Orbán nőügyei

Különösebb jelentősége nincs, de azért érdekelne, hogy a nőkkel szembeni tahóságot belülről fejlesztette vagy jól fizetett tanácsadók javaslatára öltötte-e magára a Fidesz. Bár amióta láttam egy rendszerváltáskori fotót a meccs után a bálványosi fűben pihegő Orbánról, amint árokparti macsó módjára sandít föl Lévai Anikóra, azóta erős a gyanúm, hogy nála ez nem tanult, hanem szerzett viselkedés. Mindenesetre mára egy egész világképet húztak föl rá a spin doktorok, az imázsnak éppúgy része az Európa erős asszonyának osztogatott bokacsattogtatós kézcsók, mint a kizárólag férfiakból álló kormány, meg a szotyizás a VIP-páholyban és az első vővel abszolvált demizsonból pálinkázás. A mi kormányfőnk szakasztott olyan ember, mint maga, Lajos bácsi - szól az üzenet -, ha valamelyest befolyásosabb és gazdagabb is, de az asszonynak az ő házánál is a konyhában a helye.

A Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet visszahívásával kapcsolatos kérdésre foghegyről adott válasz (Orbán nem foglalkozik "nőügyekkel") ugyanaz a szint, mint mikor Kövér László azt ajánlotta Dávid Ibolyának, nézzen mélyen a borotválkozó tükrébe, vagy ugyanő az LMP-s képviselőnőknek a jogkorlátozás elleni demonstrációját bohóckodásnak minősítette. Kacsintás a kőbunkónak pozicionált "átlagos választó" felé, ugyanakkor egy probléma odébb pöckölése anélkül, hogy érdemi magyarázat vagy megoldás született volna.

Erre a már évszázada is cikinek számító stílre az egész Fidesz-KDNP mára látványosan rákattant: kisanyámoznak az országgyűlésben, vita helyett szülni küldik a nőket, harcot hirdetnek a gendertudomány ellen, a parlamentbe mutatóba bekeveredő képviselőnők meg az arcukat adják ehhez a produkcióhoz. Szívük joga: ha egy parlamenti párt úgy tartja helyesnek, hogy a választópolgároknak csak a felét képviseli, azt a felet pedig még uszítja is a másik fél ellen, akkor bizonyára számol a következményekkel.

Csodálkozni csak ezen a ponton kezd el az ember. Matematikailag és statisztikailag is kizárt, hogy a Fideszre csak hímsoviniszta férfiak szavaznának. De mit csinálnak az ilyen "nőügyi" megszólalások idején azok a nők, akik négyévente kitartóan rájuk adják a voksukat? Befogják a fülüket? Meddig még?