A Sziget világzenei színpadán egy valami szinte évről-évre változatlan: Goran Bregovic jelenléte, aki a Wedding & Funeral Orchestra elnevezésű, soktagú zenekarával érkezik a Hajógyári Szigetre. Az előadó a Balkán legbefolyásosabb zeneszerzője és zenekarvezetője, és ez többek között annak köszönhető, hogy az egykori jugoszláv állam sokféle zenei hagyományát közös tégelybe olvasztotta. Bregovic szerb és horvát vegyes házasságból született, muszlim nőt vezetett oltár elé, aktívan tizenkilenc éves kora óta zenél. Húszas éveiben ismerte meg Jugoszlávia: a Bijelo Dugme rockbanda gitárosaként és frontembereként. Igen, a formáció, akármilyen meglepő, Bregával rockzenét játszott, ezért hívták őket hol Jugoszlávia Beatlesének, hol Led Zeppelinjének. Noha a legtöbb daluk (kicsit anti-kommunista érzületűek) szerb és horvát nyelven szólt a jugoszláv kultúrpolitika egységesítő szempontja miatt, nem riadtak vissza attól sem, hogy 1981-ben, éppen egy albánokat is érintő etnikai konfliktus idején albánul énekeljenek. Miután a zenekar ’89-ben feloszlott, Bregovic szólózenélésbe kezdett, s Emir Kusturica filmjeihez készített zenéivel lett híres.
Mostanában hol tíz, hol harminchét zenészével ad önálló koncerteket. A Wedding & Funeral Orchestra azért lehet ilyen sikeres, mert jugoszláv karakterrel ruházta fel a zenét, amely magába foglal klasszikus hangzásokat és régre nyúló balkáni tradíciókat is. „…egy kicsit nyers és egy kicsit primitív a külvilág számára” – így jellemezte az előadó egy ’94-es interjúban az általa közvetített zenét. Repertoárjában, noha maga nem rendelkezik cigány felmenőkkel, a cigányzenei hagyományok nagyon erősek (pl. a Cigányok ideje című film, a Champagne for Gypsies című legutóbbi albuma). Amikor kirobbant a délszláv háború, Szarajevóból Párizsba költözött, hogy kizárja életéből a politikát. Azonban a jugoszláv rendszer nosztalgikusa már visszatérő vendég Szarajevó, Zágráb és Belgrád színpadain, ezeken a helyszíneken gyakran 130 ezer embernek zenél és zenéltet. Új albuma, Three Letters From Sarajevo címmel októberben, öt évvel a legutóbbi után jelenik meg.
Hálás közönség
Mozgott a föld Goran Bregovic fellépése alatt a Szigeten. A szokás szerint talpig fehérben érkezett előadó évek óta nem csinál mást, mint tíz kiváló zenészével, néhány remek énekessel felmegy a világzenei színpadra és jószerivel azokat a dalait játssza el, amelyeket a közönség betéve tud. Idén is volt őrület, vad lökdösődés, tánc, emberek a közönség feje felett (vagy fején), de az igazi bomba akkor robbant, amikor a műsor az olasz világháborús partizándal „balkánizált” változatához, a Bella Ciao-hoz és a Kalashnikov című slágerhez ért. A roma származású koszovói menekült Muharem Redzepi, a formáció férfi énekese ragyogó teljesítményt nyújtott, Bregovic pedig miközben zenészei többsége levonult, elénekelte az In the Deathcar című szomorkadalt, amelynek zenéjét Kusturica Arizonai álmodozók című filmjéhez szerezte. Ez, néhány temetési dallal együtt eltalálta az ember lelkét.
