Állva tapsolták meg San Franciscóban Török Ferenc 1945 című filmjét, amely elnyerte a filmkritikusok, s hozzá a közönség díját is. Miami, Washington és Toronto után ezzel újabb észak-amerikai fesztiválon hódított a háború után egy kis magyar faluban játszódó, drámai hangulatú film. A rendező szerint hosszú idő után végre Magyarországon is elindult egy lassú folyamat a múlt bűneivel való szembenézés szándékával.
- A hírek szerint filmjét hangos ünnepléssel fogadták a nézők San Franciscóban.
- San Francisco kiemelt helyet foglal el Észak-Amerika kulturális térképén, különös tekintettel a progresszív irodalmi életre és zenei szcénára, meg persze a független filmesekre. Közel van Los Angeleshez, így sok filmes szakember is lakik a városban, rendezők, producerek, írók, színészek. Híres szabad szelleméről és rendkívül színes kulturális életéről. Janis Joplin városa, itt van az ikonikus Ferlinghetti City Lights könyvesbolt, ide kötődik a beatnemzedék és a hippikorszak több legendás akciója. És persze pezseg ma is a kulturális élet. A San Francisco Zsidó Fesztivál, amely idén 37. alkalommal vonzott sok tízezer nézőt, Amerika egyik legrégebbi filmfesztiválja. Régebbi például a nagy hírű Sundance-nél, mert a fesztiválozás inkább európai találmány, gondoljunk Velencére, Cannes-ra, Berlinre, amelyek a harmincas-negyvenes években indultak. A San Franciscó-i filmfesztivál nagyon fontos kulturális hagyományt képvisel Amerikában, nagy szó volt, hogy filmünket központi programként, a legszebb régi moziban, a Castróban vetítették.
- Jeruzsálemben Jad Vasem-díjat, a Berlini Zsidó Fesztiválon a legjobb rendező díját, Washingtonban a legjobb film díját gyűjtötte be az 1945, San Franciscóban megkapta közönségdíjat, a kritikusok pedig a legjobb filmnek választották.
- Több amerikai fesztiválon mutattuk már be a filmet, éltem is egy évet Amerikában, de ilyen reakcióra, mint ami ott fogadta a vetítést, nem számítottam. Az 1500 férőhelyes, 110 éves, szépségében a budapesti Urániára emlékeztető moziban állva ünnepelt a közönség. Meg sem tudtam szólalni. Aztán még három-négy vetítés volt a városban, csupa telt ház előtt, de az elsőhöz fogható fogadtatást még soha nem tapasztaltam. Európában is szerették a filmet, de itt rendesen ünnepelték. Sok újságíró is jelen volt, meg rengeteg filmes szakember a környékről.
- A szakmai elismerés mellett ezúttal is közönségdíjas lett a film, így az eddig kapott kilencből öt közönségdíj. Ez mit jelent a rendezőnek?
- A magyar film divatba jött azután, hogy két éve a Saul fia, Nemes Jeles László filmje megkapta az idegen nyelvű Oscar-díjat. Ezt erősítik az azóta elért nemzetközi sikerek is. Az 1945-nek nagyon jó híre kelt a Berlinale-premier után, ahol ugyancsak a közönség szavazata emelte ki a Panoráma szekció filmjei közül. A külföldi közönség és a forgalmazó cégek érdeklődése számomra azt erősíti, hogy egy eddig el nem mesélt történetet mond el a filmünk. Ez valóban egy friss nézőpont lehet, talán egy új megvilágítás, amire a világban mindenhol kíváncsiak, de úgy tűnik, legfőképpen Észak-Amerikában.
- Az elhallgatott bűn lelepleződése ragadja meg a nemzetközi közönséget? A filmben egy falu retten meg attól, hogy két zsidó férfi váratlanul megjelenik; attól félnek, vissza kell adniuk az elhurcolt zsidó családok egymás között szétosztott vagyonát. Ezt a történetet Magyarországon még valóban nem mesélték el az 1945 című film előtt. De a nagyvilágban?
- A közönség reagálásából az olvasható ki, hogy így még nem szembesültek ezzel a történettel. Nagyon sokan a film hatására a saját történetüket kezdik elmondani, magukról, a családjukról, személyes tapasztalataikról vallanak. Persze van olyan kérdés is, hogy mondjuk, honnan vettük a filmbeli gőzmozdonyt, meg hasonlók, de inkább az intimitásokat is feltáró reakciók árulkodnak arról, milyen komoly pszichológiai hatása lehet a filmünknek az amerikai nézőkre. Nagyon fontos visszajelzés az a nézői megítélés, hogy hosszú idő után végre Magyarországon is talán elindult valami, egy lassú folyamat a múlt bűneivel való szembenézés szándékával. Persze többen is mondták, hogy kemény helyzet lesz a filmet külföldön vetíteni, mert rossz képet festhet Magyarországról…
- De hisz épp erről szól a filmjük: mindenki tud a közösen elkövetett bűnről és mindenki hallgat róla!
- Tapasztalatom szerint a film hatása külföldön pontosan az ellenkezője annak, amitől itthon tartanak. Rokonszenvet vált ki Magyarországgal szemben, hogy végre elkészült egy olyan film, amely elfordul az önfényező, önfelmentő hangtól, s önkritikusan látja a tényszerűen megtörtént eseményeket.
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
- Az önkritikus hang nálunk nem divat, ettől is ütős az 1945.
- A nemzetközi fogadtatásban egyértelműen benne volt, hogy a Saul fiával a magyar filmben, sőt talán a magyar történelemszemléletben is valami megváltozott. Az Oscar-díj persze a független alkotó érdeme, meg a stábé, a profi munkatársaké, semmiképp sem az államé, vagy az országé. Mégis sokat segített az a film külföldön az egész ország megítélésében. A kritikai visszhang is azt tanúsítja, hogy Európában és Amerikában is megértették, mi egy teljesen más szempontból közelítettünk meg a II. világháború befejezését. Mégis mintha időrendben folytatnánk ugyanazt az elkezdett nagy történetet. Ebből a szempontból érdekes egy másik Oscar-díjas film, a lengyel Ida 2015-ös nemzetközi berobbanása. A történelmi idő mindenképp összekapcsolja ezeket a filmeket, amelyek a világháború végéről, a kommunizmus korai szakaszáról mesélnek és innen, a XXI. század elejéről akarnak valami újat mondani.
- Ezek európai történetek, ha szigorúan vesszük. Mennyire fogja meg az amerikai nézőt ez az újat akarás?
- Érdemes volna végre elfelejteni azt a lenéző európai véleményt, hogy az amerikai néző műveletlen tuskó, csak a popcorn mozit és a komédiát vagy a szuperprodukciót díjazza. Már korábban is, amikor hosszabb időt töltöttem Amerikában, tapasztaltam, hogy ott rég létezik egy nagyon erős, művelt, kultúra iránt érdeklődő, kultúrát teremtő és fogyasztó aktív középosztály, amely elég jó gazdasági körülmények között él ahhoz, hogy kíváncsi lehessen a világ más részeinek eseményeire, művészetére, köztük Európára. A fesztiválok nézői Amerikában is sokkal műveltebbek és tudatosabbak filmválasztásukban, ezzel együtt sokat mond, hogy a vetítéseinken mi is hatott talán legerősebben...
- Gondolom, Szántó T. Gábor történetén túl Ragályi Elemér drámai fekete-fehérje, Szemző Tibor megrendítő zenéje, a történet különös zajvilága.
- A film csöndjei. Ez nem egy dialógus vezérelte film, sok benne a csönd. Hagyja a nézőt érzelmileg azonosulni. Ugyanezt teszi Rudolf Péter játéka. Ahogy hitelesen megteremti a jegyző figuráját, a legtöbbet teszi a nézői azonosulásért. Elhiszik neki, hogy elkövette azokat a bűnöket, amikről mindenki hallgat. Amerikában különösen megnyerte a nézőt a film westernes hangulata, az 1945 tulajdonképpen érzelmes film, nem annyira a politikai attitűd érvényesül, mint inkább a néző érzelmi érintettsége. Van egy-két jelenet, ahol többen sírva fakadtak a nézőtéren. A közönségdíjak is azt jelzik, hogy a filmünk nemcsak eljutott az emberekhez, de érzelmi kapcsolatba is kerül a nézőkkel.
- Európában Hanekét és Bergmant emlegették a kritikusok. Bővült Amerikában a lista?
- Számomra a legnagyobb dicséret az volt, hogy az egyik amerikai kritika Coppolát emlegette a film kapcsán. Persze San Franciscóban Coppola neve viszonylag kézenfekvő, ugyanis itt lakik és dolgozik a Mester. Talán Rudolf Péter Don Corleonére hajazó, kisvárosi maffiózó karaktere adta az ötletet.
- Az amerikai forgalmazója eddig öt szerzői filmet vitt el az Oscar-jelölésig. Köztük két cseh filmet, az egyikben a mi Cserhalmi Györgyünk volt a főszereplő.
- A Menemsha Films komoly forgalmazó, Los Angelesben működik, jövőre lesz húsz éve, hogy megalapította és vezeti Neil Friedman. Olyan cég, ahol nagyon tudják, mit akarnak. Jó szemmel választanak közönségbarát, de nagyon értékes és igényes filmeket. Eddig Észak-Amerika 33 fesztiváljára kaptunk meghívást, ősszel New Yorkban és Los Angelesben is lesz mozibemutatónk. Nagyon értenek ahhoz, hogy milyen filmek hatnak Amerikában a nézőkre, és miután pár művet már eljuttattak az Oscar-jelölésig, nagy tapasztalatuk és rálátásuk van egy amerikai kampány levezénylésében.
- Az Oscar-kampány még odébb van, nem? Egyelőre még várjuk, hogy megszülessen a döntés, melyik magyar filmet nevezik a versenyre.
- Amerikában már megindult az Oscar-kampány, az idegennyelvű film jelölésért mindenképp, a forgalmazók rákapcsoltak, pár ország már előállt a maga favoritjával. Nálunk még valóban hátravan annak a filmnek a kiválasztása, amelyik Magyarország hivatalos nevezése lesz. Szeptember elején ül össze a jelölő bizottság.
- Szokatlan a helyzet, egyszerre három film is szóba jöhet favoritként. Az 1945-ön kívül Enyedi Ildikó Testről és lélekről és Mundruczó Kornél Jupiter holdja című filmje. Hogy érzi magát egy ilyen éles helyzetben?
- Tényleg ritka versenyhelyzetben kell határozniuk a döntéshozóknak, hogy melyik film legyen a három közül a hivatalos magyar nevezés. Ha más-más évben készülnek, bármelyik vitán felül befutó lehetne. Nagyon nehéz döntés lesz, de szerintem az a legfontosabb ebben a történetben is, hogy megint figyelnek a világban a magyar filmre és most újra komoly az esély.
