Akit meg akarnak találni, annak a Földön lassan nincs hová bújnia. Sztálin keze is elért a világ túlsó feléig, talált valakit, aki jégcsákányt vágott Trockij fejébe. Annak, aki útjában volt Kadhafinak, Szaddámnak, alaposan meg kellett gondolnia, hol keressen menedéket, mert a diktátorok pénzzel, ezzel-azzal megtalálták a maguk bérgyilkosait, vagy azokat a politikusokat, akik kiadták nekik a keresett személyeket.
Putyin sem tartozik azok közé, akik elnézőek ellenfeleikkel szemben. Tévedtek azok az ellenzékiek, újságírók, akik azt gondolták, hogy majd a „demokratikus Oroszországban” megvédi őket a hírük. Angliáig is elért a KGB „hosszú keze”, amikor egy kiugrott ügynököt kellett méreggel eltenni láb alól. Nem adnék egy lyukas garast sem azoknak a politikai üldözötteknek a biztonságáért sem, akik bajszot mertek akasztani Erdogan török elnökkel.
Fanatikusokkal teli van a világ. „Jobb helyeken” ezeket terroristáknak nevezik, a diktatúrák hazafiaknak. Ne menjünk messzire, az az azeri Ramil Safarov, aki egy baltával Budapesten megölte örmény katona társát, szintén ezek közé a fanatikusok közé tartozik, de Orbán Viktor – noha joggal tehette volna -, nem kezelte terroristaként. Kiadta Alijev barátjának, aki hősként ünnepeltette a gyilkost.
Megint van egy Safarov-ügyünk. Magyarország kiadta Kazahsztánnak Jerzan Kadesovot, annak a banknak az alkalmazottját, amelynek egykori vezetője ellen a teljhatalmú Nazarbajev elnök belföldön és külföldön egyaránt ádáz háborút folytat. Menedékjoghoz folyamodott nálunk, de ezt megtagadta tőle a NER. Sőt, lecsukták. A magyar hatóságok nem engedték, hogy a védelmével megbízott jogászok találkozzanak vele a börtönben, viszont beengedték hozzá a kazah állam embereit. Nem tudni, azok mit mondtak neki, de több évnyi bujkálás után Kadesov bűnösnek vallotta magát, és "maga kérte" a hazatoloncolását.
Talán belátta, hogy a diktátoroknak hosszú kezük van. Orbánnál nincs menedék Nazarbajev elől. Feladta, véget ért a bújócska.
