Előfizetés

Önkiszolgáló étterem a történelem

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.04.27. 07:47
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
György Péter esztéta, Ungváry Krisztián történész és Pápay György újságíró beszélgettek a Fiatal Írók Szövetségének konferenciáján.

– Az emlékezetpolitika azért van, mert a mindenkor regnáló politikai erő a saját legitimációjához a történelmet önkiszolgáló hamburgeresnek használja, ahol összeállítja azt a menüt, ami neki éppen ízlik. A politikai megrendelő politikai hasznot remél, ami legitim - felelte Ungváry Krisztián arra a kérdésre, hogy mire is jó az emlékév.

A beszélgetők abban egyetértettek, hogy - 1848-cal ellentétben - 1956-tal kapcsolatban nincs konszenzus, és egyik politikai oldal sem boldogul igazán vele. Inkább csak egy “muszáj emlékévről” van szó. Ungváry szerint 1956 inkább probléma, mint vonatkoztatási pont, mert résztvevői politikailag sokfélék: benne van az értelmiség, de azok is, akik a rendszerváltás előtt és után is vesztesek voltak. Ők nehezen jeleníthetőek meg. Pápay György szerint fontos kérdés, hogy kire is emlékezünk. Nagy Imre kikerült a nemzeti panteonból, “ő azt példázná, hogy a bolsevik kutyából is lehet demokratikus szalonna.” Helyette bekerültek a pesti srácok, csak az ő politikai identitásuk már kérdéses.

– A XX. századi magyar történelmet temetésekkel és újratemetésekkel lehet lejátszani – mondta György Péter. A nemzeti sírkert(ek) létrehozása és az emlékezetpolitika anomáliái kapcsán megemlítette a 301-es parcellát és a Kerepesi temetőt, ahol egy 56-os sírkert és egy munkásmozgalmi parcella is található. Szerinte nincs egy olyan hely, amivel kapcsolatban azt lehetne mondani, hogy “hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.” Feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e emlékezetpolitikát csinálni hősi panteon nélkül. – Tegyük fel, hogy Andy Vajna filmes tevékenységét elfogulatlanul vizsgáljuk és azt látjuk, hogy a nemzeti hős keresés egy lóban testesült meg  mondta és hozzátette: nem fiktív hősök kellenek, hanem olyanok, akik tényleg ott voltak. Neveket nem tudunk mondani. Tragikus hős lehetne Angyal István, ez viszont azért bonyolult, mert egy Auschwitzból hazajött kommunistáról van szó, aki vezető szerepet játszik a Tűzoltó utcai eseményekben, majd felakasztják. Ungváry szerint Nagy Imrével az is a probléma, hogy 1957-ben lett 56 szimbóluma, Kádár tette azzá, valójában nincs is benne a sztoriban. Egy hatalom nélküli kis zárvány tagja volt, akik hatással november 4-ig nem voltak. Szerinte 1956-ban az egész magyar társadalom részt vett, viszont ha mindenkit bevonnak az emlékezetbe - az egyetemistákat, a pesti srácokat, Mindszenty Józsefet, Nagy Imrét -, akkor egy nehezen fogyasztható termék jött volna létre, amiből a politikának nincs haszna.

György Péter kiemelte a lokális emlékezet fontosságát. Megemlítette Kalinyingrádot, ahol a helyiek kezdeményezték, hogy rakják rendbe a korábban gyakran feldúlt német katonasírokat. A sírokat gondozó szövetség tárgyalt a város hatóságával, amely belement a tervbe úgy, hogy tegyék rendbe a szovjet katonákét is. A két temető tere találkozóhely lett a helyi lakosok és a német leszármazottak számára.

Integrációs színház

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2017.04.27. 07:46
Egyenrangú partnerek FOTÓ: BALLA DÁVID
A sérült és ép színészek egyenrangú játékával készülő produkcióival vált gyógypedagógiai kísérletből valódi színházzá a MáSzínház. A társulat csökkentené a szakadékot sérült és ép ember között, és próbálja értelmezni e két kategóriát.

Bakonyvári L. Ágnes színész, drámajátékvezető és Göllesz Csilla gyógypedagógus 12 évvel ezelőtt kezdett kísérletbe annak érdekében, hogy megtudják, drámapedagógiai módszerekkel lehet-e fejleszteni enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos embereket - mesélte lapunknak Bakonyvári Krisztina, a KépMás című előadás rendezője. A drámafoglalkozások sikerén, a próbafolyamat csapatépítő és személyiségfejlesztő hatásán felbuzdulva először meseadaptációkat hoztak létre. Később a drámacsoport társulattá alakult, készült előadás Shakespeare-szonettekből, írt kimondottan a számukra drámát Lackfi János, és Napok tánca címmel fizikai színházi, szintén Lackfi-szövegekkel kísért produkciót is adtak elő.

“Két évvel ezelőtt új műfajt teremtettünk: integrációs színházat, amelyben ép és sérült színészek egyenrangú partnerként játszanak. “ - folytatja a másság elfogadásának különleges történetét a rendező. A kérdésre, miszerint valódi profi színházi előadás reményében, vagy a sérült emberek iránti együttérzés által vezérelve megy produkcióikra a közönség, Bakonyvári Krisztina azt felelte, hogy vállaltan küzdenek azért, hogy az előadásaikat ne önmagukhoz, hanem a mindenkori színházi mércéhez képest értékeljék a nézők. “Ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy sérült színészek is játszanak a színpadon, ezért nem teszünk úgy, mintha ez nem lenne más színház.” Azt, hogy művészi produkcióként értékeli a szakma a MáSzínházat, az is bizonyítja, hogy Az ügyelő című előadásukat 2015-ben a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó) is meghívták.

“A próbafolyamat átértelmezést kíván, a munkatempóban például muszáj alkalmazkodni a sérültekhez. A szöveg mennyisége viszont ép és sérült színészek számára is ugyanannyi, és ugyanannak a szempontrendszernek kell megfelelniük.” - vázolja a rendező.

Bár adná magát, nem minden darabjuk szól a másságról, Az ügyelő például függőség és a felelősség témáját járja körül. A legújabb, saját személyes történeteiken alapuló MásKép című produkciójuk témája a nők helyzete, szerepe a mai világban. Az évadban Budapesten négyszer látható a produkció, de ősztől szeretnék középiskolákba is elvinni a darabot.

A MáSzínház szakemberei profik félállásban. Kerestek ismert színházi rendezőket, akik nyitottak voltak, ám a társulat egyelőre csak karitatív munkát tudnak kínálni nekik. Céljuk a művészi produkciók mellett munkahelyek teremtése is. Helyzetük nem reménytelen, a projektet beválogatták a Swimathon 2017 közösségi adománygyűjtő rendezvényre. “A színészek most is kapnak gázsit fellépéseik után, sérültek és épek természetesen egyformán”- jelzi az egyenrangúságot Bakonyvári Krisztina.

 

Info:

KépMás

A MáSzínház előadása a Jurányi Ház, április 27. 

Integrációs színház

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2017.04.27. 07:46
Egyenrangú partnerek FOTÓ: BALLA DÁVID
A sérült és ép színészek egyenrangú játékával készülő produkcióival vált gyógypedagógiai kísérletből valódi színházzá a MáSzínház. A társulat csökkentené a szakadékot sérült és ép ember között, és próbálja értelmezni e két kategóriát.

Bakonyvári L. Ágnes színész, drámajátékvezető és Göllesz Csilla gyógypedagógus 12 évvel ezelőtt kezdett kísérletbe annak érdekében, hogy megtudják, drámapedagógiai módszerekkel lehet-e fejleszteni enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos embereket - mesélte lapunknak Bakonyvári Krisztina, a KépMás című előadás rendezője. A drámafoglalkozások sikerén, a próbafolyamat csapatépítő és személyiségfejlesztő hatásán felbuzdulva először meseadaptációkat hoztak létre. Később a drámacsoport társulattá alakult, készült előadás Shakespeare-szonettekből, írt kimondottan a számukra drámát Lackfi János, és Napok tánca címmel fizikai színházi, szintén Lackfi-szövegekkel kísért produkciót is adtak elő.

“Két évvel ezelőtt új műfajt teremtettünk: integrációs színházat, amelyben ép és sérült színészek egyenrangú partnerként játszanak. “ - folytatja a másság elfogadásának különleges történetét a rendező. A kérdésre, miszerint valódi profi színházi előadás reményében, vagy a sérült emberek iránti együttérzés által vezérelve megy produkcióikra a közönség, Bakonyvári Krisztina azt felelte, hogy vállaltan küzdenek azért, hogy az előadásaikat ne önmagukhoz, hanem a mindenkori színházi mércéhez képest értékeljék a nézők. “Ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy sérült színészek is játszanak a színpadon, ezért nem teszünk úgy, mintha ez nem lenne más színház.” Azt, hogy művészi produkcióként értékeli a szakma a MáSzínházat, az is bizonyítja, hogy Az ügyelő című előadásukat 2015-ben a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó) is meghívták.

“A próbafolyamat átértelmezést kíván, a munkatempóban például muszáj alkalmazkodni a sérültekhez. A szöveg mennyisége viszont ép és sérült színészek számára is ugyanannyi, és ugyanannak a szempontrendszernek kell megfelelniük.” - vázolja a rendező.

Bár adná magát, nem minden darabjuk szól a másságról, Az ügyelő például függőség és a felelősség témáját járja körül. A legújabb, saját személyes történeteiken alapuló MásKép című produkciójuk témája a nők helyzete, szerepe a mai világban. Az évadban Budapesten négyszer látható a produkció, de ősztől szeretnék középiskolákba is elvinni a darabot.

A MáSzínház szakemberei profik félállásban. Kerestek ismert színházi rendezőket, akik nyitottak voltak, ám a társulat egyelőre csak karitatív munkát tudnak kínálni nekik. Céljuk a művészi produkciók mellett munkahelyek teremtése is. Helyzetük nem reménytelen, a projektet beválogatták a Swimathon 2017 közösségi adománygyűjtő rendezvényre. “A színészek most is kapnak gázsit fellépéseik után, sérültek és épek természetesen egyformán”- jelzi az egyenrangúságot Bakonyvári Krisztina.

 

Info:

KépMás

A MáSzínház előadása a Jurányi Ház, április 27.