Ma választ elnököt az év elején szinte minden jogkörétől megfosztott Magyar Olimpiai Bizottság (MOB). Tavaly még a teljes sportot felügyelte a szervezet, ám az elmúlt négy év során kiderült, hogy nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal, ezért a sporttörvény módosítása után ettől az évtől csak a nyári és téli olimpiákkal kapcsolatos feladatok ellátása marad a MOB hatáskörében. Az elnöki pozíció azonban továbbra is komoly presztízsértékkel bír, nem véletlen, hogy hárman is bejelentették, szívesen vezetnék az olimpiai bizottságot. Ketten aktív résztvevői voltak az elmúlt négy év kudarcainak, hiszen Szabó Bence főtitkárként, Borkai Zsolt elnökként vett részt a MOB munkájában.
Mindketten úgy gondolják, mindent jól csináltak, ellenkező esetben nem versenyeznének az elnöki tisztségért. Pedig kulcsszerepük volt abban, hogy a MOB elveszítette a hitelét, szakmailag (minden idők legnagyobb állami támogatásához képest szerény riói eredmények) és erkölcsileg (ellenőrizhetetlen luxusutazások, évenként többszöri vezetői jutalmak) is lenullázta magát. A múlt heti rendkívüli közgyűlés megmutatta, hogy továbbra is komoly gondokkal küzd a szervezet: 200 küldöttből 96 maradt a módosított alapszabály szavazásáig, Borkai mégis kihirdette, hogy a tanácskozás határozatképes, és senki sem szólt neki, hogy ehhez legalább 100 résztvevőnek kellett volna a teremben maradnia. Ami azt mutatja, hogy az elnökön kívül a küldöttek sem tudják, hogy hol vannak és mit csinálnak.
Nem esett még szó Kulcsár Krisztiánról: a korábbi kiváló párbajtőröző (kétszeres olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok) a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) technikai igazgatója. A rendkívül szerény kínálatból első ránézésre messze ő tűnik a legjobb választásnak. De a MOB közgyűlésén bármi megtörténhet. Más is lehet elnökjelölt, ha a jelenlévők ötven százaléka plusz egy fő támogatja a jelölését. Schmitt Pál, a MOB korábbi elnöke a rendkívüli közgyűlésen kint ült az elnöki asztalnál, ami korábban nem volt jellemző rá. Tényleg bármi előfordulhat...
