A kutyák nagyrészt színvakok, amit akár a tájékozódási képességük korlátjának is tekinthetnénk. De bárki bizonyíthatja, hogy a kék, a vörös vagy a zöld különböző árnyalatainak hiánya, vagyis az, hogy mindent a sárga, a szürke és a kék árnyalatainak variációjaként észlelnek, teljes - és az emberek számára páratlanul hasznos - életet biztosít a számukra. Már csak azért is, mert biológiai tanulmányainkból tudjuk, az egyik képesség hiányát bőven kompenzálhatja egy másik. A kutyák ennek a fényes bizonyítékai, hiszen látószögük az ember 190 fokával szemben 250 fokos. Úgyis mondhatnánk, kis túlzással, hogy látókörük alaposan felülmúlja a miénket. Arról ne is beszéljünk, hogy az ebek sötétben sokkal jobban látnak, mint mi.
Így hát kézenfekvő, hogy a bennünket körülvevő, korántsem harmonikus világot, benne az egymással szemben nem éppen barátságos emberekkel, egy író a kutya szemével láttasson. Unti Ildikó írónő, aki egy izraeli kibucban él éppen ezért magyarul írt Terror című - verseivel gazdagított - non fiction könyvében segítségül hívta Bulbut. A barátságos ebet, "akinek" az a feladata, hogy bemutassa a Szentföldön szinte permanensen jelen lévő, gyakran háborús formát öltő, ijedtséget, rettegést, rémületet keltő erőszakot. Azt a terrort, amelynek a célja Izrael népének fizikai megsemmisítése. Bár hajlamosak vagyunk az iszlám lecsapódásának beállítani a kíméletlen terrort, a valóság ezzel szemben az, hogy az iszlamizmus a muszlimok egy szűk, szeparatista indíttatású, fanatikus csoportjának sajátja.
Bulbu nyelve természetesen szegényes, mindössze ennyi: vau vau. Unti Ildikónak ő meséli el, hogy a bevásárlóközpont elé kikötve, egy óvóhely fedezékében miként élték meg a nehéz perceket. Hogyan vágynak a kutyák is arra, hogy a sziréna már ne a riadót, legfeljebb egy mentőautó sürgős útját jelezze.
Infó:
Unti Ildikó: Terror
Aroma Book Kiadó