Előfizetés

Közösségi film készül a Szabihídról

Publikálás dátuma
2017.06.23. 07:48
Filmkészítés piknikezés közben FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

A 2013 szilveszterén készült BUÉK és az idén januárban született Ajándék után újabb közösségi dokumentumfilm készül. Ezúttal a négy nyári hétvégén lezárt Szabadság-hídról lehet forgatni.

Regős Ábel filmrendező és csapata várja a profi és amatőr kamerával felvett, Szabihidas élményeket. A #szabihid közösségi dokumentumfilm készítői olyan személyes történeteket szeretne megörökíteni, melyek a hídon történtek a 2017-es közösségi pikniken. Várják a telefonnal vagy profi kamerával felvett felvételeket.

Az alkotásokat a szabihidfilm@gmail.com e-mail címre lehet küldeni, vagy ugyanezzel az e-mail címmel egy GoogleDrive mappában megosztani. A hétvégi Szabihídra önkéntes stáb jelentkezését is várják, akiknek segítségével még inkább közösségi élménnyé válhat a film készülése.

Kapcsolódó
"Ez itt az én hazám..." - Indult a Szabihíd projekt

Magyarország lesre fut

Kácsor Zsolt
Publikálás dátuma
2017.06.23. 07:46
Pető Péter debütáló kötetében a mai huszonéves generáció harcol FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Egy peremvidékre szorult, elveszett nép fájdalma és egy nemzedék küzdelme a focipályán.

Pető Péter debütáló kötetének főhőse a mezőkövesdi Kóbor Tamás magyar-német szakos egyetemista, akinek az életét a futball, közelebbről a játékvezetés tölti ki. Az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő alsóbb osztályú futballmérkőzéseket vezet, de az az álma, hogy kitörjön – mind első generációs értelmiségiként, mint bíróként – ebből a közegből, és följusson a csúcsra, ami (legalábbis számára) az NB I-es osztályt jelenti.

Ami persze: metafora. Hiszen ebben a regényben Kóbor Tamás személyében egy egész nemzedék, a mai huszonéves generáció harcol a feljebbjutásért. A saját, valós szerzői tapasztalatokat sejtető történetekben az életükért olyan fiatalok futnak, akik Magyarország anyagi és szociokulturális nyomorúságtól szenvedő peremvidékén élnek, s elveszettségre ítéltettek mind családi helyzetüktől, mind születési helyüktől fogva. Habár főhősünk feltűnően szabadszájú, dühös, elkeseredett hangú monológjai falusi és kisvárosi focipályákon születnek, ám egyúttal (érezhetően tudatos szerzői fogással) szociográfus igénnyel adnak sötét látleletet Nógrád, Heves, Borsod és Szabolcs reménytelenségbe taszított településeiről.

Kóbor szemében a bajok gyökere mindenütt ugyanaz: kulturálisan a korlátoltság és a műveletlenség; gazdaságilag az elmaradottságot fenntartó földrajzi elhelyezkedés; politikailag a minden emberi szempontot fölülíró hatalmi érdekek kíméletlen érvényesítése. E világban az önkormányzatnak arról kell döntést hoznia, hogy a helyi focicsapatot támogatja-e 300 ezer forinttal, vagy ezt a pénzt elrakja télire fűtésre; e régiókban az egyetlen menedék az Ápoló nevű kocsma, az egyetlen művelődési lehetőség az Elefánttakony nevű diszkó, és megaludni csak a Szíven Szúrtak Szállodájában lehet; e pályákon Balta, Dömper, Gerenda, Kamra, Koton, Lemez, Slag és ehhez hasonló becenevű játékosok szaladgálnak, többségükben fásult falusi alkoholisták, akiknek esélyük sincs az emberhez méltó, jobb életre.

Habár az én olvasói ízlésemnek Kóbor Tamás szövegelése sok helyütt indokolatlanul trágár, a humorossággal ellenpontozott bölcselkedései pedig olykor nagyon fárasztók, azt el tudom fogadni, hogy ennek a kiábrándult huszonéves figurának a szájába ezt a hangot kellett adni. Hiszen a szerző egy lesre futott nép fájdalmát üvölti világgá – és ez a nép hiába is várná az Igazságot odafentről: a regény belső logikája szerint nincs olyan Mennyei Bíró, aki nekünk fújna.

Info:

Pető Péter: Leshatár

Pesti Kalligram, 2017.

256 oldal

2990 Ft

Kapcsolódó
Pető Péter: akkor van vége, ha mi mondjuk

Összeesküvés a szabadság kultúrája ellen - Vargas Llosa a CEU mellett

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.06.23. 07:45
Az író szerint sikerülni fog megvédeni az egyetemet FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Mario Vargas Llosa perui, Nobel-díjas író szerint az egyetem megnyeri a csatát a kormány ellen, ami ahhoz is kell, hogy meg lehessen nyerni a háborút a szabadság kultúrájáért.

A CEU nemcsak jó szakembereket képez, hanem kritikus állampolgárokat is. Mit jelent ez? Nemcsak azt, hogy valaki törvénytisztelő, hanem nem hagyja, hogy manipulálja a hatalom és kritikus. Nem engedi azt sem, hogy a hatalom meggyőzze arról, a világok legjobbikában él - mondta Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író tegnap az egyetemen az oktatás szabadságról szóló konferencia záróbeszédében.

Michael Ignatieff (jobbra) a nyelv mágusaként mutatta be Mario Vargas Llosát

Michael Ignatieff (jobbra) a nyelv mágusaként mutatta be Mario Vargas Llosát

A rendezvényen Michael Ignatieff rektor bejelentette, hogy pénteken kezdődnek New Yorkban a CEU-val kapcsolatos tárgyalások a magyar kormánnyal. Bár a kabinet korábban abbéli szándékát hangsúlyozta, hogy csak az amerikai szövetségi kormányzattal tárgyalna a Közép-Európa Egyetem működéséről és sorsáról, két hónap elteltével elfogadta, hogy az oktatás az Egyesült Államokban tagállami hatáskör, a CEU ügye pedig New York államhoz tartozik.

Altusz Kristóf miniszterelnöki megbízott három hete vette fel a kapcsolatot a New York-i kormányzattal, azokban a napokban, amikor Ignatieff bejelentette, hogy a CEU minden oktatási és tudományos tevékenységét Budapesten fogja végezni a 2017-18-as tanévben. Michael Ignatieff a nyelv mágusaként mutatta be az irodalmi Nobel-díjas perui szerzőt, aki nemcsak író, hanem a rektor szerint egy olyan politikai személyiség is, aki nem félt megvédeni a szabadságot akkor sem, amikor az nem volt könnyű. Ezt Vargas Llosa megtette mostani, majdnem félórás előadásában is, amelyben összeesküvésnek nevezte a CEU ellehetetlenítésére tett kísérletet.

Mario Vargas Llosa szerint egy komoly akadémiai intézménynek kötelessége jó állampolgárokat nevelni. Úgy gondolja, szerencsések vagyunk, hogy a demokrácia legrosszabb ellenségei, a nácik, a fasiszták és a kommunisták már legyőzettek. A Szovjetunió összeomlott, mert nem tudta kielégíteni a lakosság alapvető becsvágyait, Kína pedig ugyan még diktatúra, de gazdasága kapitalista. A demokrácia ellenségei most a demokrácián belül vannak, ezek pedig a populizmus és a nacionalizmus, ami sokszor egybeesik - monda Vargas Llosa, aki szerint a nacionalizmus a globalizmus miatt vereséget szenvedett, és sokan félnek emiatt, többek között a határok megnyitásától is. - Sokan arra vágynak, amiről Karl Popper is beszél, azaz a törzsi társadalmakhoz való visszatérésre. Ez visszalépés egy primitív világba, amelyben mindenki ismer mindenkit, mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, a hitek, szokások is ugyanazok. Ez a törzsi csábítás húzódik meg azon összeesküvés mögött, amellyel be akarják zárni a CEU-t - jelentette ki az író, aki szerint a kritikus szellem veszélyt jelent a magyar kormány számára, amelynek CEU elleni akciója a populizmus megnyilvánulása.

NÉVJEGY
Mario Vargas Llosa 1936-ban született Arequipában. Perui író, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus. Már első regénye, az 1962-ben megjelent A város és a kutyák meghozta számára a nemzetközi elismerést. 2010-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1990-ben indult a perui elnökválasztáson.
Fiatalkorában szocialistának vallotta magát, a szocialista ideológiában azonban csalódott, és a liberális demokrácia védelmezőjévé vált. Gyakran megnyilvánul közéleti kérdésekben, kiállt a CEU mellett is. Legutóbb idén jelent meg regénye magyarul Öt sarok címmel.

Vargas Llosa nagyszerűnek tartja azt a világszintű megmozdulást, amely a CEU ellenes törvénymódosítást követte. - Szerte a világon ezrek megértették, hogy mi történik itt. Ez egy fontos csata a jövő Európájáért, amit most építünk, ami a szabadság kultúrájának történetében a legambiciózusabb projekt. Hetven éve béke van a kontinensen, ami a történelem során magát pusztította - fejtette ki Vargas Llosa, és hozzátette, hogy az európai projekt sem tökéletes. - Megvédeni a CEU-t azt jelenti, hogy megvédjük azt, ami Európa akar lenni, a szabadság kultúrájának alkotása. Ami kitermelte a legfontosabb társadalmi, kulturális, politikai eredményeket az emberek történelmében - mondta és optimistán kijelentette azt is, nem hiszi, hogy a konspiráció az akadémia szabadsága ellen győzni fog. Ha sikerülne, akkor az Európa projektjére nézve is fenyegetést jelentene. Szerinte ha megnyerjük a csatát, akkor nagy eséllyel a háborút is a populizmus és nacionalizmus ellen.

- A szabadság nem felosztható, nem lehet csak egy részét használni. Ha van gazdasági szabadság, de politikai nincs, akkor a gazdasági nem fog működni, és ez fordítva is így van. Vannak kockázatai a szabadságnak, de vannak rendkívüli eredményei is. Ilyen a béke és a jogállam, ami megvéd a politikai önkénytől. A hitek és meggyőződések különbözőségének köszönhetően a demokrácia az egyetlen olyan rendszer, ami tanul a hibáiból - mondta az író és megemlítette Soros Györgyöt, az egyetem alapítóját is, akit sokan utálnak, de még többen vannak, akik a demokratikus berendezkedések támogatása miatt hálásak neki. Peruban is segített a korrupt diktatórikus rendszer ellen.

Befolyásos állam
New York állam, amellyel ma kezdődnek a kormány CEU-val kapcsolatos tárgyalásai, a negyedik legnépesebb amerikai állam (19,8 millió lakos), a népsűrűséget tekintve az élen áll, fővárosa, New York 8,5 millió lakosával a legnagyobb amerikai metropolis, 2016-ban Kalifornia és Texas után a harmadik legmagasabb GDP-t állította elő, az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékének a 8,6 százalékát.
Két állami egyetemnek, számos neves magánegyetemnek és főiskolának ad otthont. A keleti parti állam jellemzően demokrata többségű, 29 elektora van az 538 tagú elektori kollégiumban. Az állam kormányzója 2011 óta a demokrata Andrew Cuomo, apja, Mario Cuomo 1983 és 1995 között három terminuson keresztül szolgált kormányzóként. Az idősebb Cuomót váltotta 1995-től 2006-ig a magyar származású, republikánus George Pataki. Az idén a 60. évét betöltő Cuomót már többször győzködték, hogy induljon a demokrata elnökjelöltségért. E. É. 

Az egy órából Vargas Llosa csak felet használt ki beszédével, így a hallgatóság is kérdezhetett. Ezekre válaszolva az író beszélt például arról, hogy téves az a globalizációval szembeni előítélet, hogy ezáltal uniformizálódik a világ. Szerinte a kultúrák gazdagodni fognak az együttéléssel. A vallás után szerinte a határok okozták a legtöbb háborút, a globalizáció azonban nem azt jelenti, hogy a nemzetek eltűnnek, hanem inkább azt, hogy megváltoznak. Vargas Llosa nemcsak író, hanem politikai személyiségként is próbált fellépni Peruban, 1990-ben indult az elnökválasztáson, de alulmaradt. Több más latin-amerikai íróhoz hasonlóan - például Roberto Bolano, Eduardo Galeano, Carlos Fuentes és Gabriel Garcia Marquez - ő is rendszeresen megnyilvánul közéleti kérdésekben és politikai ideológiai szimpátiáit sem titkolja. Számára a politikai és az irodalom alapvetően összekapcsolódik, de nemcsak műveinek témáiban nyúl gyakran a diktatórikus berendezkedés bemutatásához, az irodalomnak általában fontos szerepet tulajdonít az elnyomó hatalommal szembeni ellenállásban. -Miért gyanús a diktatúrák számára az irodalom, miért alkalmaznak cenzúrát, a kontroll rendszereit? A könyvek veszélyesek, fenyegetik a hatalmat, mert tájékoztatják az embereket arról, ami a tévében, rádióban nem hangzik el. Régen Magyarországon is úgy olvasták a könyveket, hogy azt akarták megtudni, mi volt az országban. Amikor egy jó könyvet olvasunk, majd visszatérünk a való világba, rájövünk, hogy a könyv tökéletes világa jobb mint a való világ. Ez elégedetlenséget szül, ami rossz egy diktatúrának, amely tökéletesnek mondja magát - mondta.

Vargas Llosa előadása és így az egész napos konferencia is derűlátó hangulatban ért véget. De mi lesz, ha mégsem sikerül megvédeni az egyetemet? - kérdezte az egyik hallgató. - Sikerülni fog - ez volt az író azonnali válasza, és hozzátette, hogy a populizmus ellen nehezen lehet harcolni, mert különböző maszkok mögé bújik és könnyen alkalmazkodik. Nem így van ez Magyarországon, itt ugyanis nem használ maszkokat. Sokkal könnyebb ellene harcolni is.

Az irodalom megment a manipulációtól
Mario Vargas Llosa szerint az irodalom nemcsak a szépség és a boldogság világába viszi el az olvasót, hanem riadóztat mindenféle elnyomásra is. Erről beszélt 2010-ben, az irodalmi Nobel-díjat megköszönő beszédében.
„Az írók a történeteikkel bemutatják, hogy a világ rossz és a fantázia gazdagabb a mindennapi rutinjainknál. Ez nehezebben manipulálhatóvá teszi az állampolgárokat, akik így kevésbé hiszik el a vallatók és a börtönőrök hazugságait, akik azt akarják elhitetni, hogy a sorompó mögött biztonságosabb és jobb életet lehet élni. (…) A fanatizmus ösztönözte barbárság éli virágkorát és a tömegpusztító fegyverek terjedésével őrült megváltók kis csoportja bármelyik nap nukleáris kataklizmát okozhat. Ellent kell állnunk, szembe kell szállnunk velük és le kell győznünk őket. (…) Védjük meg a liberális demokráciát, ami minden korlátjával együtt a politikai pluralizmust, az együttélést, a toleranciát, az emberi jogokat, a kritika iránti tiszteletet, a jogállamot, szabad választásokat jelenti, azaz mindazt, ami kivezetett minket a barbárságból és közel hozott minket ahhoz a – valójában elérhetetlen - gyönyörű, tökéletes élethez, amit az irodalom talál ki. (…) Ha szembeszállunk a gyilkos fanatikusokkal, megvédjük a jogunkat arra, hogy álmodhassunk és hogy az álmainkat valósággá tegyük” - mondta többek között az író, aki hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén lázadását bemutató ábrázolásmódért kapta a díjat.