Megszűnt az arc- és állcsont-sebészeti ellátás tavaly a Veszprém megyei kórház körzetében, mert a főigazgató égen-földön nem talált 15 ágyas osztályára szakorvost. Így, ha most valakit ott baleset ér, és az arca is megsérül, annak akár a nyugati határszélről is a fővárosba, a Semmelweis Egyetem klinikájára kell eljutnia ellátásért. „Csak” a Szent János Kórházig kell vonatozniuk a szédüléssel kínlódó Komárom-Esztergom megyeieknek, akiknek a tatabányai kórházban szűnt meg az ellátása szintén orvoshiány miatt. Az ország keleti felén például a putnokiak kell a helyi szakrendelő helyett az ortopédiai, a labor és az ultrahang vizsgálatokra az ózdi kórházig utazniuk hasonló okból. Ez azon a környéken azt is jelentheti, hogy valaki soha nem jut el a szakorvosig, mert a vonatjegy árát sem tudja kifizetni.
Aki végül eljut a kórházba, fordulhat is vissza, mert ki kell várnia, míg hosszú hetek vagy hónapok alatt sorra kerül. Az egyik fővárosi szakrendelő igazgatója úgy próbálta meg saját intézményében az endokrinológián mérsékelni az átlagosan 90 napos várakozási időt, hogy „extra pénzért” még egy orvost alkalmazott. Ezzel azonban csak átmenetileg csökkent a sorban állási idő (11 napra), mert a más szakrendelőkből is átjöttek a betegek hozzá, miután észlelték, hogy itt kevesebbet kell várniuk. Mígnem aztán újra megint három hónapos lett az előjegyzés.
Tavaly év végén a „krónikus” tüdőszakorvos hiány miatt kérte a Kaposvári Megyei Kórház a mosdósi tüdőgyógyintézet 70 ágyának „szüneteltetését” ez év őszéig. Az ÁNTSZ a kérést elfogadta és a krónikus tüdőbetegek ellátására kijelölte a bonyhádi és a szekszárdi kórházat. Az előbbi körülbelül 50, a másik 70 kilométerre van a bezárt intézménytől. Időközben aztán a tüdőgyógyászok pótlásáról a kaposvári intézmény vezetői le is mondhattak, mert az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) lapunknak a mosdósi tüdőágyak sorsát firtató kérdésre már azt írta: krónikus tüdőgyógyászat Mosdóson a továbbiakban nem lesz, helyette április elsejétől új hospice ellátó helyet nyitnak.
A hazai egészségügyben mostanra szinte valamennyi szakmában hiányzik orvos: a legnagyobb a kereslet érsebészekre, sürgősségi ellátókra, traumatológusokra, sebészekre, fül-orr-gégészekre, bőrgyógyászokra, endokrinológusokra, valamint patológusokra. De például Nógrád megye összes kórháza évek óta az összes szakmában keres gyógyítót és ápolót is.
Az ÁNTSZ másfél évvel ezelőtti belső vizsgálata is megmutatta, hogy Magyarországon nincs olyan kórház, amely megfelelne a gyógyítás szakmai feltételeinek, a betegeknek több mint a fele olyan helyre kerül, ahol az ellátásához nincsenek meg a feltételek, mert vagy az eszköz vagy a megfelelő szakember hiányzik. A szakhatóság adatai szerint a kórházak több mint 70 százalékában nincs elegendő szakorvos, szakdolgozó. Az ágazati statisztikák azt is megmutatják, hogy két-három ezer orvos, és négy-öt ezer ápolónő biztosan hiányzik a betegágyak mellől.
A probléma elfedésére, hogy ne járjon mindenütt osztálybezárással, egy-egy orvos akár tucatnyi intézményben is szerepelhet a stáblistában. Például egy vidéki megyei kórháznak van olyan orvosa, aki ugyan ott van lajtsromban, de időnként a fővárosban van szakorvosi gyakorlaton, havonta két hetet pedig Angliában dolgozik. Azaz még a papíron betöltött álláshelyeken sincs mindig az intézménynek hadra fogható ember. A meghirdetett státuszokra általában néhány hónap, de olykor másfél év alatt találnak jelentkezőt. Ez gyakran csak annyit jelent, hogy orvosi, nővéri bt-k, kft-k vállalkoznak a feladatra. A magyar egészségügy sajátossága, hogy a gyógyítók munkajogi, adózási és egyéb megfontolásokból legtöbbször valamilyen cégként, betéti vagy korlátolt felelősségű társaság megbízottjaként vesznek részt a rendelők és a kórházak munkájában. A beteg legtöbbször nem is tudja, hogy őt az "Éles Kések Kft." műti és a "Könnyű Álmok Bt". altatja. Újabban pedig önálló vállalkozóként is szerződnek a mentőtisztek, az ápolónők, mert bizonyos adózási formákkal többszöröse marad a zsebükben annak a pénznek, mintha ugyanott alkalmazottként látnák el a feladatokat. A vállalkozási forma miatt pedig ki sem derül, hogy a magyar orvos és ápolónő a megengedett heti munkaidejének többszörösét is ledolgozhatja.
Ahol a szakemberhiány miatt a bezárás veszélye fenyeget, ezek a vállalkozások az orvosbéreknél jóval magasabb díjakat is ki tudnak alkudni. Ennek azonban az egyik következménye a kórházi eladósodás súlyosbodása. Főigazgatók szerint, a kasszahiányuk 20-40 százaléka jön össze abból, ha kénytelenek „erőn felül” fizetni a hiánydoktorokat. A másik következmény, hogy az intézmények milliós bírságokat kockáztatnak. Az Állami Számvevőszék kórház ellenőrzései után már volt arra példa, hogy ahol a vállalkozási szerződések összege meghaladja a közbeszerzési értékhatárt – ez most 15 millió forint – eljárást kezdeményezett a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. Véleményük szerint ugyanis az értékhatár miatt ezekben az esetekben csak közbeszerzéssel lehetne az állást betölteni. Lapunknak egy kórházigazgató úgy fogalmazott: örülünk, ha végre néhány év után valaki vállalja a munkát. A közbeszerzés lebonyolításának idejét sem várná ki a jelentkező, ha akadékoskodnánk.
