A rettegés oka

Ha egyetlen szóban kellene összefoglalni, hogy mi az oka a paksi népszavazási kérdéseket elkaszáló, a kormány és a választási bizottság duettjében előadott produkciónak, akkor azt mondanánk, hogy a félelem. Az Orbán-kabinet láthatóan retteg attól, hogy esetleg a nép kezébe kerül a döntés az évszázad legdrágább üzletéről, és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy ez a kockázatos forgatókönyv érvényesüljön. Pedig látszólag nincs mitől félni, hiszen a kormányzat és Paks saját közvélemény-kutatásai szerint a nemzet alig várja, hogy két újabb orosz reaktor épüljön Magyarországon. (Lehetséges, hogy a Századvég sosem publikált nagymintás felmérései mégsem ezt mutatják?) Ráadásul a kvótanépszavazás óta ismerjük azt a fideszes alapvetést, miszerint a nemzet szuverenitását illető fundamentális ügyekben az embereknek kell kimondaniuk a végső szót. Ha 1200 uniós menekült esetleges visszafogadása ilyen sorskérdés volt, akkor arról, hogy kívánunk-e további 60 éven át együttélni a nukleáris energiatermelés kockázataival, vajon nem kellene meghallgatni a nép szavát?

Persze, aki még mindig azt hiszi, hogy itt a szavazók véleménye számít, azon úgysem segítenek az ellenpéldák. Nem is hozzájuk szólnánk, hanem a józan (?) többséghez, felhívva a figyelmet arra a megfigyelésünkre, miszerint a Fidesz-elitet már régóta csak a saját javai érdeklik. A paksi bővítés lényege, hogy a párt gazdasági holdudvarát az uniós apanázs 2018-as elapadása után is etetni lehessen (az orosz gigahitelt pont akkortól lehetne lehívni, és csak 2026-tól kell visszafizetni, amikor a mai vezetőink már rég egy svájci nyugdíjas-lakópark kuncsaftjai lesznek), mint ahogyan az ugyanakkorra időzített olimpia-beruházásnak is hasonló lett volna a logikája. Most, hogy a NER-klientúra jövőbeni finanszírozásának egyik pillérét a lakosság kilőtte, csak nem fogják engedni, hogy a másik is tűz alá kerüljön. Aki nem érti, hogyan változott a népfelségről alkotott orbáni vélemény szűk fél év alatt az ellenkezőjére, gondoljon egy hatalmas, tátongó zsebre: azok is pont arra gondoltak, akik most beintettek a népnek.