"Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát."
(Weöres Sándor)
Az oktatás kézben- és féken tartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát. Miután az új iskolarendszerben középiskolának nevezik nemcsak a gimnáziumot és nemcsak a szakgimnáziumot, hanem a szakközépiskolának átkeresztelt szakiskolát - eredeti nevén szakmunkásképzőt - is, a jövőben az általános iskola befejezése arra sem lesz elég, hogy valaki - nem lebecsülve semmilyen szakmát -, a legalacsonyabb besorolású szakképzésbe belépjen. A felvehető létszám állami meghatározásának és elosztásának több "haszna" van. Mindenekelőtt az állam dönti el a beiskolázási irányokat és arányokat, eldöntve ezzel az iskolafenntartók és iskoláik sorsát. A felvételi eljárással összekapcsolva ezt a jogosítványt, az állam szinte névre szólóan határozhatja meg az egyes életutakat. Ez a megoldás a melegágya a korrupciónak, a kijárásos rendszer virágzásának.
Az állam mindent kézben tart
A példa adott: az ingyenesen, mai szóhasználat szerint térítésmentesen igénybe vehető szakképzésben évek óta a kormány határozza meg évente, melyik megyében, a fővárosban melyik szakképzés indítását támogatja az állam, és az egyes fenntartók iskoláinak hány tanulót lehet felvennie. A gyakorlat igazolja, hogy a tanuló és a szülő a felvételi eljárás kezdetekor nem tudhatja mit választhat. Nem tudhatja az iskolafenntartó és az iskolája sem, indíthat-e osztályt, és milyen szakképzésben a következő tanévben. 2016-ban például október 25-én jelent meg az ezeket a kérdéseket meghatározó kormányrendelet. A középiskolai felvételi eljárás viszont szeptember közepén indul. 2015-ben csak februárban jelent meg a kormányrendelet. Ezzel a módszerrel lehetett "kicsinálni" a nem állami és a nem egyházi iskolákat; 2016-ban alig-alig kaptak lehetőséget az államilag finanszírozott szakképzésben való részvételre. Megszűntek az iskolák, vagy a fenntartó "önként", ellenszolgáltatás nélkül átadta őket az államnak.
Semmi sem biztos?
Ami az intézkedések bevezetésének tervezett időpontját illeti, világos, hogy olyan szabályokról van szó, amelyeket az általános iskolába történő belépéskor már ismernie kellene a szülőnek és a tanulónak. Ismernie, hiszen a követelmények teljesítésére másképpen nem lehet felkészülni. Ismernie kellene az iskolának is, hiszen csak ebben az esetben tudja felkészíteni az elvárásokra a tanulót. Természetesen ma még semmi nem tudható arról, mi lesz a felvételi eljárás lényege: tanulmányi eredmények, kompetenciamérés, tudásszint vizsgálata vagy mindezek összessége. Írásbeli, szóbeli, gyakorlat vagy ezek együttese? Az azonban bizonyos, hogy ezekre az intézkedésekre nincs szükség. Az is bizonyos, hogy ezek az intézkedések senkit nem érhetnek váratlanul. Ezek a lépések következnek a tankötelezettség idejének két évvel történő leszállításából. Számítani lehetett ezekre a lépésekre abból is, hogy megszervezték az úgynevezett hídprogramokat, ahol azok teljesítik tankötelezettségüket, akik az általános iskola után nem kerülnek be középiskolába. Az úgynevezett Széchenyi Terv évekkel ezelőtt megfogalmazta: helyre kell állítani az 1990 után felborult beiskolázási rendet. Ami magyarra lefordítva azt jelenti, csökkenteni kell az érettségihez, főképpen a gimnáziumi érettségihez jutók számát.
Az Oktatási statisztikai évkönyvből (a 2015/2016. tanévi adatok jelentek meg utoljára) bárki megállapíthatja a tanulói létszám változását és az iskolaválasztás alakulását. Látszik az is, az 1993-ban elindított program – minél többen érettségizzenek – még érezteti hatását. Ezen akar a kormány változtatni. 1990-ben 1.177 612 általános iskolai tanuló volt. 67 875-en szereztek érettségit, 56 431-en vettek részt érettségit nem adó szakképzésben. 2015-ben 747 615 tanultak az általános iskolákban. 72 467-en szereztek érettségit, 23 456 vettek részt érettségit nem adó szakképzésben. A kormány sokallja az érettségizők arányát, és kevesli a "szakmát" tanulók számát.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...
A KSH 2015/2016. tanévet értékelő "Statisztikai Tükör" kiadványa önmagáért beszél: "Az oktatásból, képzésből való lemorzsolódásról a korai iskolaelhagyók aránya nyújt nemzetközileg is összehasonlítható információt. A mutató 10 százalék alá való csökkenése az Európa 2020 stratégia célkitűzései között szerepel. 2015-ben Magyarországon az iskolából korán kimaradók aránya 11,6 százalék – 0,2 százalékponttal kedvezőtlenebb az előző évinél (...). A 2015/2016-os tanévben a Hídprogramok nappali képzésein az előző tanévnél 4,3 százalékkal többen, összesen 3 ezren vettek részt A középfokú oktatási intézmények nappali rendszerű képzésein 451 ezer fő tanul, 20 ezer fővel – 4,2 százalékkal – kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez összhangban van az érintett korosztály létszámának alakulásával. Az oktatásban részt vevők száma eltérő mértékben, de minden iskolatípusban csökkent. Az érettségit nem adó szakiskolákban több mint 12 százalékkal esett vissza a tanulói létszám (...). Szakközépiskolába 182,5 ezren iratkoztak be, 3,3 százalékkal (6200 fővel) kevesebben, mint a 2014/2015-ös tanévben. 181 ezer fiatal gimnáziumban folytatja tanulmányait (...). A lányok 86, a fiúk 76 százaléka az érettségit adó képzésekre jár (...)."
Az Oktatási statisztikai évkönyv adatai szerint az iskolai feladatellátási helyek száma és a feladatellátásban közreműködő pedagógusok létszáma gyakorlatilag nem változott 1990 óta. Lenne mit végiggondolni az oktatás terén. Lenne, de együttgondolkodásra nincs hajlandóság. Nincs, mivel a jelenlegi államosított rendszer lényege – összemosódnak a közhatalmi, a fenntartói és az intézményi funkciók – tabutéma. Az állam dönt minden kérdésben, egyeztetési kötelezettsége nincs. Érdekei viszont annál inkább! Fontos szempont: az egy tanulóra jutó összeg egy tanévben eléri a 600 000 forintot. Az egy pedagógus után fizetett átlagbér alapú támogatás összege megközelíti az 5 000 000 forintot. Egy huszonöt fős osztály kiesése három pedagógussal számolva közel 30 000 000 forint megtakarítást jelent. Az általános iskola utolsó évfolyamára 2016-ban mintegy 90 000 jártak. Amennyiben lemorzsolódik 7000 tanuló, akkor 280 osztálynyi megtakarítás jelentkezik.
Az állam, személy szerint az oktatásért felelős miniszter az általános iskolák, a gimnáziumok, a művészeti iskolák terén, a nemzetgazdasági miniszter a szakképző iskolák körében szabadon dönt arról, hol, milyen iskola működhet, vagy kerül bezárásra. Szabadon dönthetnek arról is, hány tanuló tanulhat tovább, milyen iskolatípusban. Ez első megtakarítási lehetőség ötlete napvilágot is látott; beindul az iskolabusz program: az általános iskola alsó tagozata - első-negyedik évfolyam - megmarad a kistelepüléseken, a felsősöket - ötödik-nyolcadik évfolyam - beszállítják az iskolaközpontokba.
2020-tól a felsőoktatásba történő bejutás feltétele: idegennyelvből középfokú nyelvvizsga megléte. Az érettségi vizsga keretében mintegy 15 000 tanuló tesz emelt szintű – a középfokú nyelvvizsgának megfelelő – érettségit idegen nyelvből, nemzetiségi nyelvből. Csaknem ennyien szerezhetnek más módon nyelvvizsga-bizonyítványt. 2016-ban 105 000 tanuló jelentkezett a felsőoktatásba.
Ma már egyetlen pedagógus sem állíthatja, nem tudja, mit akar ez a hatalom. Minden pedagógus megfelelő tudással rendelkezik ahhoz, hogy felismerje, mit jelent az országnak, ha ezt az oktatáspolitikát végigviszik. Ma már egyetlen szülő sem állíthatja, nem tudta, hogy gyermekének nem jut hely az iskolában.
A cél világos. Sehallselát Dömötörnek nem kell már kerülnie az iskolát. Be sem jut oda. Kövér megüzente: kell még négy év, hogy visszafordíthatatlanná váljon az orbáni társadalomátalakítás. Megkapják?
