Előfizetés

Bűnbakok a nevetőgázban

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.07.08. 07:46
A konzervatív brit művészpáros szerint a művészet mindenkié
Izgass fel egy apácát. Éljen a királynő. Sértsd meg a vallásosakat. Csinálj egy kriptába. Ilyen provokatív feliratok állnak a brit konzervatív művészpáros, Gilbert & George képein, amelyek a Ludwig Múzeum Bűnbak képek Budapestnek című kiállításán láthatók.

- A közvéleményt a kultúra formálja, ennek segítségével megváltoztatható a kormányzat is. Példa erre a gyerekmunka megszüntetése Angliában. Dickens regényei ébresztették rá az olvasókat, hogy ez nincs rendben, ezután cselekedett a politika. A 70-es években politikusok, gyilkosok, focisták neveit tudták, művészekét nem. Ma ez változik - mondta lapunknak George Passmore a művészet mai szerepéről, majd Gilbert Prousch hozzátette: A művészet a viselkedésünket befolyásolja. Amikor valaki olvas, filmet vagy bármilyen műalkotást néz, felszabadítja magát. Nem a pap és nem a politikus, hanem a művészet változtatja meg a világot.

A világhírű brit Gilbert és George két személy, de egy művész. 2013-as, Londonban is kiállított Bűnbak képek című sorozatukból most válogatás látható a Ludwig Múzeumban. A mindig tweed öltönyben megjelenő művészpáros minden képen szerepel. Csaknem ötven éve együtt dolgoznak és együtt élnek Kelet-Londonban, amely bűnbak képeik fő témája. A mikrokörnyezeten keresztül vetnek fel provokatív módon társadalmi problémákat, elsősorban a multikulturális városi társadalom, a kapitalizmus, a vallási fundamentalizmus, politikai irányok, etnikai csoportok együttélésének kérdését. Képeik meghatározó eleme a nitrós palack, ezeket otthonuk környékén szedtek össze. A bombákra hasonlító, valójában eufóriát okozó kéjgázas palackok utalnak az agresszióra és a robbanékonységra. Azaz arra, ami együtt jár a bűnbakkeresés és vádaskodás kultúrájával egy olyan világban, ahol minden a terrorfenyegetettségről szól. - A bűnbakkeresés motívumát muszlim csoportok kampánymatricáin láttuk, amelyek szerint a fehérek a muzulmánokat vádolják. Ebben a világban mindenki vádol mindenkit- mondta Geroge, aki elmondta azt is, miért elsősorban a városi létből építkeznek: - Gyanús nekünk a természet. A természet, a föld, a haza túlzott szeretet totalitarizmushoz vezetett a történelemben.

Képeik olyan tapasztalatból származnak, ahol a muzulmánok a helyi közösség látható tagjai. Hogyan jelenik meg ez egy magyar néző számára, Magyarországon, ahol képeik elemei a radikalizmus szimbólumaiként is értelmezhetők? - Ami az iszlámmal történik, az univerzális dolog - mondja George. Gilbert pedig megjegyzi, hogy a liberálisok és vallások közötti háború globális. Valószínűleg a magyarok azért is nem szeretik az iszlámot, mert sokáig itt voltak a törökök.

Gilbert és George elsősorban provokálni akarja a nézőket, állításuk szerint a liberálisokból akarják kihozni a bigottot, a bigottból a liberálist. -Ez egy mágikus dolog és a művészetünk különlegesen képes rá - mondja George, Gilbert szerint pedig sok olyan értelmiségi van, akik nagyon liberálisak, miközben nagyon is bigottok és fordítva. Szerintük a művészek célja, hogy megváltoztassák az embereket, így nem érthetetlen művészetet akarnak csinálni, hanem olyat, ami az embereknek, az életükről szól. Filozófiájuk szerint a művészet mindenkié.

Nagy méretű fotómontázsikon részben egy felszaggatott világ látható, a képeket mégis humor hatja át. Pesszimisták vagy optimisták a multikulturális társadalmakkal kapcsolatban? - Optimisták vagyunk. De ha évtizedekkel korábban bárki is megmondja, mi történik ma, senki nem hiszi el. Sosem költöttek még ennyit a világban a biztonságra - mondja George. - Az is lehet. hogy csak az öltönyöket szeretik - így Gilbert. A Brexitről is megvan a véleményük: -Nem igaz, hogy Anglia el akarja hagyni Európát. Mi Brüsszelt akarjuk elhagyni. Anglia európai, Magyarország magyar, Budapest nagyon budapesti, London más. Az éttermek európaiak, múzeumaink művészete európai - mondta George.

A queer művészeket nevezték már jobboldalinak, sőt skinheadeket szerepeltető régebbi képeik miatt fasisztának is. - Nem vagyunk jobboldaliak, konzervatívak vagyunk - mondja Gilbert pedig megjegyzi, hogy ők a szabad piac mellett állnak, hiszen még a művészeti világ is a szabad piacon működik. George pedig hangsúlyozza: Nem hisznek a kollektivizmusban, azokban a politikákban, amelyek csoportokról beszélnek. A személyekben hisznek, az individuum szabadságában és nem abban, hogy a kormány mit gondol, mit kellene csinálni.

Két ember, egy művész

Az olaszországi születésű Gilbert Prousch (1943) és a brit George Passmore (1942) a Gilbert & George művészpáros tagjai. 1967-ben találkoztak a Saint Martin's School of Art-ban. Gyakorlatilag azóta együtt dolgoznak és együtt élnek, 2008-tól bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek. Pályájuk kezdetén performanszaikkal lettek ismertek, élő szobrokként több múzeumban felbukkantak. 1970-es évektől születtek rácsos szerkezetű képeik, ez a technika később védjegyükké vált. 2017-ben a Royal Academy of Arts választotta őket a tagjai közé.

FOTÓ: Molnár Ádám

FOTÓ: Molnár Ádám



Dada: Tudta? Brüsszel egy város

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2017.07.08. 07:45

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt akciói a százéves dada szellemében működnek - hangzott el a Helikon folyóirat tematikus számának bemutatóján.

A XX. század avantgárd irányzatai ma is meghatározóak a művészetre, és az arról folytatott tudományos diskurzusra nézve. Különösen így van ez a 20-as évek egyik legjelentősebb művészeti mozgalmával, a dadával, amely 2016-ban ünnepelte születésének századik évfordulóját. Ennek alkalmából a Kassák Múzeum és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete konferenciát rendezett. Az ott elhangzott előadások egy részéből állt össze a Helikon Irodalom- és kultúratudományi Szemle 2017-es első száma.

A lapszámbemutatón Földes Györgyi Kappanyos Andrással, Dobó Gáborral és Kálmán C. Györggyel beszélgetett. A középpontban az állt, hogy miért fontos ma a dada. Kálmán C. György szerint a dada megválaszolhatatlan és nehéz kérdéseket tesz fel a művészetnek, éppen ezért érdemes őket újra feltenni. A rákérdezés és kinevettetés máig működik, azt, hogy a dada él, abból láthatjuk, hogy amikor dada művekkel szembesülünk, akkor zavarba jövünk tőlük – tette hozzá.

Kappanyos András szerint azok az alkotások, amelyek ma megakasztanak, megbotránkoztatnak, és azonnali reakcióra kényszerítenek valamilyen módon magukon viselik a dada jellemvonásait. Úgy látja, hogy a Kétfarkú Kutya Párt akciói is ebben a szellemben működnek. „Ez a dolog nem múlt el, velünk van, és nagyon fontos, hogy velünk legyen, mert abban a modernitásban, posztmodernitásban, amiben élünk, igazából nincsenek közös betonszilárdságú világnézeti alapjaink. Néha azt mondják nekünk, hogy vannak, és ezzel akarják korlátozni a szabadságunkat. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan módszereink, amelyekkel bármi alapjaira rá tudunk kérdezni” – tette hozzá.

Szó esett arról is, volt-e magyar dada, és hogyan kapcsolódott ehhez az irányzathoz többek között Moholy-Nagy László vagy Kassák Lajos. Az ő Tristan Tzara-val – a mozgalom egyik legjelentősebb képviselőjével – folytatott nem mindennapi levelezéséről is beszélt Dobó Gábor az est során. Földes Györgyi megemlítette, hogy ez kettős centenárium volt, hisz az első világháború a dada megszületése előtt nem sokkal kezdődött. Hangsúlyozta, hogy míg a háború iránti lelkesedés a futurizmushoz volt köthető, az azzal való szembeszegülés a dada kialakulásának egyik oka lehet.

Kappanyos András hozzátette, – utalva az elején felolvasott Hugo Ball: Cabaret Voltaire – Beköszöntő című szövegre is – ez a vállalkozás azt akarta jelezni, hogy még nem mindenki hülyült meg teljesen. A dada épp erről szól, a „Tudta? Brüsszel egy város.” pontosan ugyanezt jelenti.

Dada: Tudta? Brüsszel egy város

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2017.07.08. 07:45

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt akciói a százéves dada szellemében működnek - hangzott el a Helikon folyóirat tematikus számának bemutatóján.

A XX. század avantgárd irányzatai ma is meghatározóak a művészetre, és az arról folytatott tudományos diskurzusra nézve. Különösen így van ez a 20-as évek egyik legjelentősebb művészeti mozgalmával, a dadával, amely 2016-ban ünnepelte születésének századik évfordulóját. Ennek alkalmából a Kassák Múzeum és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete konferenciát rendezett. Az ott elhangzott előadások egy részéből állt össze a Helikon Irodalom- és kultúratudományi Szemle 2017-es első száma.

A lapszámbemutatón Földes Györgyi Kappanyos Andrással, Dobó Gáborral és Kálmán C. Györggyel beszélgetett. A középpontban az állt, hogy miért fontos ma a dada. Kálmán C. György szerint a dada megválaszolhatatlan és nehéz kérdéseket tesz fel a művészetnek, éppen ezért érdemes őket újra feltenni. A rákérdezés és kinevettetés máig működik, azt, hogy a dada él, abból láthatjuk, hogy amikor dada művekkel szembesülünk, akkor zavarba jövünk tőlük – tette hozzá.

Kappanyos András szerint azok az alkotások, amelyek ma megakasztanak, megbotránkoztatnak, és azonnali reakcióra kényszerítenek valamilyen módon magukon viselik a dada jellemvonásait. Úgy látja, hogy a Kétfarkú Kutya Párt akciói is ebben a szellemben működnek. „Ez a dolog nem múlt el, velünk van, és nagyon fontos, hogy velünk legyen, mert abban a modernitásban, posztmodernitásban, amiben élünk, igazából nincsenek közös betonszilárdságú világnézeti alapjaink. Néha azt mondják nekünk, hogy vannak, és ezzel akarják korlátozni a szabadságunkat. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan módszereink, amelyekkel bármi alapjaira rá tudunk kérdezni” – tette hozzá.

Szó esett arról is, volt-e magyar dada, és hogyan kapcsolódott ehhez az irányzathoz többek között Moholy-Nagy László vagy Kassák Lajos. Az ő Tristan Tzara-val – a mozgalom egyik legjelentősebb képviselőjével – folytatott nem mindennapi levelezéséről is beszélt Dobó Gábor az est során. Földes Györgyi megemlítette, hogy ez kettős centenárium volt, hisz az első világháború a dada megszületése előtt nem sokkal kezdődött. Hangsúlyozta, hogy míg a háború iránti lelkesedés a futurizmushoz volt köthető, az azzal való szembeszegülés a dada kialakulásának egyik oka lehet.

Kappanyos András hozzátette, – utalva az elején felolvasott Hugo Ball: Cabaret Voltaire – Beköszöntő című szövegre is – ez a vállalkozás azt akarta jelezni, hogy még nem mindenki hülyült meg teljesen. A dada épp erről szól, a „Tudta? Brüsszel egy város.” pontosan ugyanezt jelenti.