Majoros Sándor kilenc novellája kapott helyett a Magyar Naplónál megjelent Az ellenség földje című kötetében. Az új munka mindegyik írása a hegyek között otthonosan mozgó, medvéhez szokott délszláv népek földjén játszódik, az első világháború kitörése körüli hetekben.
A tíz-húsz oldalas novellák nem egyöntetűen erősek, a kötet két monológja (Kávéidő a Baščaršiján, Bátorságpróba) például kevésbé sikerült alkotás. Ugyanakkor más írásai kiegyensúlyozottak. A kötetnyitó, A névnélküli hagyományosan felépített elbeszélés arról, milyen sikertelenül próbált meg a Monarchia kirendelt katonai vezetése eljuttatni egyik pontból a másikba egy tizenöt centiméteres tarackot. A prózaíró ravaszsága az, ahogyan a majdhogynem móriczi tanmesébe hajló történetet görbíti: az értelmetlennek látszó vállalkozást egy ad hoc módon besorozott kocsis, a nyári eső és a hegy amiatt meggyengült partja szabotálja.
A legtöbb novella pontos, szépen felépített, bár egyesek túl szabályosak. A könyv nem foglal nyíltan állást a háború ellen. Ugyanakkor hőse egy hirtelen lett szerelmes, akit a Ferenc Ferdinánd szarajevói legyilkolása körüli rebellió sem ráz meg, egy hadnagy, aki nem látott még csatateret, s egy vadászból lett ezredes, aki állítólag elhagyta a kutyáját. Beszédes az is, hogy egy-egy állományt olyan vegyes etnikum képez, ahol a többség jószerivel csak az ujjain tud számolni, lévén civilként börtön- és kocsmatöltelékek, csavargók. Majoros novelláiban hitelesen szólalnak meg azok a kiskatonák, akik attól tartanak, míg más a fronton arat sikert, ők határőrszolgálatot teljesítve elvesztik a dicsőség lehetőségét. Az autentikus hanghoz nagyban hozzájárul az is, hogy a szerbiai születésű szerző sok katonai szakkifejezést, illetve mára a sufniba dugott kifejezést porolt le (kucséber, okumlálás). Veszélyes idők rajzai egy kiszámíthatatlan, sokvallású konfliktusmezőben – nem katonadolog.
Infó:
Majoros Sándor: Az ellenség földje
Magyar Napló Kiadó
148 oldal