EU;Schmidt Mária;Századvég;

2017-07-10 09:47:00

Schmidt Mária: Brüsszel a nyelvünket is el akarja venni

Önellentmondásokkal, szakmai bukfencekkel tarkított felmérésének bemutatására tartott konferenciát a kormányközeli Századvég és a Schmidt Mária birtokába került Figyelő hetilap péntek délelőtt Budapesten – írja a Magyar Nemzet.

A Project28 elnevezésű közvélemény-kutatást minden évben elvégző intézet az Európai Unió 28 tagállamában kérdezte az állampolgároktól, hogy mennyire aggódnak egyes – vélt vagy valós – társadalmi jelenségek miatt, hogyan gondolkodnak az Európai Unió állapotáról és jövőjéről.

Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója megragadott minden elemet, ami az európai lakosság aggodalmairól és elégedetlenségéről szolgáltatott információkat. „Tudják, de legalábbis érzik, hogy útelágazáshoz érkeztek” – mondta Schmidt a brüsszeli lakosságról szerzett tapasztalatairól, majd pontosította is, hogy szerinte mit éreznek a belgák: beletörődést, reményvesztettséget.

El akarják venni a nyelvünket, hogy ne legyen alkalmas a valóság, a tapasztalatok leírására - mondta.

Schmidt a beszédét a Látószög blogon tette közzé, s itt más izgalmas gondolatokat is megoszt a nagyérdeművel. Rendkívüli módon aggódik például az intelligens emberek térnyerése miatt és szerinte Európában már nem is akarnak történelmet tanítani.

Lássunk néhány alapvetést.
A nyugati emberek világa, értékeivel, nyelvével, fogódzóival kimúlófélben van, helyette olyan normákat, viselkedési formákat kényszerülnek elfogadni, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni, amelyek miatt fokozatosan elvesztik otthonosságukat. Abban az ádáz kultúrharcban, amit mi is minden nap megtapasztalunk, a 20. században fontosnak tekintett értékek: a hazaszeretet, a szólás és a sajtószabadság megsemmisülnek, a népszuverenitást felülírja a globalizált elitek leplezetlen érdekérvényesítése. Teret nyer a cenzúra, az fb-t is szűrni rendelték, terjednek a safe space-k, büntetőjogi kategóriává vált a gyűlöletbeszéd, amely mint várható is volt, kisgömböcként egyre csak terebélyesedik, hatókörét egyre újabb és újabb területekre terjeszti ki. A hagyományos politikai pártokra kikerült az átalakítás miatt zárva tábla, a választópolgárok érdekképviseletére a mindenkit és mindent ellenőrizni akaró, de a kontrollt nehezen tűrő nagyon civilek jelentkeznek be. Politikailag korrekt kánonjukkal kalodába zárják a közbeszédet, amely mára oxigénhiányos állapotba jutott. Ezért nincsenek új gondolatok, csak újabb és újabb kütyük.

Az intellektuális terrorizmus eluralja a mindennapjainkat. Nem kíméli életünk egyetlen területét sem. Gyűlöletbombákkal támadják a hitünket, értékrendünk ellen pedig frontális támadást indítottak. Célkeresztjükben a nemzetállamok és a kereszténység állnak. Nyugaton több helyen is megszüntették a történelem tanítását, amivel már generációkat tettek gyökértelenné és nemzetietlenné. Nemzeti identitás helyett csoportidentitásokat kínálnak fel, amivel széttördelik az összetartozás, az egy nemzethez, egy közösséghez tartozás érzését. El akarják venni a nyelvünket, hogy ne legyen alkalmas a valóság, a tapasztalatok leírására. Korlátozzák a szólásszabadságunkat, mesterséges nemeket vezetnek be és büntetőtörvényekkel kényszerítik ki az alkalmazásukat, (lásd 2017. 06.24 Kanada), nemi meghatározás nélkül akarják felnevelni a következő generációt.

A közösségeink által elismert tekintélyeket lerombolják, hogy a nemzeti múltból ne maradjon semmi, ami kapaszkodót, büszkeséget jelenthet a felnövekvő generációk számára. Az angolszász világban szobordöntögetési és átnevezési hullám söpör végig, az egyetemekről eltűnt a vita, a szabad gondolkodás, akárcsak errefelé, a kommunista hatalomátvétel daliás időszakában, a múlt század derekán. Mindez egyre súlyosabbá teszi azt az orientációs válságot, amit előidéztek. Az embereket megfosztják tradícióiktól, gyökereiktől, hitüktől, értékrendjüktől, hogy alkalmassá tegyék őket a haladók által eltervezett szép új világ kevert etnikumú, teljesen atomizált fogyasztási alanyainak szerepére. Ezt a receptet jól ismerjük, mert a fent felsoroltakhoz hasonló utópikus projektet egyszer már kipróbáltattak velünk. Kudarcba fulladt, amiből a mai utópisták azt a tanulságot vonták le, hogy sokkal áttételesebben és manipulatívabban kell eljárniuk. De céljaik és módszereik ugyanolyanok, az egyetlen különbség az, hogy ők nem a proletariátusra, hanem az emberi jogokra hivatkoznak. Amiket univerzálisnak akarnak láttatni, azt úgy értelmezik, hogy mindenkinek mindenhez joga van, kivéve, ha az a jog a haladás ellen hat, mert annak természetesen jogvesztés és súlyos büntetés a következménye.

Akinek még ez is kevés, itt elolvashatja az egészet.