Tegnap dél óta a tízedik Isonzó-csata újra rendkívüli hevességgel tombol. Az ellenséges tömegek lökőereje ezúttal a Plavától a tengerig terjedő egész 40 kilométeres arcvonal ellen irányult. A harcok sok helyen éjjel sem szakadtak félbe.
Az ellenség délután a Kuk-hegy területén, Vodicenél és a Monte Santo ellen vetette harcba rohamoszlopait. A Kuk-hegytől keletre előrenyomulók megsemmisítő tüzünknek estek áldozatul.
Vodicenél az ellenség rohamai a nagyrészt Kelet-Galíciából ós Bukovinából kiegészített 24. ós 4L gyalogezred vitézségén megtörtek. A Monte Santo-i kolostor mellett sikerült az ellenségnek pergőtűzzel eltemetett árkainkon áthaladni, de azonnal odasiető erősítéseink rárohantak, tartalékaira betették vissza és ezekkel együtt ágyútüzünkkel a lejtőn levetettük.
Ugyanezekben az órákban Görztöl keletre derék gyalogságunk ellen intézett két bősz olasz tömegtámadás részben már tüzérségünk hatáskörletében, részben pedig közelharcban meghiúsult.
Különösen elkeseredetten és makacsul folyt a viaskodás a Karszt-fennsík sok küzdelem célpontjául szolgáló részei ellen. Itteni állásaink ég azoknak mögöttes területe a napkeltétől kezdve az ellenség mindenféle ágyúinak pergőtüzében állottak.
Az első ellenséges gyalogsági támadás dél felé Konstanjevicánál kezdett előre hömpölyögni. Visszavertük. Délután a Karszt fennsík egész arcvonala ellen kitört az olaszok hatalmas támadása.
Az ellenség a Faiti Hrib és a tenger között fekvő állásaink ellen egyik emberhullámot a másik után hajszolta előre. Ahol egy ellenséges oszlop összeomlott, egy másik lépett a helyébe. Támadások es ellentámadások csaptak egymásra. Így folyt a viaskodás mindez órákig változatlan hevességgel.
Térnyereséget mindössze a messze ki-nyúló jamianoi szakaszon tudott az ellenség elérni, ahol csapatainkat egy kilométernyire vissza kellett vennünk. Minden más helyen egész kiterjedésükben győzelmesen megtartottuk állásainkat.
A 39. (Debrecen) és a 61. (Temesvár) hős magyar ezredek és a bevált honvéd csapatok történetükbe új, fényes dicsőségüket hirdető lapot illesztettek. Karintiában és Tirolban nincs különös jelentenivaló.
Népszava 1917. május 25.
