A kassai tisztek alávaló merénylete egy pillanatra országos felháborodást keltett. A társadalom minden rétege megdöbbent a hallatlan vakmerőségen, mellyel két pökhendi hadnagyocska berontott a szerkesztőség helyiségébe, hogy ott békés foglalkozású polgárokat gyilkos kegyetlenséggel lekaszaboljon. Az eset eléggé ismeretes, s most már tudjuk azt is, hogy mi-alatt a katonai gőg ártatlan áldozata halállal vívódik, a gonosztevők szabadon járnak s egész apparátus mozgósíttatott, hogy hitvány tettükért a megérdemelt büntetést elkerüljék.
A katonatisztek effajta hősködése nálunk nem szokatlan. Minduntalan halljuk, hogy cifra egyenruhába bujtatott, egyébként azonban testileg és szellemileg egyaránt pipogya alakok, egyhangú és célt tévesztett pályafutásuk unalmát közveszélyes botrányokkal teszik változatossá. A társadalom ilyen alkalomkor mindig felháborodik, a népen élősködő aranykardbojtos lovagok pedig háborítatlanul garázdálkodnak tovább.
Így lesz most és így lesz ezentúl is mindig, míg a nép saját vérével táplál egy hadsereget, melynek nincs más rendeltetése, minthogy a nép legfontosabb érdekeivel ellentétes hatalmi érdekeket szolgáljon
A militarizmus vérszomjas vadállatainak gyilkossági kísérlete izgalomban tartja az egész várost. Most már tisztán áll a helyzet.
A 34. gyalogezred tisztikara elhatározta, hogy véres bosszút áll azon a lapszerkesztőn, aki a katonai brutalitásokról lerántotta a leplet. Felsőbb engedéllyel, előre kiszámított terv szerint tört a szerkesztőségbe Bozics hadnagy, akit bandita útjára sorshúzás útján Sartory hadnagy kísért el. Élesre fent kardokkal és előre megfontolt gyilkossági szándékkal lépték át a szerkesztőség küszöbét, hogy keresztülszúrják a híres sajtószabadságot, hogy lekaszabolják azt, aki az ő lelketlen durvaságukról írni mer. Az egyik hős, Bozics volt az, aki egy alkalommal rekkenő hőségben hat órai halálmarsot csinált csapatával, amiért mindössze annyi büntetést kapott a hadbíróságtól, hogy ez boszniai ezredhez osztották be. A halálmarsot elfelejtették és Bozics hazakerült, hogy tovább betyárkodjék.
Hogy az aranycsillagos banditák garázdálkodását nyomon követi a hivatalos hazudozás, azzal tisztában lehettünk. A hősök hazudnak, azok a hősök, akik cselekedni mertek és igazat mondani félnek. Hogy a rendőrség már a vizsgálat vezetésénél a katonaság zsoldjába szegődik, tegnapi viselkedése után előre látható volt. Az összevagdalt Seress Imre szerkesztőt mint vádlottat hallgatta ki.
A vizsgálatot a polgári hatóság a katonaival párhuzamosan végzi. Ma délelőtt kihallgatták a szemtanúkat. László Béla lapkiadó, Szeszfer Dezső és Iritzer Sándor könyvkiadósegédek, Reisz Mór nyomdász, Mihalovits mettőr, — valamennyien látták a tegnap délelőtti vérengzést. A kihallgatottak valamennyien egybehangzóan azt vallották, hogy a két hadnagy minden bevezetés nélkül rántotta ki a kardját és kezdett vagdalkozni.
Seress Imre egy szót sem szólhatott. Ideje sem volt reá. Nem is védekezhetett. A két katonatiszt megjelent és összevissza kaszabolta a lapszerkesztőt. Az összes szemtanúk valótlanságnak jelentik ki az eseménynek azt a leírását, melyet Bozics és Sartory hadnagyok s a barátaik adtak, hogy tudniillik elégtételért mentek el Seresshez és ő volt az, aki minősíthetetlen durvasággal provokálta a tettlegességet. Nem igaz az egészből semmi. Szóval is és tettel is, a két hadnagy kezdte az inzultust.
Ma délelőtt a hadbíróság és a rendőrség helyszíni szemlét tartott a „Kassai Hírlap" szerkesztőségében. A szemtanúk előadásából azt is megállapították, hogy Klein Lipót elvtársunk, akit Sartory hadnagy hasba szúrt, s akiről a katonatisztek azt vallották, hogy vasdoronggal inzultálta Bozics hadnagyot, — nem inzultálta a katonatisztet, ellenkezőleg, Bozicsot és a lapszerkesztőt szét akarta választani. E kísérlete közben érte Sartory hadnagy kardja.
Klein Lipót elvtárs állapota változatlanul súlyos. Nagyon szenved, rettenetes fájdalmakról panaszkodik. A kard a máját érte s az orvosok még most is kétségesnek tartják, hogy vájjon meg tudják-e menteni az életet.
Éjjeli órákban a Magyar Távirati Iroda felháborítóan gyalázatos és hazug jelentést adott ki a kassai katonai banditák gyilkossági kísérletéről. E felsőbb parancsra sugalmazott félhivatalos hazugság bizonyítéka annak, hogy a militarizmus fenevadjai a minden szolgálatra kész nyelvvel akarják az ártatlanul kiontott vért felnyalatni. Szomorú dolog, hogy a sajtónak még ilyen esetben is akadnak olyan banditái, a M. T. I. tudósítói személyében, akik a saját arcukra mért pofonokat és kardvágásokat a meg-rendelt hazudozás katonai recept szerint készült flastromával akarják beragasztani.
Népszava 1905. augusztus 24.
