„Minden idők legütősebb száma” – mondta Paul McCartney az után, hogy a három és fél oktáv hangterjedelmű, bozontos Harry Nilsson elénekelte a Without You-t. Egy évvel korábban a dal nem tűnt fel sem a Beatle-nek, sem a közönségnek; az eredeti változat, amellyel a Badfinger együttes jött elő, 1970-ben inkognitóban maradt a walesi zenekar szerző párosával, Pete Hammel és Tom Evansszel együtt. Aztán a gitáros és a basszusgitáros nem csupán csipegetett a feldolgozott Nélküled horribilis jogdíjából...
A Nilsson-féle verzió, amelyet hetvenegy őszén vettek lemezre, hetvenkettő tavaszán öt hétig vezette a brit és négy hétig az amerikai toplistát. Sőt Nagy-Britanniában még 1994-ben is az első helyre került, miután a szám komponálása idején született Mariah Carey az új generáció számára is felfedezte a különleges szerzeményt. Nem tudom, Carey számított-e efféle előmenetelre, azt viszont megkockáztatom: Nilsson nem is sejtette, hogy még az öreg földrészen is kimagasló sikere lesz.
Európában az idő tájt csak a vájt fülűek ismerték őt, pedig már akkor is kiváló kapcsolatokat ápolt a Beatles tagjaival, miután 1967-ben közreadott, második albumán feldolgozta a mesés liverpooli négyes You Can't Do That-jét, a három évvel azelőtt megjelent Can't Buy Me Love-kislemez B oldalas számát. John Lennon áradozott az adaptációról, noha az előadó nem sokkal korábban még a Security First National Bank alkalmazottjaként dolgozott Los Angeles Van Nuys elnevezésű negyedében, méghozzá az esti műszakban, amely éjjel egy óráig tartott. A munkaidő kései lejárta után Nilsson nem ment haza, hanem kézbe vette gitárját, és az irodában komponálgatott, ám nemegyszer olyan fáradt volt, hogy elaludt a hivatali széken...
Ezzel együtt megérte a virrasztással újra és újra megpróbálkoznia, mert szerződést kapott az RCA lemeztársaságtól, és nem keltett csalódást; már csak azért sem, mert nem csupán magának írt dalokat, hanem a Ronettesnek, a Monkeesnak is. Amikor pedig a Dustin Hoffman és John Voight főszereplésével 1969-ben bemutatott – nem mellesleg: minden idők legjobb filmjei között számon tartott – Éjféli cowboy című mozihoz feldolgozta Fred Neil Everybody's Talkin'-jét, levette a lábáról egész Amerikát, akárcsak a Three Dog Night a One-nal, amelyet Nilsson leghíresebb szerzeményeinek egyikévé avatott a kaliforniai banda.
A kimutatásokban ugyancsak módfelett gazdag Egyesült Államokban amúgy azt is listázták, melyek az – életrajzírója, Alyn Shipton szerint – „tökéletes énekes” legkiválóbb dalai, és a képzeletbeli dobogóra e számok kerültek: 1. Without You, 2. One, 3. Everybody's Talkin'. Ha azt vesszük, hogy Nilsson életművét tizenhét CD-t tartalmazó készletben adták ki 2013 nyarán, akkor nem lehet kétségünk felőle, hogy az első három szám minden próbát kiáll... Az Everybody's Talkin' máskor is előkerült: felhangzott 1994-ben, a Forrest Gump című filmben, majd az előadójáról szóló, 2006-ban készült dokumentumfilmnek az volt a paradox címe: Ki az a Harry Nilsson, és miért róla beszél mindenki? Ebben az alkotásban – Lennon mellett – olyan egyéniségek idézték fel a gitáros dalnok emlékét, mint a Beach Boys atyja, Brian Wilson, a Monkees-dobos Micky Dolenz, továbbá Terry Gilliam, Robin Williams, Ringo Starr.
Amikor Nilsson a hetvenes évek elején Londonban járt - és általában Ringo oldalán tűnt fel, mert a Beatles dobosával (szavai szerint) „ezer órán át tudott röhögni” –, abban a lakásban húzta meg magát, amelyet 1974-ben Cass Elliott, négy évvel később pedig Keith Moon bérelt. Vérfagyasztó, de igaz: a Mamas & Papas anyja, valamint a Who dobosa is abban a lakásban hunyt el. Mindkettő harminckét esztendős korában költözött el örökre...
Nilsson – akinek legnagyobb hatású dalát idehaza a szöveget magyarra ültető Horváth Attila énekelte: „Mi van még, ha te nem vagy velem (…), mi van még, ha már nincs életem?” – ötvenkét éves korában távozott el 1994. január 15-én.
Ha hiszik, ha nem, Mariah Carey azon a napon énekelte lemezre a Without You-t.
