Brutális uralom

Publikálás dátuma
2017.05.30 07:47
Pénzt, hatalmat, nőt csak gátlástalanul lehet megkaparintani. Zsámbéki Tóbiás, Máté Gábor, Mészáros Blanka a Katona József Szính
Fotó: /
Máté Gábor tépelődő, bűntudattal küzdő, szorongó, boldogtalan zsarnokot játszik a Katona József Színház Borisz Godunovjában.

Hiába szerezte meg a hatalmat, nem is akármilyen áron, hiszen meggyilkoltatta a trón jogszerű várományosát. Rettegésből, a trón megtartásáért folytatott állandó harcból áll az élete. Miközben persze hatalmat gyakorol, jólétet és egységet hirdet, manipulálja, bűvöli népét „ álmokkal, hittel, szeretettel” , úgy tesz, mintha nekik akarna jót, közben az egész csak magáról szól és nem az őt körbevevő „szófogadó rabokról”. Az arcképe is többször, nagy méretben megjelenik, de már az sem boldogítja.

Pénzt, hatalmat, nőt csak gátlástalanul lehet megkaparintani. Zsámbéki Tóbiás, Máté Gábor, Mészáros Blanka a Katona József Színház előadásán FOTÓ: SZILÁGYI LENKE

Pénzt, hatalmat, nőt csak gátlástalanul lehet megkaparintani. Zsámbéki Tóbiás, Máté Gábor, Mészáros Blanka a Katona József Színház előadásán FOTÓ: SZILÁGYI LENKE

A hatalmi technika viszont ismerős, a színlapon a színház, nem hiába, kezdő politikusoknak, illetve azoknak ajánlja a darabot, akik kíváncsiak a hatalmi játszmák változatos módszereire. A baj viszont éppen az, hogy az előadás zömében nélkülözi a változatosságot, illetve a téma ellenére nincs benne elég gyúanyag. De még ez se igaz, mert Puskin tragédiájából a két fordító, Radnai Annamária és Térey János nagyon is mai, izgalmas szöveget készített. De valami mégis hibádzik és ez nem a jelmezekért felelős Szakács Györgyin, vagy a fantáziával teli díszletet jegyző Szlávik Istvánon múlik. Sőt a színészeken sem. Kovács Lehel nagy erővel és sokszínűen ábrázolja az önjelölt trónkövetelő kiugrott papot Grigorijt, akit a nép a meggyilkolt herceggel azonosít. Álmot látott, hogy meghódítja a Kremlt és megy ezen az úton. (Egyébként a darab az 1500-as évek végén játszódik, de mondani sem kell, semmit sem vesztett az időszerűségéből.) Látja, hogy nőt (Marinát Rujder Vivien játssza kifejezetten markánsan), pénzt, hatalmat csak egyféleképpen lehet megkaparintani, ha az ember félreteszi az emberségét, a gátlásait és tör előre.

Előre és előre, bármi áron Ujlaki Dénes, Bán János, Dankó István, Elek Ferenc, Bodnár Erika és Kiss Eszter több szerepben is karakteresek. A rendező Zsámbéki Gábor saját növendékeinek is lehetőséget kínál, de mintha a Katona alapító, illetve régi tagjai és a fiatalok, legalábbis a premieren nem egységes színházi nyelven szólaltak volna meg. Zsámbéki érti a darabot, a társulat tolmácsolja is a mondandót, csakhogy valahogy mégsem izzik fel az egész, nem válik katartikussá. Sokáig túl tartózkodó, inkább elméleti, elemző marad az előadás. Persze az utolsó jelenet mégis sokkoló: Borisz halála után érkezik az új trónkövetelő és csapata az árván maradt hercegeken kegyetlen bosszút áll. Borisz nem hiába tartott még életében a bosszútól, az beteljesedik.

Látjuk a halott gyerekeket, a rendező közszemlére teszi őket. A borzasztó bűn kézzelfoghatóvá válik. És még ennyi sem elég. Az alamizsnát kérő koldust az új hatalmat megtestesítők egyike brutálisan fejbe rúgja. És nem következik ezután már semmi. Ezzel a förtelmes gesztussal ér véget az előadás. A koldust alakító Bán János a tapsrend elején is a földön marad. Már elkezdhetünk érte aggódni, hogy talán megsérült, de aztán gyorsan felpattan és mosolyog. Mintha mi sem történt volna. Bennünk pedig tovább él az a kegyetlen mozdulat.

Info:

Puskin: Borisz Godunov

Katona József Színház

Budapest

2017.05.30 07:47

Az Imitation fura popzenéje

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:30
Pápai Zsanett
Fotó: /
Pápai Zsanett énekes-dalszerző és Gödri Bulcsu zeneszerző közös projektje, az Imitation minden tekintetben átlépi a műfaji határokat. Ők egyszerűen csak „fura popnak” (weird pop) nevezik The Original című lemezüket.
„Mindig fontos volt, hogy a lehető legszélesebb skálán keressek zenei inspirációkat. Mára a rigid műfaji határok szinte teljesen elveszítették a jelentőségüket, főleg az underground/indie világban. Bármilyen stílust meghallgatok, ha szélesíthetem a művészi eszköztáramat. Amikor az albumot írtuk, nem kerestünk műfaji viszonyulási pontokat, csak a húsbavágóan őszinte, koncentrált kifejezéssel törődtünk. Az így létrejött egységes, de eklektikus anyagot – art electrót, trip-hopot, indietronicát, jazzt is kihallani a The Originalből – neveztük el weird popnak, azaz fura popnak. Popzene, mert fontos a mindenki számára hozzáférhető kifejezésmód – és weird, mert eszközeiben és stiláris szabadságában kompromisszummentes” – vélekedik Bulcsu, aki zeneszerzője és sound designere, azaz „hangkép-alkotója” az új lemeznek. Szokatlan az angol nyelvű album szövegvilága is: a lírai, személyes hang éppúgy megjelenik benne, mint a társadalmi kérdésekkel való kritikus szembenézés. „Zenészként a nonverbális kifejezés érdekel jobban, a dalszövegek másodrendűek számomra. De pár éve még sokadrendűt vagy lényegtelent mondtam volna; ehhez képest, úgy látszik, több lett azóta a verbálisan is megfogalmazható mondanivalóm” – mondja Zsanett. „Nincs előre meghatározott tematika, bármiről írunk dalokat, ami épp az eszünkbe jut – politikától fiktív történeteken át magánéleti válságokig”. Bulcsu most csak egy szöveget írt (Before Work), ami az életközepi krízisről szól. „Egyrészt azért, mert ismerem, másrészt mert nem illik. A popzenében és úgy általában a minket körülvevő vizuális világban szinte mindig kizárólag fiatalnak illik lenni. Ellentétben például az ortodox countryval, ami nagyon pontosakat tud mondani a középkorú emberek magányáról. Benne van az összes dühöm és hitehagyottságom, amit oly bőkezűen osztogat 2018 Magyarországa az olyan formáknak, mint én” – teszi hozzá Bulcsu.
Az Imitation tagjai a magánéletben régóta egy párt alkotnak, de a közös zenei projekt csak két éve született meg. „Féltem, amikor először kipróbáltuk, mert az nagyon mély seb lenne, ha nem működne. A zene túl érzékeny szövet, és nagyon is benne volt, hogy nem rezonálunk úgy, ahogy azt a művészet megkívánja. De az első próbákon nekem revelatív volt, hogy a mélyáramokban egyfelé megyünk. Persze kemény konfrontációink voltak felszínes kifejezésbeli apróságok kapcsán, de ez nem meglepő, ha igazán fontos neked, amit csinálsz” – véli Bulcsu. Zsanett szerint „nagyon ritka szerencsés helyzet az, amikor olyasvalakivel találkozunk, akivel művészileg eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni ahhoz, hogy minden tekintetben a saját elképzeléseinket valósítsuk meg. Esetünkben úgy adódott, hogy ez a valaki pont az életünk párja, ami már nem feltétlenül szerencsés, többszörösen nehezített pálya, de egyúttal kihagyhatatlan lehetőség, hogy együtt dolgozzunk.” Az Imitation első lemezbemutatóját októberben tartották – kortárs tánccal (Maurer Milán), vizuális performansszal (outstand) és jó néhány vendégzenésszel. Remélik, hogy a jövőben is tudnak hasonló összművészeti esteket rendezni – bár Magyarországon nem mindig könnyű ehhez megfelelő helyszínt, körülményeket találni. A nemzetközi piacon is szeretnék megismertetni a lemezt; „először az online világban, aztán, ha eléggé érdekesek vagyunk, akkor személyesen is. Már kaptunk külföldi megkereséseket, hamarosan véglegesednek az első turnéállomások”. Infó Imitation: The Original – December 15. 20:00, Klinika (Budapest, XIII. Tátra utca 22.)  

Névjegy

Pápai Zsanett, a többek között filozófia szakot végzett, festészettel is foglalkozó énekesnő 2007-ben adta első önálló koncertjét Párizsban, ahol Marco Beacco és Anne Lys Galen tanítványa volt. Ugyanebben az időszakban (a Sorbonne-on végzett tanulmányai mellett) festményeit a Village Suisse-ben állították ki. Itthon rádióműsorokat vezetett és szerkesztett, majd 2011-től saját jazz-formációival (Jazzin’ the Box, Pápai Zsanett Quartet, Jazz Poetry) lépett fel. 2016-ban alapították meg az Imitationt. Gödri Bulcsu verseskötete, A vágy geometriája 2004-ben jelent meg. Versei szerepeltek a Jazz Poetry produkcióban; médiaművészként Puzsér Róberttel dolgozott (Szélsőközép, Reklámtörvényszék, Szigorúan Ellenőrzött Mondatok). A Stand-up Tragedy, azaz „egyéni világlátásra, szokatlan összefüggésekre és analógiákra épülő személyes, szenvedélyes monológ” magyarországi meghonosítója.

Témák
zene
2018.12.14 11:30
Frissítve: 2018.12.14 11:30

Jövőre Budapesten koncertezik Tom Jones

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:18

Fotó: AFP/ Mustafa Ciftci
A világhírű walesi énekes 2019. június 22-én hatodszor lép majd fel magyar közönség előtt.
Jövőre ismét koncertet ad Magyarországon Tom Jones. Az énekes 2019. június 22-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel és adja elő legnépszerűbb dalait – közölte a szervező Live Nation pénteken az MTI-vel. A 78 éves walesi születésű Tom Jones fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első zenekarát 1963-ban alapította Tommy Scott and the Senators néven. Első listavezető dala az It's Unusual volt 1965-ben, egy évvel később a Green, Green Grass of Home, 1968-ban pedig a Delilah lett hatalmas sláger. Saját televíziós showműsora volt Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, valamint több filmben – köztük a Támad a Mars!-ban – is szerepelt. Az erőteljes, remek hangú énekes a nyolcvanas években Prince dalának, a Kissnek a feldolgozásával tért vissza a sikerlistákra. Ezt a kislemezt a kísérletező újhullámos csapattal, az Art of Noise-zal közösen rögzítette, a korong több millió példányban kelt el világszerte. A kilencvenes években az If I Only Knew (1994) és a Sexbomb (1999) számított kiemelkedő Tom Jones-slágernek.
1965 óta mintegy 150 millió példányban adták el lemezeit. Legutóbbi – sorrendben 41. – stúdióalbuma, a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg. Az énekes 2001, 2009, 2011, 2014 és 2017 után hatodszor lép fel magyar közönség előtt jövő júniusban a Sportarénában, legutóbb tavaly a VeszprémFesten járt. Pályafutása során kapott Grammy-díjat, Brit Awardsot, 1999-ben átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE), 2006-ban lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő.
Szerző
2018.12.14 11:18
Frissítve: 2018.12.14 12:51