Sajtócsapataik harcban állnak

Publikálás dátuma
2017.09.04 07:00
Rogán Antal a kormányzati kommunikáció központosítására kapott saját tárcát, mára ez az elhallgatás és manipuláció minisztériuma
Fotó: /
Az információs fekete lyukként működtetett minisztériumi sajtóosztályokon több mint 120 embert alkalmaznak, mégis sokszor tűnik úgy, a kormány célja inkább a némaság.

Csupán arra lettünk volna kíváncsiak, idén miért a nagykőrösi református templomban tartották a nemzeti tanévnyitót, mi ennek az üzenete, illetve érdeklődtünk arról is, hogyan áll az új Nemzeti alaptanterv. A „tanévkezdés miatti megnövekedett munka” miatt az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem küldött válaszokat a Népszavának.

Túlterheltség? Előzőleg közérdekű adatigényléssel fordultunk mind a tíz minisztériumhoz. Azt kérdeztük, hányan dolgoznak a tárca sajtóosztályán, mennyi a munkatársak bérköltsége, az adott összeg hány százalékát teszi ki a tárcák teljes személyi kiadásainak. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) több mint két hét elteltével jelezte, hogy kérésünk teljesítése „a minisztériumi erőforrás aránytalan mértékű igénybevétellel” jár, az adatokat nem áll módjában ingyen átadni. Varga Mihály tárcája költségtérítés címén egész pontosan 16 ezer 132 (!) forintot akart kiszámlázni lapunknak.

Nem tudhatjuk, miért pont ennyit, ahogyan azt sem tisztünk megítélni, miért aránytalan munkateher számukra összeszámolni a munkatársakat. Mások mindenesetre nem gondolták, hogy a feladat teljesítéséért pénzt kellene kérniük: a többi kilenc tárca anyagi ellenszolgáltatás nélkül elküldte az adatokat. Erre hivatkozva újra megkerestük az NGM-et, de a minisztérium nem bírálta felül álláspontját. Ismét hangsúlyozta viszont, hogy a 16 ezer 132 forint megállapításakor „dologi költséget” nem számított fel.

Elsőként – jóval a törvényben előírt 15 napos határidőn belül – a Belügyminisztérium válaszolt. Pintér Sándor tárcájánál a „sajtó területén” tízen dolgoznak főállásban, teljes munkaidőben. Kettővel többen, mint tavaly. A Honvédelmi Minisztérium kommunikációs osztályának létszáma viszont az előző évhez képest három fővel, 16-ról 13-ra csökkent. A Külgazdasági és Külügyminisztérium „megbízási jogviszony keretében” is foglalkoztat sajtómunkatársakat. A legkevesebben, mindössze hárman, az Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályán dolgoznak. Tavaly még négyen voltak.

Putyini médiastratégia, a cél a kifárasztás
A sajtóosztályok dolgozói a végrehajtó apparátushoz tartoznak, nem önállóan cselekednek, hanem azt közvetítik, amit a döntéshozók jóváhagynak – bocsátotta előre lapunknak nyilatkozva egy kommunikációs tanácsadóként dolgozó volt újságíró.
(Kérte, hogy semmi olyasmit ne írjunk le róla, ami kilétét beazonosíthatóvá tenné.) Ideális esetben a sajtóosztályoknak az lenne a feladatuk, hogy maximális transzparenciát biztosítsanak a nyilvánosság felé. Másként fogalmazva: minél inkább hozzájáruljanak ahhoz, hogy a média elláthassa a hatalmat kontrolláló szerepét. Szerinte nyilvánvaló, hogy jelenleg nem ez a helyzet. A sajtóosztályok sokkal inkább sajtóelhárító szervezeti egységekként funkcionálnak. A Fidesz által alkalmazott putyini médiastratégia egyik része a sajtó felvásárlása, bezárása, gazdasági ellehetetlenítése. Másik része pedig a megmaradt „ellenzéki” sajtó kifárasztása – fogalmazott a kommunikációs tanácsadó.

Meglepő lehet, hogy nincsenek sokkal többen a Miniszterelnökségen sem. A heti kormányinfókat tartó Lázár János tárcájánál tavaly hatan látták el a sajtófeladatokat, idén már csupán öten vannak. A Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtóosztályán több mint ötször ennyien, 26-an dolgoznak (mindannyian főállásban). Ami ráadásul jelentős csökkenés az előző évi 32-höz képest. A Rogán Antal-féle tárca így is rászolgál a köznyelvben használt nevére: propagandaminisztérium. Még akkor is, ha a csúcstartó jelenleg a Balog Zoltán sokféle területet magába olvasztó tárcája, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). A „háttérintézményi integrációra is tekintettel” az EMMI sajtóosztályának tavalyi 26 fős létszáma mostanra 31-re nőtt. A stábban 28 főállású, egy részmunkaidős és két megbízási szerződéssel alkalmazott munkatárs található.

Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy az adott minisztérium teljes bérköltségéhez viszonyítva mennyit tesz ki a sajtóosztályon dolgozók javadalma, akkor magasan a Miniszterelnöki Kabinetiroda viszi a prímet. A kabinetirodánál tavaly az összes személyi kiadás több mint tíz százalékát, idén majdnem hét százalékát vitte el a sajtóosztály. A többi minisztériumban ez az arány általában fél és másfél százalék között mozog. A Miniszterelnöki Kabinetiroda tavaly bruttó 181 millió forintból tartotta fenn népes sajtóosztályát. Utána következett az Emmi 103,5 millió és a külügy 71 millió forinttal. Csökkenő sorrendben a többiek: honvédelmi tárca, Miniszterelnökség, földművelésügy, belügy, fejlesztési minisztérium, igazságügy. A létszámadatokkal összevetve látszik, hogy a fizetéseket tekintve is akadnak különbségek a tárcák sajtósai között. A 2016-os bruttó adatok szerint mindenesetre a tárcák összesen mintegy 594 millió forintot szántak a sajtóval való kapcsolattartásra. Ebben nincs benne az NGM – minden bizonnyal tízmilliós nagyságrendű – kiadása, amely 600 millió fölé lendíti az összeget.

A hírek alapján szerkesztőségünk nincs egyedül azzal a tapasztalatával, hogy a sajtóosztályok üzemszerűen nem válaszolnak – vagy indokolatlanul későn válaszolnak – a kérdésekre, máskor használhatatlan sablonszövegeket küldenek. Ha éppen nem kérnek pénzt a válaszért, mint esetünkben az NGM. A kormányzati sajtóirányítás belső mechanizmusába ráadásul a közelmúltban egy – a parlament honlapján véletlenül közzétett – dokumentum engedett bepillantást. A Miniszterelnöki Kabinetiroda körlevélben adott útmutatást a tárcáknak arról, milyen indokkal utasítsák vissza a szocialista Heringes Anita adatkérését. A Miniszterelnökség és a Belügyminisztérium kivételével mindegyik tárca eleget tett a rogáni elvárásoknak, azaz a kért adatok elhallgatásának.

Egyébként a Népszava közérdekű adatigénylésére küldött válaszában a Miniszterelnökség kitért arra is, hogy sajtóosztályuk munkatársai „átlagosan több mint tízéves újságírói, lap-, televíziós, rádiós-, illetve online szerkesztői, vagy sajtóreferensi tapasztalattal rendelkeznek”. Sokan, sokukat ismerhetik is a sajtóból. Még ha a munkájuk ma, leginkább láthatatlan is. Elvétve persze előfordul, hogy valamelyik témában a Fidesznek érdekében áll hiteles tájékoztatást adni. És valóban: a minisztériumi sajtómunkatársak ilyenkor bebizonyítják, hogy képesek gyorsan és színvonalasan dolgozni. Nagy kár, hogy ritkán kapnak rá lehetőséget.

A tárcák maguk is bizonytalanok
Egyértelműen politikai okokkal magyarázható, hogy a minisztériumi sajtóosztályok nem látják el megfelelően feladatukat – hangsúlyozta Mikecz Dániel. A Republikon Intézet politológusa szerint a fideszes hatalomgyakorlási technika a sajtókapcsolatokban is érvényesül, a kommunikáció centralizált formában működik. A központban kidolgozott kommunikációs panelek gyorsan végigfutnak az összes tárcán, a váratlanul jött sajtókérdések zavart keltenek. Ilyenkor „lefagynak” a minisztériumok, életbe lép a „felelősség eltolása”.
Központi eligazítás hiányában a minisztériumok nem tudják eldönteni, mit szabad mondaniuk és mit nem, miről szabad tájékoztatást adniuk és miről nem. Hibázni viszont nem akarnak, inkább csendben maradnak. Ezért olvasható olyan sokszor az újságokban, hogy „lapzártánkig nem kaptunk választ kérdéseinkre” – tette hozzá a politológus. A háttérben tehát nem feltétlenül az információk visszatartásának szándéka, a rosszhiszeműség vagy a felkészületlenség áll. Hanem az, hogy a minisztériumok – ennek megfelelően a sajtóosztályok – maguk is bizonytalanok.
Mikecz Dániel szerint növeli a bizonytalanságot, hogy a Fidesz láthatóan nem is törekszik partneri viszonyra a sajtóval. Elég csak arra gondolni, hogy Kövér László házelnök előszeretettel tilt ki újságírókat a parlamentből, és milyen minősíthetetlen módon beszélnek fideszes politikusok a Simicska Lajos szerintük „csicskamédiájához” sorolt, vagy éppen „Soros-bérencnek” minősített szerkesztőségek munkatársairól és -val.

2017.09.04 07:00

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.21 11:00

Budapesti járatokat is töröltek az északi-tengeri vihar miatt

Publikálás dátuma
2018.09.21 10:24
Illusztráció: Thinkstock
Fotó: /
Járatok tucatjait kellett törölni az amszterdami Schiphol repülőtéren az Északi-tenger felől, 95 kilométer/órás széllel érkező heves vihar miatt pénteken. A Budapest Airport honlapja szerint ez budapesti járatokat is érint: a KLM menetrend szerint 16:20-kor érkező, illetve 17:05-kor induló amszterdami járatát törölték.
2018.09.21 10:24