Bezárt országgá válunk

Olyan beruházások kellenének, amelyek felerősítik meglévő adottságainkat. A jelenlegi kormányerő nem ezen dolgozik.

Nem látni, hogy a jelenlegi kormány vonzóbbá szeretné tenni a külföldi szereplők számára Magyarországot, a honi tulajdoni hányad növelésére törekszik számos területen. A bankrendszer esetében a kabinet ki is mondta, hogy 50 százalékos magyar tulajdoni arányt kíván látni, s hasonló lépéseket tapasztalni az energiaszektorban, de a kereskedelemben is – fejtette ki Török Zoltán az Együtt által rendezett, a magyar gazdaságpolitika elmúlt hét évével foglalkozó konferencián pénteken. A Raiffesien Bank vezető elemzője arra a kérdésére válaszolt, hogy mitől lehetne vonzóbb a magyar gazdaság a befektetők számára.

A kiábrándítóan csengő válasz érezhetően lesújtóan hatott a közönségre. Az sem javított a hangulaton, hogy az elhangzottakkal Karvalits Ferenc közgazdász, a jegybank korábbi alelnöke is egyetértett. Szerinte a kabinet egyfajta bezárkózó országot kíván létrehozni. A 90-es évek privatizációs kudarcából ugyanis nem azt a tanulságot vonta le, hogy a felzárkózáshoz innovatív, ösztönző és versenyt generáló cégeket csábítson be, hanem a már itt lévőket és megerősödötteket a pozícióikból kiszorítsa.

A kormány lépései az ország termelékenységére is hatással vannak. Utóbbi javításához ugyanis elengedhetetlen a privát befektetések és beruházások élénkítése – tértek vissza az előző gondolatmenethez. Ezen vállalkozások által végzett innovációs és a kutatási tevékenység erősíti gazdasági, versenyképességi és termelékenységi pozícióinkat, amely révén végső soron az ország hozzáadott értéke is növekszik. Sajnos azonban a hatalmas európai transzferekkel együtt is ez a beruházási oldal nálunk hiányzik – jegyezte meg Karvalits. Ehhez kapcsolódóan érkezett a következő kérdés, hogy akkor most az Orbán-kabinet éppen bebiztosítja-e magát, s azért teszi rendbe a költségvetést, mert idővel abból lazítani kíván. Mindezt úgy is lehetne fordítani: ez a bezárkózás ára. Török azonban ismét éles választ adott: nem látszik, hogy ez a politika ennyire hosszú távra tervezne.

A konferencia szereplőinek válaszaiból az a kép állt össze, hogy a rövidtávú politikai céloknak egyértelműen alárendelődnek a gazdasági folyamatok. A cél pedig alapvetően a szavazatmaximalizálás.

Ezzel együtt a konferencia gazdasági szakértőinek panelbeszélgetésén résztvevők egyöntetűen kijelentették, hogy azért számos olyan döntés is született, amelyet pozitívan lehet megítélni. Az adóstruktúrát a fogyasztási adók irányába vitték el, ami nagyban növelte a kormány mozgásterét. Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője szerint egyértelműen jó irány a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítása. Mint ahogy az is, hogy eltűntek azok a váratlan elemek, amelyek időről-időre a semmiből előbukkanva néhány tizednyi százalékpontot hozzátettek a hiányhoz. A megszólalók a pozitív döntések sorába tették a devizaadósság kivezetését a rendszerből.

A jelenlegi kabinet egyik legnagyobb hibájának azt tartották a szakértők, hogy az oktatás- és az egészségügyet elhanyagolták. Madár István, a Portfolió vezető elemzője a kérdést összetettebben vizsgálta: olyan környezetet és intézményrendszert kellett volna teremteni, amely a piaci beruházásokat vonzóvá teszi. Ezzel összhangban arra kellett volna törekedni, hogy az így megjelenő cégek munkájára a humántőke hatékonyan rá tudjon kapcsolódni. „Ebben a szentháromságban azonban minden ponton rosszul teljesítettek.” Ide kapcsolódóan Gárgyán Eszter annyit jegyzett meg: éppen az a réteg távozott az országból, akik tudásukat és életkorukat illetően a gazdaságnak a legnagyobb támaszt jelenthetnék a nagyon közeli jövőben.