Gyerekhalál

Hihetetlen. Franciaország bűnüldöző szervei, ügyészsége harminchárom éve nem tud a nyomára bukkanni egy förtelmes és egyszerűen földeríthetőnek látszó gyermekgyilkosság tetteseinek. Vologne közelében, sekély vízben, 1984. október 16-án, összekötött kézzel és lábbal, összekaszabolt testtel akadtak rá Grégory Villemin négyéves, bűbájos kisfiúra. Fényképét azóta ismeri sokmillió lakos. Bejárta az egész sajtót, a minőségi lapok oldalait is: a Le Monde-ét, a Le Figaróét, heti és havi folyóiratokét, szomorú és lehangoló kommentárok kíséretében. Kivált az utóbbi hónapokban, néha az izgalmas politikai eseményeket is megelőzve, ez a fő téma. Senki sem akarja tudomásul venni, hogy a XXI. század első negyedében akadhat olyan európai társadalom, amely tehetetlen egy közönségesnek látszó tragédia részleteinek kiderítésében.

A nagy tekintélyű Le Figaro a minap megdöbbenten jegyezte meg, hogy a rendőrség most tette közzé azt a 600 oldalas jelentésfélét, amelynek az a végkövetkeztetése, hogy nem tudnak semmit. Még az indítékokat se. Politikai bosszúról van szó, eltérő világnézetűek ütközéséről, bal- vagy jobboldaliak haragjáról, netán közönséges és primitív családi tragédiáról? Gyanakodnak féltékenységi bosszúra is, a férj hihette, a felesége félrelépett, a csodás kisfiúnak más az apja, netán a famílián belül kell keresni a gyanúsítottat. Erre utalhat, hogy az első kihallgatottak, fogva tartottak között zömükben rokonok voltak, sógorok, sógornők, nagybácsik és nagynénik. A legkülönbözőbb korosztályból, ötvenesek és a nyolcadik X-en túl lévők, bezárva tartották őket, majd kiengedésük után hamarosan meghaltak. Akadt, aki napokig, hetekig nem láthatta isten derűs egét, más negyedóra múltán hazamehetett jóllakni.

Ami fölöttébb bosszantja azokat, akik figyelemmel kísérik a történteket, hogy több mint három évtizedről van szó. A szemrehányások Macron elnök néhány hetes rendszerét, kormányzatát nem érintik, a mai politika mindebben közömbös. A korábbi is, hacsak nincsenek egyesek, akik arra gyanakodhatnak, hogy a nyolcvanas évekbeli jobboldali rendőrvezetők nem ezzel akartak-e borsot törni a „bitorló” szocik orra alá.

Annyi mégis tény, hogy a látszatra a mai politikától nem érintett Gregory-ügy mégis a jelenlegi időkre vet rossz fényt, vagy annak a látszatát. Hiszen a malőr híre napjainkban is bejárja egész Európát, a csipkelődő, gúnyolódó sajtót, ezek a hencegő franciák ilyen egyszerűnek látszó ügyben se tudnak zöldágra vergődni. Hová illant el legendás leleményességük, kombináló készségük? Ők akarják kioktatni például a Brexit-ügyben annyit kárhoztatott briteket, vagy másokat, akik ugyancsak nem folttalanok?

Honte, szégyen és gyalázat…