Elekes Éva;
Levelezés;könyv;Hillary Clinton;
2017-04-25 07:31:00
First Lady a Titanicon
Bukásra ítélt jelölt volt Hillary Clinton, nem tudta, miért akar elnök lenni, nem értette meg, miért elégedetlenek az amerikaiak, nem nézett szembe a valósággal. Ezt állítja a Clinton-kampányról közzétett leleplező könyv.
Lassan fél éve, hogy Hillary Clinton elveszítette az elnökválasztást, de csak nagyon kevés szó esett arról, hogy miért nem sikerült másodszorra sem győznie a volt First Ladynek. Egy friss könyv – Jonathan Allen és Amie Parnes, két kampánytudósító tollából – belső információk alapján számol be a 2016-os demokrata választási hadjárat belvitáiról, kevéssé hízelgő képet festve a Clinton-házaspárról, Hillary kampányfőnökéről, Roby Mookról, legközelebbi munkatársáról, Huma Abedinről és a többiekről.
Christina Reynolds, Clinton helyettes kommunikációs igazgatója blogjában másképp emlékezik. „Szerencsésnek érzem magam, hogy a megfelelő jelölt mellett dolgozhattam, aki máig inspirál bennünket, egy csodálatos csapattal, akik igazán hittek Hillaryben” – írta Reynolds, cáfolva, hogy rosszkedvű és marakodó kampány részesei lettek volna, ahogy a könyvben többen – név nélkül nyilatkozva - állítják.
A Titanichoz hasonlította a „Shattered” (Összetörve) című könyv alapján a Clinton-kampányt a The New York Times recenziója. „A valóságtól elszakadt jelölt egy belharcokba bonyolódott csapattal a megnyerhető versenyt a jéghegy felé tartó hajóvá változtatta” – írta Michiko Kakutani a lapban. Még Clintonék barátai is úgy nyilatkoztak, hogy a volt First Lady az elnökválasztás előtt olyan hibákat követett el, amelyek végig kísértették, például, hogy külügyminiszterként saját szerverét használta.
Allen és Parnes, a The Hill két riportere már írt egy könyvet Hillary Clinton külügyminiszteri éveiről, ebben a másodikban több mint száz emberrel folytattak háttérbeszélgetést, megígérve, csak jóval a választás után jelentetik meg a kötetet. A Clinton-csapat tagjai nagyítóval olvassák a bennfentes beszámolót, találgatva, ki volt az, aki „kitálalt” az újságíróknak arról, hogy hányszor kaptak fejmosást a Clinton-házaspártól, hogy Hillary minden bajért másokat hibáztatott. A választási évben a csapat szorosan összezárt, kevés szivárgott ki belső ellentéteikről, sérelmeikről.
A kampányfőnököt kiáltották ki többen is bűnbaknak, Roby Mook az adatelemzésekre alapozta a kampányt, s még Hillary szerint is számos hibát vétett, de a volt First Lady nem akarta meneszteni, nehogy a 2008-as előválasztásokhoz hasonló kaotikus szervezés rémképét felidézze. Mook alulbecsülte Bernie Sanders szerepét, nem számított rá, hogy elhúzódik a demokrata verseny. A veterán vermonti szenátort támogató lelkes tömegek pedig előre jelezték, hogy problémák vannak Clintonnal. A kampányfőnök nem küldte el Hillaryt elégszer a rozsdaövezetbe, nem vette észre, hogy a fehér munkásrétegek nem állnak a jelöltje mögött. Nem hallgatta meg Bill Clinton figyelmeztetéseit, elavultnak tartotta a módszereit. De nem csak Mook, mások is - köztük a fő stratéga, John Podesta – félreértelmezték az erőviszonyokat, azt hitték, Donald Trump ellenében könnyű lesz győzni.
Kevés szivárgott ki arról, mi történt az elnökválasztás éjszakáján. Elveszítették Floridát, s jól látszott, hogy Michigan, Pennsylvania és Wisconsin államban hajszállal, de veszíteni fognak. Clinton stábjának egy része nem akarta, hogy Hillary feladja a versenyt, Obamának kellett közbeavatkoznia. Előbb a tanácsadói telefonáltak, majd az elnök maga figyelmeztette Clintont: „Be kell ismerned a vereséget!” Így is hajnal lett, mire Hillary felemelte a telefont és elmondta, amiről álmodni sem mert volna: „Gratulálok, Donald!”