Komolyan venni a komolytalanságot

Publikálás dátuma
2017.06.20. 07:47
A leghíresebb képein is a groteszk látásmód és az erős érzelmek átadása jelenik meg
A fotográfia Woody Allenjének, Elliott Erwittnek két kiállítása is látogatható Budapesten. Az egyik tárlat több mint fél évszázados anyagból válogat, a másik Magyarországon eddig nem látható képeket mutat be egy nyugati fotós szemével Magyarországról, 1964-ből.

A New York-ban készült képen először a kötött sapkás csivavát vesszük észre, aki kigúvadt szemekkel néz a kamerába. Középen gazdája óriásnak ható lába, de az igazi gag a fotó bal oldalán van: talán egy dán doghoz tartozó két óriási kutyaláb. Ez a kép ugyanúgy az orosz bevándorlók gyerekeként Párizsban született Elliott Erwinhez tartozik, mint a turai termelőszövetkezben tehenet fejő néni vagy Che Guevara portréja. A most 89 éves fotós életműve nagyon sokoldalú, ebből a több mint fél évszázados anyagból válogat a Capa Központ Retrospektív című kiállítása, amelyet az egyik leghíresebb nemzetközi fotóügynökségtől, a Magnum Photos-tól kaptak és amely már a világ számos nagyvárosát megjárta. Ezt a válogatást egészíti ki az a különleges képanyag, amelyet az Egyesült Államokban felnőtt Erwitt 1964-ben készített Magyarországon.

A Retrospektív anyagot nagyobb tematikus csoportokra osztották - például városok, nők, strand, gyerekek, kutyák, híres emberek - de van valami, ami ezt a képanyagot összeköti: a humor, az irónia és a groteszk látásmód. A Magnum-fotós Erwitt képes volt meglátni a megdöbbentő szituációkat, de a hétköznapi helyzetekben is megtalálta a szokatlant a világ minden pontján. Az oroszul, angolul, franciául és olaszul beszélő Erwitt derűvel és szeretettel közelített az emberekhez. Esendően emberiek az általa megragadott helyzetek, az emberi még a kutyás képeken is ott van. Erwittnek egy albuma is van kutyás fotóiból, és ő volt az első, aki a kutyákat nemcsak állatként, hanem mint a kortárs világ kulturálisan is meghatározó szereplőiként fotózta.

Erwitt képein egyrészt megjelenik az ember tágabb környezete, gyakran a humor forrása épp az ember pozíciója a körülötte lévő térben, másrészt közelről, egyetlen arckifejezés megragadásával is képes elmondani egy történetet. Az irónia mellett olyan erős érzelmeket is képes átadni a képeivel, mint a megrendültség. Ilyen Robert Capa sírjánál az édesanyja vagy a férjét gyászoló Jackie Kennedy. Erwitt több magazinnak is dolgozott, így megbízásai hozadékaként sok híres emberről készített képeket, mint például Marilyn Monroe-ról, Fidel Catsróról, Charles de Gaulle-ról, és ő készített képet Richard Nixon és Nyikita Hruscsov "konyhai vitájáról". Erwitt mégiscsak azokat a képeit tartotta kedvenceinek, amelyeket kedvtelésből csinált. Ezek is a leghíresebbek. Ilyen, amelyen egy esernyős ember szökken az Eiffel-torony előtt, vagy amelyen népviseletbe öltözött lányok láthatóak libákkal valahol Magyarországon. 1964-ben a Time megbízásából utazott Magyarországra. Azért vált ez az útja az egyik kedvencévé, mert itt szabadon, minden megkötés nélkül fotózhatott. Az anyagot még nem lehetett látni Magyarországon és a képek helyszíneinek azonosítása most is folyamatban van. Erwitt nemcsak a fővárosban (pl. Keleti pályaudvar, Citadella) járt, hanem a magyar vidéken is, ahol ugyanúgy a hétköznapi, megmosolyogtató és egyben mélabús pillanatokat keretezte be, ahogy azt Párizsban vagy New Yorkban tette.

A hetvenes évektől a filmek felé forduló Erwitt amatőr fotósnak tartotta magát. Azt a derűt és könnyedséget, amit a képein látni, saját életfilozófiájává is tette, és azt vallotta: “A legtöbb kortársammal ellentétben én nem vagyok komoly fotográfus. Inkább azt mondanám: komolyan veszem a komolytalanságot.”

Info

Az Elliott Erwitt: Retrospektív a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, az Elliott Erwitt Magyarországon című kiállítás pedig a Mai Manó Házban szeptember 10-ig látogatható.

Kétkedő rendkereső

Publikálás dátuma
2017.06.20. 07:46
Híres kutatók járták körbe Hankiss Elemér szerteágazó életművét FOTÓ: NÉPSZAVA
A két éve elhunyt tudós életműve máig időszerű kérdéseket vet fel a szociológia, a filozófia és az irodalomelmélet számára. Emlékére rendeztek két napos konferenciát Kőszegen, ahol az előadók Hankiss kérdéseire kerestek válaszokat.

Hankiss Elemér szellemében létrehozzák a Kérdések házát - hangzott el a bejelentés Kőszegen, a gazdag életművet maga után hagyó, 2015-ben elhunyt gondolkodó emlékére rendezett két napos konferencián, ahol az ő kérdéseire kerestek válaszokat.

Hankiss Elemér a mai napig több tudományterületen is érezteti hatását. A Széchenyi-díjas tudós a hatvanas években a történelemtudomány és az irodalomelmélet terén alkotott, a hetvenes években értékszociológiai kutatásokat végzett, 1989-ben megírta a rendszerváltás előtt álló Magyarország lehetséges forgatókönyveit, majd a kilencvenes évektől tovább tágította horizontját. Utolsó műveiben az európai civilizáció, az emberiség és az emberi lét legnagyobb kérdései felé fordult. Műveiben és a katedrán is mindig kérdezett, és kíváncsisággal hallgatta tanítványai válaszait.

Hankiss kérdéseire Kőszegen egy nemzetközi konferencia keretében kerestek választ híres kutatók, és járták körbe a szerteágazó életművet. A programot a 2015-ben alakult Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) szervezte, és az előadások Kőszeg legrégibb bástyájában, az Öregtoronyban (Zwinger) zajlottak. Vitányi Iván szociológus üzenetét Miszlivetz Ferenc, a programot szervező FTI-IASK főigazgatója olvasta fel. Vitányi szerint Hankiss érdeme, hogy a nyugati szerzőkkel egy időben fogalmazta meg azt a problémát, miszerint az emberiség eljutott a bizonytalanság korába, melyben a korábbi értelmezési keretek, mint Isten vagy a történelem elvesztek.

FOTÓ: NÉPSZAVA

FOTÓ: NÉPSZAVA

A konferencia szekciói Hankiss életművének egy-egy fejezetébe engedtek betekintést. A társadalomtudományi és közgazdaságtani részben Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szociológusok, Hankiss szimbólumok iránti fogékonyságáról beszéltek, a politikai, történelmi szekcióban Nagy J. Endre szociológus kiemelte, hogy Hankisst a hétköznapi történések foglalkoztatták, a társadalmat, történelmet is alulnézetből szemlélte. Csepeli György szociálpszichológus Hankiss filozofikus természetéről beszélt. Hankiss kutatóként belenézett a világ kaotikus állapotába, keresve benne a rendet. Utolsó, Bizonytalanság kora című könyvében is ezt a problematikát járta körbe. – Hankiss nem halt meg, mivel bennünk él tovább – véli Csepeli, aki szerint, Hankiss értékszociológusként fog bevonulni a szociológia kánonjába.

A második nap Hankiss az irodalomhoz és a kvantumfizikához kötődő kapcsolatáról esett szó. Az irodalomtudományra nagy hatást gyakorolt Az irodalmi mű, mint komplex modell című munkája, melynek egy fejezetében a Hamlet jelentésrétegeit bontotta ki. Mezősi Miklós klasszika-filológus szerint Hankiss azért választhatta Shakespeare a dán királyfiról szóló művét, mivel az a kérdezés, a szkepszis drámája, így e mű illik a legjobban egy fürkésző tudóshoz. Kroó Norbert fizikus előadásában kiemelte, hogy Hankiss a kvantummechanika bonyolult gondolkodásmódját megkísérelte alkalmazni a társadalomtudományban, vagyis az ok-okozati összefüggések mellett a véletlenek szerepe is foglalkoztatta.

A tudományos tevékenysége mellett szó esett Hankiss 1990-től 1993-ig tartó tévéelnöki tevékenységéről, és a médiaháborúról is. Csortos Szabó Sándor producer felidézte, amikor Antall József miniszterelnök az önkormányzati választások második fordulója előtt nyilatkozni kívánt a Magyar Televízióban, és Hankiss elnökként Göncz Árpád nyilatkozatával kívánta egyensúlyozni azt. Az államfő végül lemondta a szereplést, Hankiss így nem tette adásba a kormányfő nyilatkozatát sem. Csortos szerint Hankiss kiegyensúlyozottságra törekedett, és elnökként két éven át küzdött elveiért, de példája jól mutatja, hogy a legjobb szándék ellenére is elveszhetünk a politika és a hatalom labirintusában.

Az utolsó előadásban hangzott el a szervezők nagy bejelentése: Miszlivetz Ferenc elmondta, hogy a jövőben Kőszegen, a Chernel utca 10. szám alatt létrehozzák Hankiss szellemében a Kérdések házát, amelyben könyvtár, archívum és kutatószobák nyílnak fejlett technológiával ellátva. Mátay Mónika, az FTI-IASK kutatója úgy látja, ha a projekt megvalósul, azzal más magyar városoknak is példával szolgálhatnak. Csepeli György szerint fontos, hogy tervezett Kérdések háza ráhelyezze magát a magyar szellemi térképre. A professzor azonban megjegyezte: – Mára kérdésekkel tele van a padlás, így nemcsak kérdések kellenek, hanem válaszok is. A hamis prófétákkal szembe kell menni. Autonóm válaszra képes embereket kell nevelni.

Szerző

9000 éve háziasították először a vadmacskát

Publikálás dátuma
2017.06.20. 07:20
Illusztráció: Thinkstock
Kétszer szelídítette meg a vadmacskát az ősi ember, egyszer a Közel-Keleten, egyszer Egyiptomban - állapította meg a téma eddigi legnagyobb léptékű genetikai kutatása.

A közel-keleti "termékeny félhold", a mezőgazdaság bölcsőjének lakói lehettek az elsők mintegy 9 ezer éve, akik a vadmacskát sikerrel háziasították, néhány ezer évvel később a macskák az ősi Egyiptomból terjedtek el a hajózási útvonalak mentén. Ma az Antarktisz kivételével minden földrészen élnek - írta a BBC hírportálja.  A tudósok úgy vélik, a vadmacska a gabonaraktárak köré gyűlő egerek miatt közeledett a földművesekhez.

"A mai macskákban mindkét területről származó állatok génjei megtalálhatók" - mondta Eva-Maria Geigl, a Nature Ecology & Evolution című szaklap friss számában ismertetett kutatás vezetője. Mielőtt az ember teljesen háziasította volna, évezredeken át patkányfogónak használta a macskát a hajókon és a gazdaságokban. "Mondhatnánk, hogy a macskák választották az ember társaságát, de a kapcsolat mindkét fél számára haszonnal járt" - magyarázta Geigl, a párizsi Jacques Monod intézet kutatója.

Genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a macskát ott háziasították először, ahol a mezőgazdaság elkezdődött: a Közel-Keleten. A földművesek voltak az elsők, akik a vadmacskát a házhoz szoktatták, majd - akár szándékosan, akár véletlenül - magukkal vitték az utazásaikra. A háziasítás második hulláma az ősi Egyiptomban ment végbe. A macskák a római birodalom idején terjedtek el Európában, majd a vikingek korában ennél is messzebbre jutottak.

Az egyiptomi macska DNS-ét egy viking kikötőben is megtalálták, ami arra utal, hogy az állatokat észak-európai kereskedelmi hajóutakra is magukkal vitték a tengerészek. Meglepő, hogy a cirmos bundájú macskák csak a középkorban jelentek meg. A DNS-vizsgálat alapján a jellemző mintázatot okozó génmutáció Nyugat-Törökországban jelent meg a 14. században.

Az ezt követő évszázadokban, amikor a macskák értékét inkább a szépségük, mint a hasznosságok jelentette, a cirmosok elterjedtek az egész világon.  "Fajták kitenyésztéséről alig beszélhetünk a 19. századik, ellentétben a kutyákkal. A macska már a kezdetektől hasznos volt, vagyis nem volt min változtatni" - mutatott rá Geigl.

Szerző