Az ajtókon túl

Azt már volt időnk megtanulni, hogy amit nem látunk, az nem is létezik. Legalábbis a Fidesz-KDNP embertől, Istentől eltávolodott, alternatív dimenziójában. Most azt is megtanulhattuk, bizonyos dolgok akkor sem valósak, ha a két szemünkkel látjuk őket: igaz ez az MDAC nemzetközi emberi jogi szervezet által a gödi Topház Speciális Otthonban tapasztaltakra is.

Kormányunkat sokkal inkább a nyilvánosságra hozott fényképek elkészítésének körülményei rázták meg, mint az azokon látható borzalmas állapotok. Czibere Károly államtitkár sérelmezte, hogy engedély nélkül fotóztak, s mint mondta, "jogsértésen keresztül nincs jogérvényesítés". Kijelentette: "amit az MDAC vélt látni, az nincs is".

Itt jegyezzük meg: az MDAC egy uniós kutatás keretein belül szeretett volna vizsgálódni, és egyedül Magyarországban ütköztek ellenállásba. Sehová sem akarták beengedni őket, így végül valóban cselhez kellett folyamodniuk.

A kormányzati kommunikációból világosan kivehető: az öntömjénezésben verhetetlen hatalom számára kényelmesebb lett volna, ha a gödi otthon lakóinak állapotáról, a túlhajszolt, kizsigerelt dolgozók munkakörülményeiről a nyilvánosság nem szerez tudomást. Igaz, az ellátórendszerről sosem lehetett azt mondani, hogy tökéletesen működik. De az érintettek abban egyetértenek: a szociális szféra soha nem küzdött akkora pénz- és emberi erőforrás hiánnyal, mint az elmúlt öt-hat évben.

A kormánynak módjában állna érdemben javítani a helyzeten, mégsem teszi. Lenne elég pénz a mi adóforintjainkból is, de a megállítani kívánt Brüsszelből is zsákszámra érkeznek az euró-milliárdok. Ám az intézetek megszüntetése, a személyre szabott támogatás, az érintett családok segítése, a szakemberek képzése és anyagi megbecsülése helyett nem kétszáz, hanem mondjuk ötven fős intézetekbe költöztetnék a gondozottakat. Csöbörből vödörbe.

De ha már ez a terv, tegyék az intézetek működését átláthatóvá a független szervezetek számára is. Senki ne gondolja azt, hogy a gödi egyszeri, egyedi történet. A legtöbb esetben még a jogvédők elől is rejtve marad, mi zajlik az ajtókon túl.