagyunk turnén, akkor vannak szabad kapacitásaink, többek között ezt szeretnénk kihasználni egy új játszóhellyel, ahol a nagy színpadnál sokkal intimebb térben, új projekteket, művészeti újításokat próbálhatunk ki. Eddig is volt egy százfős raktárszínházunk, és most bővülünk egy százhatvan-kétszáz fős kamara játszóhellyel. Furcsa volt eddig is, hogy miért volt kimetszve egy épületből a pince és a földszint egy része. Persze ennek történeti okai is vannak, de mivel bebizonyosodott, hogy igényes mulatót magánkézben ma nem lehet üzemeltetni, azt gondoltuk, újra összekapcsoljuk az épületet és a volt Moulin Rouge-ből megkísérlünk egy új kamaraszínházat, illetve kulturális helyet teremteni.

- Hogyan sikerült a volt Moulin Rouge-t teljesen megszerezni? Ezt több elődje is szerette volna, ön mivel volt ügyesebb náluk?

- Szerencsém volt. Amióta az Operett állami intézmény lett, az épületegyüttes pedig maradt a fővárosnál, a bérleti díjat, évi 260 millió forintot, a mi megemelt költségvetésünkből, rajtunk keresztül fizeti a fenntartónk. Ez egészen addig így lesz, amíg az épületünk valamilyen csere keretében nem tud átkerülni az államhoz. Egy ideig a Moulint egy alvállalkozó üzemeltette, de csődbe ment, így jogi lehetőségünk volt a bérleti szerződést felbontani. Több mint két éve üresen állt ez az épületrész. Ráadásul rendőrségi ügy is lett a dologból, mert a volt bérlő elvitte az összes gépet, csillárt. Két éve kezdődött el az új játszóhely tervezése.

- Kálmán Imre teátrumként működik majd, miért változtattak nevet?

- Korábban többször felvetődött, hogy az Operettet Kálmán Imréről nevezzük el, de végül erről letettünk, mivel az Operett egyre jobb brandnek bizonyult. A névváltoztatással azt is jelezni szeretnénk, hogy alapvetően színházi programban gondolkodunk. Az előcsarnokban, amelyet összenyitottunk az Operettel, Teátrum Café néven nyitunk egy kávézót és éttermet, amely titkos reményeim szerint a művészvilág és a művészetbarát közönség találkozóhelye lehet.

- Mennyibe került az épületrész felújítása?

- A viszonylag modern színpadtechnikával együtt 450 millióba, ebből 400 millió állami forrás, 50 millió pedig fővárosi.

- Mi lesz a nyitóprodukció, illetve milyen lesz a repertoár?

- Április 20-án nyitunk egy színháztörténeti ritkasággal, Kálmán Imre Riviera Girl című darabjával, amely a Csárdáskirálynő 1917-es Broadway változata. Az amerikaiak a történetet és a dalszövegeket teljesen átírták, csak a zene maradt ugyanaz. A produkciót Kerényi Miklós Gábor rendezi, a koreográfus Horváth Csaba. Wodehouse dalszövegeit Závada Péter fordította magyarra. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy dzsesszesített Csárdáskirálynő lesz. Ezután Székely Kriszta rendezésében mutatjuk be a Miskolcon már játszott négyszereplős Kreatív kapcsolatok című kortárs operát. Májusban és júniusban pedig egy olyan Orfeum fesztivált tervezünk, ahol a humor, a dalok, a kortárs irodalom és akár a magyar nóta is helyet kap.

- Revü nem is lesz?

- A nyitóprodukció egyes táncszámai revüként is megállnák a helyüket.

- Az utóbbi időben az Operett kiemelt kormányzati figyelmet kapott, előfordult, hogy egy jelentősebb gálaesten jelen volt a miniszterelnök, a költségvetést is megemelték. Ez az ön jó politikai kapcsolatainak köszönhető?

- Nem akarok álszent lenni, bizonyos kinevezésekhez, lobbikhoz kellenek a jó politikai kapcsolatok, azért, hogy odafigyeljenek az emberre. Hitem szerint viszont ez hosszú távon szakmai teljesítmény nélkül nem elegendő. A mi állami támogatásunk évi 1,6 milliárd forint, ami a teljes költségvetésünknek csupán 33 százaléka. Ha megnézzük, hogy melyik az az állami kulturális intézmény, amelynek ötven-hatvan százalék alatt van az állami támogatása, nem sok ilyet találunk.

- Még mielőtt megsajnálnánk önöket, említhetnénk a milliárdos nagyságrendű TAO-t, amely szintén a költségvetésük része.

- A TAO bevételünk 1,2 milliárd, de azt külön venném, mert azért nagyon komoly nézőszámot és jegybevételt kell teljesítenünk, illetve a támogatókat is meg kell találnunk. Egyébként már sokszor elmondtam, hogy a Kálmán, Lehár, Ábrahám repertoár, és a magyar operett, az ifjúsági musical programunkkal együtt megérdemel egy államilag támogatott színházat, ahhoz, hogy nemzetközileg is magas szintű produkciókat állítsunk ki. Amúgy a megemelt támogatás nagy részét a társulat bérrendezésére fordítottuk és az új játszóhely kialakítására. Ha tovább emelnénk a jegyárakat, akkor bizonyos közönségréteget kiszorítanánk a színházból, és ezt nem szeretnénk.

- Önnek tehát bevallottan vannak jó politikai kapcsolatai, de a színházi szakmában is elismert, mint menedzser, producer. Ez azt jelenti, hogy többet engedhet meg magának, mint mások?

- Nem gondolom, egyet tudok, mindig mindenkinek ugyanazt azt mondom: amit egy konkrét szakmai kérdésről gondolok.

- Nem ütnek ezért a fejére föntről?

- Nem tapasztaltam ilyet eddig. Nem gondolom, hogy mindennel egyet kell érteni, akkor, ha egy politikai oldalon állunk, vagy ha egy helyre szavaztunk. Előfordul, hogy a saját anyámmal, vagy a gyerekemmel sem értek mindenben egyet, pedig ugyanaz a genetikai kódrendszerünk. Miért kellene egy kollégával, vagy politikussal mindenáron egyet érteni. Ez a kényszer Magyarországunk egy komoly betegség, amely sok együttműködést gátol.

- Azért legyünk realisták, a legutóbb nagy kavart szombathelyi színházigazgató választáson is párt alapon szavaztak a közgyűlésben.

- Sokszor még véletlenül sem foglalkozunk a szakmával. Mindenki rendelkezik bizonyos politikai identitással, én családi gyökereimből eredően konzervatív vagyok. Dédapám Jankovich Béla, a Tisza-kormány oktatási minisztere volt, ő magát liberális konzervatívnak tartotta. Én is hasonlóan gondolkodom.

- A liberális mostanra igencsak szitokszóvá vált…

- Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy nekem van egy véleményem a világról, de teljes mértékben el tudom fogadni, hogy más mást gondoljon ugyanerről. És ha más a véleményünk, attól még beszélgethetünk szakmai kérdésekről, sörözhetünk, csinálhatunk együtt színházat, vagy a gyerekeinket együtt vihetjük a játszótérre.

- A közhangulat nem azt mutatja, hogy ebbe az irányba megyünk.

- Sajnos a színházi szakmában is megfigyelhető, hogy bizonyos csoportoknak elemi egzisztenciális érdekük, hogy a gyűlölködő kettészakítottságot fenntartsák. Meggyőződésem szerint azt sem lehet gondolni, hogy egy fenntartó nem szólhat bele abba, hogy milyen intézményt szeretne, vagy, hogy azt ki vezesse. Tehát egy államtitkár, vagy polgármester véleményét sem söpörheti le a szakma.

- Szombathelyen épp a polgármester nem állt ki Jordán Tamás mellett, tehát általában bizonyos döntések erőből történnek.

- Szombathelyen számomra épp az nem derült ki, hogy a polgármester, vagy a Fidesz frakció milyen színházat szeretne.

- Nem jutott el a dolog idáig.

- Innen kellett volna, hogy elinduljon.

- Mostanra pedig, amikor Jordán Tamás azt mondja Eperjes Károlyra, hogy a politika elvette az eszét, Eperjes pedig, hogy Jordánt a baloldal használja, akkor valószínű már nehéz szakmai érvekről beszélni.

- Ebben a viszonyban már nem lehet okosnak lenni. Ezt az ügyet már valóban minden oldalról berántotta a politika. Meggyőződésem, hogy Eperjes Károlynak bizonyos kijelentéseire nem volt olyan nagypolitikai felhatalmazása, mint amilyet sokan gondoltak. De ő, mint, ismerjük, szuverén módon, hevesen, érzelmileg túlfűtötten képes megfogalmazni a véleményét. Ez nem azt jelenti szerintem, hogy ez lenne a teljes Fidesz, vagy a kormány álláspontja. És azzal sem értek egyet, hogy nem lehet Jordán Tamással szemben pályázni. Egy pályázat mindig felmutatása egy személyiségnek, egy szakmai hitvallásnak. Egyébként, ha Szombathelyen a szakmai bizottság meghallgatta volna az egyetlen pályázót, Jordán Tamást, és feladata szerint szavazott volna szakmai alkalmasságáról, akkor nem tudom elhinni, hogy például Eperjes Károly nemmel voksolt volna. Csakhogy a szakmai bizottság ehelyett mással foglalkozott. Egyébként a szerintem a szombathelyi városvezetés ott követte el a legnagyobb hibát, hogy nem beszélt időben az esetleges változtatási szándékról Jordán Tamással, netán arról, hogy legyen egy olyan jelölt, aki Tamásnak és a társulatnak is megfelel és folytatni tudja a művészi munkát. Az nem jó, ha egy szakmai bizottsággal szeretnék kimondatni azt, ami valójában egy fenntartó politikai és ízlésbeli döntése. Ettől minden összezavarodik.

Névjegy
Lőrinczy György
  • 49 éves, két felnőtt gyermek édesapja.
  • Kulturális menedzser, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, tagja az Emmi Színházművészeti Bizottságának, az NKA Színházművészeti Kuratóriumának; a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, emellett a Postakürt Alapítvány kuratóriumi elnöke.
  • Tizennyolc éven keresztül vezette a Pentaton koncertügynökséget.
  • Bevallása szerint névjegyére ironikusan azt írná: magyar-magyar tolmács, kompromisszumgyártó kisiparos.

Szerző