Fiatalok inspirálják Balázs Elemért

Publikálás dátuma
2017.09.05. 07:48
Fotó: Fonó Budai Zeneház
Harminc éve zenél megállás nélkül, most egy kicsit önmagát is méltatja a hazai jazz egyik vezéralakja.

Balázs Elemér az 1980-as évek közepe óta megszámlálhatatlanul sokféle formációban játszott, így a bőség zavarával küzdött, amikor összeállította a születésnapi koncert műsorát. „Múltam, jelenem, s talán egy kicsit a jövőm is megjelenik a programban. Boldog vagyok, hogy szinte mindenki ott lesz, aki végigkísérte ezeket az évtizedeket. Egy ilyen születésnapi koncert nem lehet más, csak színes, eklektikus” – mondja.

A sok-sok zenekar közül meghatározó jelentőségű a róla elnevezett Balázs Elemér Group, amely több mint másfél évtizede nagy sikerrel működik – igaz, ez idő alatt jó néhány tagcsere is történt. Legutóbbi lemezük (BEG 15 – Örök szerelem) két éve jelent meg, s még idén szeretnék felvenni a következőt, miközben Erdélybe, Csehországba és Szlovákiába, valamint Finnországba készülnek koncertezni. „Nagyon szeretek fiatalokkal zenélni, mert nemcsak ők tanulnak tőlem, hanem én is inspirációt merítek belőlük. A bőgős Pecek Lakatos Krisztián, a gitáros Komjáti Áron vagy a két énekes, Kiss Flóra és Szakonyi Milán olyan ragyogó tehetségek, akik ösztönöznek engem, nem hagynak elkényelmesedni” – mondja. A zenekarban a biztos pont Elemér öccse, a zongorista Balázs József, akivel a nagy korkülönbség ellenére hasonló a zenei ízlésük, gondokodásuk, s félszavakból is értik egymást. „Zeneszerzőként, hangszerelőként Józsinak már olyan jelentős életműve van, hogy nélküle a Balázs Elemér Group sohasem juthatott volna el idáig” – véli.

Bár Balázs Elemér még csak ötvenéves és rengeteg terv foglalkoztatja, összegzésre is kértük, hiszen több mint három évtizede megszakítás nélkül színpadon van; aktív muzsikusként élte át a rendszerváltást és az azóta eltelt bő negyedszázadot. Úgy látja, a magyar jazz-zenészek európai összehasonlításban kitűnőek, sőt a tengerentúlon is megállják a helyüket. Nagyon jó, hogy ma már nem kell Nyugaton élni: az ő példája is azt bizonyítja, hogy Budapestről is lehet nemzetközi karriert építeni. Azt viszont szomorúan tapasztalja, hogy a mai fiatal jazzmuzsikusok – tisztelet a kivételnek – mennyire nem érdeklődnek az idősebbek iránt, s mennyire nem vágynak tanulni tőlük.

„Nekem Kőszegi Imre mindmáig egy ikon, s ha tehetem, elmegyek a koncertjeire. Amíg Kovács Gyula vagy Pecek Lakatos Géza élt, őket is mindig meghallgattam. Szándékosan nem dobos példát mondok: ha Oláh Kálmán barátom, Európa talán legjobb jazz-zongoristája egy kis klubban muzsikál, én pályakezdőként ott ülnék, figyelném a kezét, a szünetben beszélgetnék vele, szakmai tanácsot kérnék tőle. Ma ez nem működik: bántó a közöny és az érdektelenség.”

Névjegy
Balázs Elemér 1967-ben született Ózdon, zenészcsaládban. Az 1980-as évek közepe óta aktív muzsikus: fiatalon sokszoros versenygyőztes, zenekaraival az egész világot bejárta. Főbb formációi a többi között: Balázs Elemér Group, Trio Midnight, Creative Art Trio, Remember 80/81, Szakcsi Lakatos Béla Trió, Oláh Kálmán Sextet, Dés László Septet, East Gipsy Band. Világsztárok (Lee Konitz, Art Farmer, Pat Metheny, Randy Brecker, Al Jarreau, Nicholas Payton, Dave Liebman, Joe Lovano stb.) kedvelt partnere. Számos szakmai elismerés (köztük a 2017-es Szabó Gábor-díj) birtokosa.

Infó:

BE 50 - Szeptember 23-án, a MOM Kulturális Központban csaknem negyvenen lesznek színpadon, hogy köszöntsék.

Szerző

David Lynch fricskát mutat

Publikálás dátuma
2017.09.05. 07:47
Fotó: Showtime

 A “Ki ölte meg Laura Palmert?” kérdésből a 26 évvel az első kettő után érkezett új évadban annyi maradt: “Ki ő?” A Twin Peaks 2017-ben hemzseg a hasonmásoktól. Az új évad elején a Kyle MacLachlan alakította Dale Cooper különleges ügynök a mi dimenziónkon túli Fekete Barlangban van, míg gonosz megtestesülése a világban garázdálkodik. Csak akkor jut ki, ha a gonosz Cooper visszatér. Úgy tűnt, egymáshoz nem kapcsolódó és szimbólumokat halmozó jelenetek kerülnek egymás mellé, amelyekben a régi szereplők főleg a nosztalgia miatt vannak jelen, az újak (Naomi Watts, Jim Belushi, Laura Dern) a sztárfaktort biztosítják vagy groteszk, emlékezetes arcokkal szolgálnak.

Ezek után csak a legkomolyabb rajongók tarthattak ki a sorozat mellett, amelynek a hétfőn hajnalban adásba került két utolsó részétől várták a megoldást. Amit nem kaptak meg. Ugyan mindenki összegyűlt Twin Peaksben és megtörtént a Jó és a Gonosz horrort és komédiát ötvöző harca, ez azonban nem a baljóslatú vég volt. A már öntudatra ébredt Cooper visszautazik az időben, hogy megmentse Laura-t. Nem csak magát a sorozat történetét számolja föl, de az sem derül ki, hogy a múltban vagyunk, a jövőben, vagy egy végtelen körforgásban, az “eljövendő múltban”. A lezárt történethez szokott nézőknek David Lynch fricskát mutat és jó sok gondolkodni valót ad a sikítással és suttogással véget érő Twin Peaks végén. Szolgál viszont banális, de érvényes tanulságokkal: a múlt fájdalmas eseményeit sem lehet visszacsinálni büntetlenül. És hiába győzzük le a Gonoszt, a sötétséget és a félelmet nem lehet kioltani a világból.

Legendás nézettség a kilencvenes években
A Twin Peaks az USA-ban 1990-ben került adásba. Több mint 30 millió néző kísérte hetente figyelemmel. Mihail Gorbacsovot is a rajongói között tudhatta, aki idősebb George Bush elnökön keresztül próbálta kideríteni, ki ölte meg Laura Palmert. Arról nem tudni, hogy Putyin érdeklődött-e Trumpnál, miért szerepel Dél-Dakota és Las Vegas az új évadban.

Absztrakt az irányított művészet ellen - Újraértelmezés

Publikálás dátuma
2017.09.05. 07:45
Bálint Endre - Margitsziget: mozaik a Palatinus hullámfürdőjében. Forrás: köztérkép.hu
Az absztrakt művészet a tiltások ellenére is utat talált magának: épülethomlokzatok, közterületek falai őrzik a nyomait. A képre kattintva galéria nyílik!

Az absztrakt művészet elvontságából adódóan szinte bármilyen geometrikus formát ölthet, a nemrégiben nyílt Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció című kiállítás pedig arra világít rá, hogy ez a művészet bárhol és bármikor meg is jelenhet. Ugyan sokszor szürke házfalak vagy épületbelsők között megbújva is, de több absztrakt él velünk és mellettünk, mint ahogy gondolnánk. A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása a német képzőművész munkásságát és a magyar absztrakt művészet – elsősorban épületplasztikákon megjelenő – elemeit mutatja be.

„Karl-Heinz Adler azon művészek közé tartozik, akik egy olyan avantgárd meggyőződésében osztoznak, amely úgy tartja, hogy a megismerés, az ismeretnyerés a stílusban található, nem a tartalomban. A fő értéket a formának tulajdonítják, nem pedig az ábrázolt tárgynak, ez egyúttal minden figuratívról való lemondást jelent. Ebből a meggyőződésből olyan művészet alakult ki, amelyet a precízió, a tökéletesség, a formalizmus és a geometriai absztrakció jellemez. Egyesek konkrét művészetről beszélnek, konkrét: amely a matériára vonatkozik, mások absztraktról, amely az ábrázolás tárgyára vonatkozik” – mondta el a megnyitón Michael Müller-Verweyen, a budapesti Goethe Intézet igazgatója.

A Kassák Múzeum kiállítása a német művész 1950-től napjainkig tartó képzőművészeti tevékenységét foglalja össze. Adler a 80-as évekig nem jelenhetett meg a kelet-német művészeti életben, de betonból készített geometrikus elemeit épülethomlokzatok, térhatároló falak díszítéseként alkalmazták Berlinben és Drezdában egyaránt. Hasonlóképp volt ez a Kádár-kori magyar művészetirányítás során is, amelyre a Kiscelli Múzeum kiállítása világít rá, bemutatva, hogy a magyar épületeken hogyan jelent meg a korban a geometrikus absztrakció, milyen társadalmi és kultúrpolitikai tényezők kísérték a folyamatot, és kik voltak a műfaj jeles képviselői.

Farkas Ádám - Budaörsi út: a NÉBIH székháza, alumínium fríz.

Farkas Ádám - Budaörsi út: a NÉBIH székháza, alumínium fríz.

A kiállított művek nem csak az absztrakció szerelmeseinek nyújthatnak élvezetet, bárki, aki nyitott szemmel jár az országban, vagy akár csak Budapesten, ismerős falakra, boltozatokra bukkanhat aluljárókból, terekről, általános iskolákból. A darabok magukért beszélnek, abban a korszakban amikor nem volt szabad mindent kimondani, így élték meg a művészek a bennük forrongó érzelmeket és kifejezési vágyat. A színek – vagy épp azok hiánya –, a formák és a felhasznált anyagok kontrasztja jól felismerhető belső feszültséget sugall, amellyel könnyedén tudunk azonosulni.

A kiállítás arra hívja meg a nézőket – amelyről Felkai András is beszélt megnyitó beszédében a Kiscelli Múzeumban –, hogy gondolkodjanak a múzeumi kereteken túl, újra és újra átértelmezve a művészetet és annak különböző kifejeződési formáit. Ehhez a gondolathoz remekül társul a Köztérkép Kiscelli Múzeummal közös projektje, amely a múzeum falain túl is igyekszik bemutatni a képzőművészet és az épületdíszítés kapcsolódási pontjait. Az elkészült, több mint negyven helyszínt felsorakoztató térkép azonban még közel sem teljes, így a múzeum arra kéri a közönséget, ők is szálljanak be a kutatómunkába, ezzel missziójukat is megvalósítva, amely a város tereit kitágított múzeumként, a múzeumot diszkurzív térként kívánja értelmezni. Az utcák és terek számos feltáratlan titkot rejtenek magukban, legyünk hát résen, mert bármelyik sarkon szembejöhet egy műalkotás.

Infó:

Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása

Szeptember 17-ig látogatható.

Szerző