Egyetlen európai állam sem akar további menekülteket fogadni, de a legtöbb kormány fizetni sem akar, holott ma már egyértelmű – európai anyagi támogatás nélkül sem a már meglévő menekülttáborok fenntartása, sem a menekülthullám feltartóztatása nem oldható meg.
Görögország és főleg Olaszország megtelt, az uniós szolidaritás hiánya miatt sem a területükön felgyűlt menekültek szétosztása nem megy ütemszerűen, a táborok fenntartására, a Földközi-tenger embercsempészeinek megfékezésére, a parti őrségek hatékony működéséhez kért uniós támogatások nem érkeznek kellő időben és mértékben. Az olaszok már elkezdtek különpaktumokat kötni, egyes hírek szerint nem csak a líbiai partiőrségnek juttattak tetemes támogatást és felszerelést, hanem a Szabrátában működő illegális, az egész várost uraló milíciának is fizettek azért, hogy ne engedjék útra kelni az ott felgyűlt menekülteket. Állítólag e rejtélyes, nem tudni ki által pénzelt maffiaszerű milícia fellépésének köszönhető, hogy a tengeri menekülés csúcsidényének számító július-augusztusban látványosan csökkent a líbiai partokról útnak induló és Olaszországba érkező menekültek száma.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy többek között a Visegrádi négyek ellenállása miatt sem a menekültek szétosztása nem működik, sem a pénz nem gyűlik az érintett külső országok – elsősorban Törökország és Líbia – megsegítésére, de Olaszország és Görögország sem kapja meg a szükséges uniós támogatást, az új francia államfő, Emmanuel Macron látványos különkezdeményezésekbe kezdett. Már júliusban rendeztek egy, az érintett országok és Németország részvételével egy migrációs egyeztetést Párizsban. Akkor még Macron is hajlott az Orbán Viktor által is ösztönzött megoldásra, hogy Líbiában állítsanak fel menekülttáborokat, hotspotokat, ahol első fokon elbírálnák a menekültek kéréseit. A hétfői párizsi minicsúcson már nem került terítékre az első találkozón elutasított ötlet, többek között azért, mert hiába a nemzetközileg elismert líbiai egységkormány támogatása, az ország irányítását nem tudja átvenni, a káosz egyelőre tovább uralja a menekültek legfőbb kiindulópontjának számító észak-afrikai országot.
A hétfői párizsi csúcson a házigazda Macronnak, Angela Merkel német kancellárnak, Mariano Rajoy spanyol, és Paolo Gentiloni olasz kormányfőknek, Federica Mogherininek, az EU-s külügy vezetőjének és Niger, Csád, valamint a nemzetközileg elismert líbiai kormány vezetőinek sikerült egyfajta menetrendet, ütemtervet elfogadniuk az emberkereskedelem elleni harc érdekében, amely nélkül megállíthatatlan a Nyugat- és Észak-Afrikából Európába tartó migráns és menekültáradat.
Federica Mogherini uniós külügyminiszter azt mondta, nincs szükség uniós Marshall-tervre Afrika részére, hiszen Brüsszel és a tagállamok együtt 20 milliárd eurót fektetnek be Afrikában, amiből komoly eredményeket lehetne elérni. Az uniós diplomata finoman ezzel arra is célzott, hogy az afrikai országokban általában kézen-közön eltűnnek a segélypénzek anélkül hogy eredményt tudnának felmutatni, és ebben a helyi vezetők is gyakorta érintettek. Mogherini Niger elnökének, Mahamadou Issoufounak válaszolt, aki leszögezte: pénz nélkül nem tudja kezelni a problémát, a pénzt pedig Európától várja.
Idriss Deby csádi elnök is azt hangsúlyozta, a válságot csakis úgy lehet megoldani, ha az okát megszüntetik. Ehhez pedig nagyszabású uniós segélyprogramra lenne szükség.
A párizsi zárónyilatkozat szerint a közeljövőben egy küldöttség látogat el Csádba és Nigerbe az „eddigi támogatások folytatására" a határellenőrzés és az embercsempész-hálózatok elleni küzdelem területén. Csádban 400 ezer migráns várakozik, Líbiában 600 ezer. Helyben tartásukra, hazatérésükre, reintegrációjukra nem sok reményt ad a közös uniós álláspont hiánya, illetve az, hogy a tagállamok „Brüsszeltől” várják a megoldást. A Törökországnak szánt 3 milliárdból „Brüsszel” egyet vállalt, a többit a tagországoknak kellene összeadniuk. Az adakozás azonban igencsak akadozik.
