Még ünnepli kétharmados győzelmét a vasárnapi francia elnökválasztást megnyerő Emmanuel Macron és a francia demokratikus média is, de hétfőn már a „hogyan tovább?” került előtérbe. A világsajtó is üdvözölte az Ötödik Köztársaság új és eddigi legfiatalabb elnökét, a francia sokkal inkább vegyes fogadtatásban részesítette. Általában sok sikert kívántak neki a kommentárok, de előtérbe kerültek a rá leselkedő súlyos gondok is. Merthogy az ifjú elnök előtt valóban komoly kihívások állnak, főképp annak tükrében, hogy 66,10 százalékos győzelme ellenére, a számok mögött rengeteg intő jel húzódik meg. Mindenekelőtt a nagyarányú távolmaradás és a rekordnagyságú érvénytelen szavazat figyelmeztető. A szinte semmiből jövő, függetlenként színrelépő Macronra szavazók legalább kétharmada valójában nem rá és programjára, hanem a szélsőjobboldal jelöltje, Marine Le Pen ellen szavazott, minden harmadik választójoggal rendelkező francia vagy tartózkodott a voksolástól vagy érvénytelen szavazatot adott le. A hagyományos demokratikus jobb- és balközép pártok ugyan történelmi rekordot döntve, először nem tudták jelöltjüket a második fordulóba juttatni, de a június 11-18-án sorra kerülő parlamenti választásokon Macronnak számolnia kell vidéki beágyazottságukkal, infrastruktúrájukkal, ami az ő nemrég alakult mozgalma, az En Marche számára nem adatott meg. Amennyiben nem sikerül parlamenti többséget állítania maga mögé, kérdéses, mit és mennyit tud megvalósítani választási programjából, mennyire tudja megőrizni ő és rövidesen felálló kormánya a szavazók bizalmát. Macron máris jelezte, elsődleges célja a francia társadalom megosztottságának felszámolása, de ez a jelek szerint nem lesz egyszerű feladat.
Az új elnök egyelőre nem nevezte meg leendő miniszterelnökét, de hétfőn már több részletet elárult. Macron legkésőbb vasárnapig veszi át hivatalát Francois Hollande jelenlegi államfőtől, a kormánynévsort ezután hozza nyilvánosságra. Ismertetett elképzelése szerint a kormányfővel együtt legtöbb 16 tagú lesz a kabinet. Sejteni engedte, hogy miniszterelnöke nő lehet, kormányában pedig azonos számú férfi és női tárcavezető kap helyet. A francia sajtó korábban három potenciális kormányfőjelöltet emlegetett – a népszerű védelmi miniszter, Jean-Yves Le Drian, a Nemzetközi Valutalap igazgatóját, Christine Lagarde valamint az En Marche főtitkára, Richard Ferrand nevét -, arról egyelőre nem jelentek meg információk, hogy a Macron által tegnap emlegetett női jelölt Lagarde, vagy netalán más lehet. Az Elysée palota leendő lakója azt is elmondta, hogy miniszterei egyharmadát a civil szférából választja ki, mert elképzelése szerint szükség van az ő szakmai legitimitásukra, de fontosnak tartja, hogy legyenek a kabinetben politikai tekintélyek is. Ám, ha Macron ismert, tekintélyes politikusokat akar maga mellett tudni, kétségtelenül más pártok soraiból kell megszereznie, hiszen fiatal mozgalma ilyenekkel még nem rendelkezik. Egy korábbi televíziós nyilatkozata szerint mindenekelőtt ismert polgármestereket és regionális vezetőket kíván maga mellé állítani. Ez akár sikerülhet is neki, hiszen a kampányban máris igen jelentős, ismert bal, illetve jobboldali politikusokat nyert meg.
Brigitte Macron: Macron hivatosítaná a first lady státust, jogilag rögzítené az elnök feleségének jogköreit. Neje, Brigitte máris készül a szerepre, kulturális, oktatási, civiltársadalmi területen vállalna szerepet.
Marine Le Pen máris készül a visszavágásra. A júniusi választásra új nevet kap és nem kizárt, hogy mozgalommá alakul a Nemzeti Front, közölte hétfőn a pártelnök. Le Pen elmondása szerint arra számít, hogy alakulata így még hatékonyabb lesz, és még több embert tud majd mozgósítani. Vélhetően apja örökségének súlyától kíván így megszabadulni, s még inkább „szalonképessé” tenni pártját a konzervatív jobbközép szemében. Veresége ellenére Marinenak van mit ünnepelni, hiszen 10,6 millió voksot gyűjtött be, megduplázva pártalapító apja eredményét, aki 5,2 millió szavazatot szerzett 2002-ben Jacques Chirac ellenében.
A radikális baloldal jelöltje Jean-Luc Mélenchon, bojkottra szólította fel híveit Macron és az általa képviselt kapitalizmus ellen, immár a júniusi parlamenti választásokra készülve. Még a második forduló előtt jelezte, reméli, a választók megakadályozzák, hogy az új elnök és kormánya mögött abszolút többség jöjjön létre a parlamentben.
Mélenchon az első fordulóban szenzációnak számító eredményt ért el, negyedik helyen végzett, 7 millió szavazatot begyűjtve. A második fordulóban sem állt Macron mellé, csupán arra kérte támogatóit, hogy ne szavazzanak a szélsőjobboldali Le Penre.
Így látják Párizsban
A Le Figaro vezércikkében arra mutat rá, hogy a győzelem látszólag teljes. Negyven évesen azoknak a követőjeként üdvözölhető Macron (Kennedy, Giscard d’Estaing Trudeau és mások között), akik ifjú reformerként derűlátón tekinthettek a jövőre. De választóinak zöme eléggé szűk körű. Kétségtelenül tehetséges, ellenfeleinek a hibái éltették, viszont olyan politikai valósággal kell szembenéznie, amelyen igen nehéz lesz fölülkerekednie. Kezdve a hamarosan elérkező parlamenti választásokkal.
A Le Monde azt emelte ki, hogy a második forduló eredménye viszonylagossá tette a sikert. A franciák többsége nem Macronra voksolt, hanem a szélsőjobboldal ellenében. Egyesek megkönnyebbültek, holott a nehézségek csak most kezdődnek majd.
A Libération szerint Macron akár az Ötödik Köztársaság esélyét is jelentheti, de a megígért demokratikus forradalom igencsak a távolban látszik föltünedezni. Néhány arc változni fog, hogy igazán semmi se változzék. Macron öt éve bizonytalanul indul. A rendszer válsága hatásaival együtt folytatódik, a versenyfutás az idővel már elkezdődött.
