Ligeti veszedelem

Publikálás dátuma
2017.09.01. 07:06
NAGYON SOK AZ ELLENTMONDÁS - Szabadon hordja a szél a port, amely azbesztet is tartalmazhat ( A szerző felvétele)
„A Petőfi Csarnok azbesztmentesítése szakszerűen, biztonságosan, a jogszabályoknak megfelelően zajlott le, az sem a park használóira, sem pedig a környéken élők számára nem jelentett semmilyen egészségügyi kockázatot.” Ezzel, a tavaszi közleményéből másolt mondattal kezdődik a Városliget Zrt. tegnapi, az azbeszttel szennyezett munkaterületről szóló cikkünkre írt reakciója.

Mint arról korábban írtunk, egy laboratóriumi mérés is igazolja már, hogy azbeszt tartalmú veszélyes hulladék maradt a Pető Csarnok bontási területén. A ligetvédők vizsgáltatták be a bontási területen talált csődarabot, amely az elemzés szerint 12 százalék fehér- és 2-4 százalék kék azbesztet tartalmaz. Mindkettő fokozottan veszélyes az emberi szervezetre, a légutakban okoz visszafordíthatatlan károsodást.

„A hivatkozott azbesztcement tartalmú elemet a tiltakozók állítása szerint a Petőfi Csarnok bontási területén találták. Ennek kapcsán azonban kiemelten fontos megjegyezni, hogy az érintett területen még nem fejeződtek be a bontási munkálatok. Az a tény, hogy az épület egykor látható része eltűnt, nem jelenti a bontási folyamat végét." – tette hozzá most a Városliget Zrt., amely ezzel ellentmondott saját magának, hiszen közleménye elején már befejezettként írt a munkáról azt állítva, hogy a terület "azbesztmentesítése szakszerűen, biztonságosan, a jogszabályoknak megfelelően zajlott le".

Ellentmondásosnak tűnik az is, hogy a közlemény szerint a feladattal megbízott projektcég az azbeszt jelenlétét nem tagadja, viszont állítja, az azbesztmentesítésről teljes körű dokumentáció áll rendelkezésérre. Az azbesztet „a VS Construction Kft. a vonatkozó jogszabályi követelményeknek és a szigorú biztonsági előírásoknak megfelelően kibontotta, előkészítette a hulladék-lerakóhelyre történő elszállításra, ami később megtörtént. A folyamatot a kivitelezők teljes körűen dokumentálták.”

A Városliget Zrt. közleményében nem kérdőjelezte meg a labor vizsgálati eredményét, ezért is furcsa, hogy ha – állítása szerint – szabályszerűen elvégezték a mentesítést, akkor hogyan lehet azbeszt tartalmú anyag a bontási területen. A ligetvédők közlése szerint a munkaterület ugyan elzárt, de a kapuja tárva-nyitva, az azbesztet is tartalmazható port szabadon hordja a szél. Csupán egy biztonsági őr maradt, munkavégzés hetek óta nem történik, már nincs mit bontani, mindössze egy melléképület fele maradt.

A labor mérése nem meglepő, áprilisban lapunk számolt be elsőként arról, hogy a Petőfi Csarnok hulladékát Dunakeszi és Göd határába vitték egy veszélyes hulladék lerakásra engedéllyel nem rendelkező lerakóba. A környékén mezőgazdasági területek, kiskertek és egy föld alatti ivóvíz tározó található. Helyszíni, fotósorozattal megörökített szemlénken több azbeszt tartalmú építőanyag-maradványt illetve darált azbesztes anyagot azonosítottunk.

Szintén a Népszava adta közre a Drycon Hungary Kft. labor tavaly ősszel készített felmérését, amely több azbeszt tartalmú anyagot azonosított a bontás alatt álló Petőfi Csarnoknál. Ezek „a bontás során, kiporzásukkal potenciális veszélyforrást jelentenek a munkát végzőkre és a közelben tartózkodókra" – figyelmeztetett az azbesztmentesítő cég.

Aggódik a kancelláriaminiszter is

Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője a tegnapi kormányinfón bejelentette: utasította a fővárosi kormányhivatalt, hogy vizsgálja meg, valóban maradt-e azbeszttartalmú hulladék a Petőfi Csarnok bontási területén.

Szerző

Patkányhelyzet - Több a szemét, több a rágcsáló

Publikálás dátuma
2017.09.01. 07:03
Becslések szerint Budapesten ma már csak néhány ezer lehet a rágcsálóból, de a populáció gyorsan nőhet - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Invázió nincs, de a fővárosi kórházban talált rágcsáló esete afféle vészjelzés: hosszú évek után újra nőtt a fertőzéseket terjesztő állatok száma.

Kis mértékben, de növekedett a patkányok száma Budapesten – mondja a Bajomi Dániel, az évtizedek óta a főváros patkánymentesítését végző Bábolna BIo Kft. ügyvezető igazgatója hozzátéve: azért a magyar főváros továbbra is Európa egyik legkevésbé fertőzött területe. Így Budapesten ma is csak néhány ezer lehet a rágcsálóból, míg összehasonlításképpen jóval kisebb alapterületű Párizsban 2016-ban hárommillióra becsülték a populáció számát. A szakértő szavainak az ad aktualitást, hogy a napokban kiderült, patkányt láttak a fővárosi Egyesített Szent István-Szent László kórházhoz tartozó Merényiben.

Bajomi Dániel szerint több oka is van annak, hogy Budapesten mostanában valamivel gyakrabban kerül szem elé patkány. Mindenekelőtt az: csökkent a fővárosban a szemételszállítás hatékonysága, az éjszakára kint maradó, ételhulladékkal is teli kukákban bőven találnak táplálékot a kis rágcsálók. De ugyanígy vonzza a patkányokat a belső-Erzsébetvárosban a bulinegyed turistái által hátrahagyott hulladék is. A szakértő szerint jóval gyakrabban, naponta kétszer-háromszor is üríteni kellene ahhoz a kukákat, hogy ne jussanak elegendő élelemhez a patkányok. Másfelől a korábbinál több lett a hajléktalan a város egyes pontjain, akik sátortáborokban élnek, és sokszor szétdobálják a hulladékot. Végül az utóbbi évek súlyos, özönvízszerű felhőszakadásai is hátráltatják a patkányirtást, mivel a csatornarendszerbe, a csatornaládákba elhelyezett irtószert kimossa a víz. Bajomi Dániel szerint nagyon fontos lenne, hogy a csatornarendszerben a tisztítóaknákba olyan szerelvényeket helyezhessenek fel, amire fel lehetne erősíteni az irtószert tartalmazó csatornaládákat, így az túlélné az árhullámot.

A cég évente harminc emberrel, 200 millió forintból látja el a patkányirtást, ám Bajomi Dániel úgy becsüli: ahhoz, hogy fenntarthassák Budapest közel „patkánymentes” állapotát, 30-40 millió forinttal többre lenne szükségük. A cég erre már javaslatot is tett a fővárosnak. A folyamatosan váltózó körülmények miatt több utánajárást igényel ugyanis a patkányirtás, mondja a szakember, aki példaként azt említi: a patkányok több irtóanyaggal szemben is ellenállóvá váltak, új, drágább anyagokat kell bevetni ellenük. Ugyanakkor az, hogy egy-egy állat megjelenése óriási figyelmet tud kapni, épp azt mutatja, hogy a fővárosiak eddig jobbára csak biológiakönyvekből ismerhették a patkányt. Pontosabban sokan még abból sem igazán: a Bábolna Bio évente 5-6 ezer lakossági bejelentést kap a fővárosból patkányról, ám az esetek mindössze tíz százalékában bizonyosodik be, hogy a telefonálók tényleg patkányt láttak. A telefonálók legtöbbször egérrel, nyesttel keverik össze a patkányt, de gyakran sündisznó vagy éppen kismacska miatt riasztják az irtókat.

Régen más volt a helyzet: a patkányirtással 46 éve foglalkozó Bajomi Dániel szerint 1971, az első patkányirtási akció előtt mintegy kétmillió állat élt a fővárosban, így akkoriban nem volt ritka látvány a körúti butik kirakatában rohangáló állat. Végül a politika döntött arról, hogy a fővárost patkánymentesíteni kell, ami valamivel több mint egy év alatt, 1972-re sikerült is, igaz, ehhez az kellett, hogy súlyos bírságot szabjanak ki azokra, akik nem engedték be a házukba, lakásukba a patkányirtókat. Ma ez csak elvileg lehetséges, a Bábolna Bio-nál az utóbbi tizenöt évben nem hallottak ilyen bírságról, bár vonakodó háztulajdonosból annál több akad. Ugyanakkor a patkánymentesítés folyamatos erőfeszítést igényel: a szakemberek szerint irtás híján pillanatok alatt elszaporodik a rágcsáló. Ezt jelzi az az 1974-es eset, amikor Győrben egy új típusú patkánymentesítési eljárást próbáltak ki, amivel sikerült lenullázni az ottani populációt. Azonban a város mégsem vezette be az eljárást, nem folytatta az ottani csatornákban az irtást. A két évvel későbbi vizsgálat már ugyanannyi patkányt talált Győr alatt, mint korábban.

Tragikus egészségügy - A "diagnózisban" sincs egyetértés

Publikálás dátuma
2017.09.01. 07:02
Szegénykórház egy demonstráción - Néspzava fotó
Még a diagnózisban sem jutottak egyetértésre az „Egészségügy 5 Dimenzióban” őszi szakmai konferenciáján résztvevők csütörtökön. 

Orosz Éva, az ELTE professzora szerint az elmúlt tíz év legnagyobb vesztese az egészségügy. Elemzése szerint, melyben a visegrádi országok fejlődését hasonlította össze Magyarországéval, az úgynevezett globális versenyképességi index alapján hazánk a 2006-os 35. helyéről mostanra a 69.-re csúszott. Azaz míg a visegrádi országok felzárkóztak, mi menthetetlenül leszakadtunk: nálunk szegénységben él a teljes lakosság nyolcada, a gyereknek pedig az ötöde – miközben ez a mutató visegrádi országokban a tíz százalékot sem éri el. Az unió átlagában pedig „csak” 7,7 százalék.

Orosz Éva emlékeztetett: a lakosság mára a legsúlyosabb problémájának az egészségügyi ellátást tartja. A professzor szerint a gazdaság növekedéséhez képest jelentősen visszaestek az egészségügyi közkiadások, folyóáron több mint 1863 milliárddal csökkent az erre a célra költött közpénz 2006 és 2016 között. S bár javultak a halálozási adataink, nálunk 2-2,5-ször többen halnak meg megelőzhető (keringési és daganatos) betegségekben, mint az unió átlagában. Szerinte: az egészségügy volt az egyik legfőbb vesztese az eltorzult állami forráselosztásnak az elmúlt évtizedben, és a következmények emberéletekben is mérhetők.

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász előadásában a teljes kormányzati ciklust vette górcső alá. Szerinte ugyan 0.4 százalékponttal javult idén az egészségügyi közkiadások aránya, azaz ennyivel már több jut a korábbiakhoz képest az egészségügyre, ám a többletpénzt megkésve, a beteg megmentéséhez szükséges időn túl érkezett meg az ágazatba, és azt is koncepciótlanul osztják el. A béremelések például már nem segítenek az elvándorlás megakadályozásában, s hiába ért el 30 százalékos reálérték-javulást az alapellátás a bevételi oldalon, nincs érdeklődés a praxisok iránt. Végül megemlítette: „arról is hallani, hogy szűkítik az egészségügyi szolgáltatási csomagot, illetve nagyobb teret nyer a magánellátás és a magánbiztosítás".

Ez utóbbival kapcsolatban viszont a Népszava kérdésére Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár azt mondta: „ilyen parancs nincsen. Nem is volt felkérés a kormány részéről, hogy ilyet dolgozzunk ki”. Hasonlóan nem tudott érdemben reagálni Mikola István szavaira sem, aki arról beszélt, végig kellene gondolni, hogy az egészségügyet önálló tárcának kellene képviselnie a kormányban. Az államtitkár erre csak annyit jegyzett meg, hogy a kormány egyetlen minisztere sem tudott annyi forrást szerezni területének az idei és a jövő évre is, mint az ő államtitkársága. A politikus előadásában pedig egyebek mellett arról beszélt, hogy kormányzati változtatásokat nem lehet vitatni, a kritikának van helye, de arra kérte a bírálókat, hogy mindezt úgy fogalmazzák meg, hogy a betegek bizalmát ne ingassák meg.

Szerző