Hegedűs a háztetőn - Az üldözöttek himnuszává válik Alföldi darabja

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:45
Fotók: MTI/Soós Lajos
Az erős koreográfia, és néhány alakítás is kiemelkedik az Alföldi Róbert által rendezett Hegedűs a háztetőn című musicalből, amelynek vége katartikus.

Stohl András szakállal sapkában jelenik meg az Arénában, mint Tevje, az Alföldi Róbert által rendezett Hegedűs a háztetőn című musicalben. Stohl Tevjéje nem kiválasztott, csupán egy közülünk. Még akkor is ha az Istennel beszélget néha és próbálja megőrizni a tradíciót, a családi összetartozást. De manapság minden ez ellen szól. A morál, a közélet, a politika, az emberi kapcsolatok szétzilálódása. A közösség fokozatos, de megállíthatatlan, sokszor tényleg felülről manipulált felbomlása. Alföldi épp a Szabad Földben nyilatkozta a minap: „A normális emberi viselkedés nem azon múlik, ki milyen istenben hisz, milyen a világnézete. Valószínűleg az embert kell újraépíteni magunkban, hogy a másikban is meglássuk az embert.”

Ebben a környezetben született meg a Hegedűs a háztetőn. Alföldi mégsem aktualizál az előadásban. Talán egy komolyabb áthallás van, de erről sem Alföldi tehet, ez a darab szövege, amikor Lázár Wolffal, a mészárossal alkudozik, aki Cejtelt akarja elvenni, azt mondja: „a lányom mészárosné lesz, sose fog éhezni”. Nem kell nagy fantázia, hogy a név hallatán egy nagyon is gyakran szereplő üzletember, nevezzük így, jusson az eszünkbe. Ennek ellenére Alföldi nagyon sokáig, szinte végig, nem tesz mást, mint lebonyolítja a musical cselekményét. És ebben a rendezői koncepcióban Stohl végig partner tud lenni. Végig énekli, mégpedig jól, és végig dolgozza, mégpedig óriási energiával az előadást. Az esküvői üveges táncban való vezető szerep különösen nagy érdem. És mint tejes ember is hiteles, igen, nem olyan, mint Bessenyei. Mai, tolja a biciklit, küzd mindenkivel, akivel kell, aztán fel kell adnia azokat a dolgokat, amiben hitt, a hagyományt, el kell engedni a lányait, mégpedig nem is akárhogy.

Tóth Gabi Fruma Sára szerepében

Tóth Gabi Fruma Sára szerepében

Több viszony kissé vázlatos marad az előadásban, Tevje küzdelme viszont pontos és erős hangsúlyt kap. Alföldi Stohlt beleszámítva többnyire olyan színészekre osztotta a szerepeket, akiket jól ismer, sokat dolgoztak együtt és megbízhatóan hozzák is a saját figurájukat. Az új partnerek között találjuk a Goldét alakító temesvári Éder Enikőt, akit a Társulat című műsor egyik győzteseként ismerhettünk meg, fegyelmezett végig, néhány jelenetben pedig tudja bizonyítani formátumát, és remekül énekel. Csákányi Eszter némi sajátos színt visz a házasságközvetítő Jente szerepébe. Nagyon erős és hatásos Vári Bertalan koreográfiája és a táncosai is jól működnek az Arénába elhelyezett színpadon. A nézőteret leszűkítették, négyezren férnek be így. Menczel Róbert fából és természetes anyagokból (szalma) készült díszlete praktikus és látványos.

A produkció utolsó összpróbáján a hangosítás korántsem mutatta a legjobb formáját, ám a színfalak mögül játszó Óbudai Danubia Zenekar igencsak helytállt. A szereplők hangosítása pedig bizonyára javulni fog, annál is inkább, mert a pesti előadások után a produkció vidéki sportcsarnokokban turnézik, sőt jövőre Szegeden a Dóm téren is látható lesz.

Az előadás vége katartikus. A falujukból, Anatevkából kitelepített, száműzött zsidó közösség tagjait egy hatalmas vásznon látjuk kivetítve. Érzékeljük a vonuló tömegből kitűnő közeli arcokat. A látvány beleég a retinánkba. A musical egy pillanat alatt az üldözöttek himnuszává válik. Tevje pedig ezekkel a mondatokkal zárja az előadást: „Menni kell. Innen el kell menni...”

Infó:

Hegedűs a háztetőn

Budapest Sportaréna

Rendező: Alföldi Róbert

Zikkurat Produkció

Szerző

Erzsébet királyné közelről

Publikálás dátuma
2017.09.10. 17:31

Gazdag képi illusztrációval jelent meg Falk Miksa újságíró Erzsébet királynéról szóló visszaemlékezése. A szerző jellemzően a túlcsorduló szeretet hangján szól Sissiről.

Tagadhatatlan, hogy Erzsébet királyné, osztrák császárné – Sissi a magyarok kedvenc történelmi alakja. Legendája halála után 119 évvel is ugyanúgy elvarázsol. Életéről számtalan kitűnő kötet látott napvilágot. Mégis, Falk Miksa munkája Erzsébet királynéról - melyet a Szépmíves Kiadó tavaly év végén adott ki Mohammed Nur tervei alapján - az újdonság erejével hat. Ezt bizonyítja, a kötet a nyár legvégén második, változatlan utánnyomásban újra ellepte a könyvesboltokat.

Falk Miksa, a 19. század kedvelt újságírója, később politikusa - mint az emlékkötet első fejezetéül szolgáló, 1887-es hírlapcikkében írja - felkérésre számol be Erzsébet királynéról szerzett emlékeiről. A szerző vállaltan grafomán, és hangsúlyozza, írásait nem irodalmi értéknek szánja. Kortörténeti leletnek viszont annál inkább illenek a gördülékeny stílusban lejegyzett megemlékezések. Részletesen beszámol arról, hogy 1866 ősze és 1867 tavasza, vagyis magyar uralkodóvá koronázást megelőző időszakban miként tanította magyarra a „királyné őfelségét.” A harmincas évei vége felé járó férfiú a megbízatás idején a bécsi első takarékpénztár titkára volt, és a kispolgári attitűdöt a Habsburg-ház különböző kastélyaiban is megőrizte. Kevesebb, mint száz írott oldalnyi visszaemlékezései talán emiatt csöpögnek a túláradó hódolattól (Diderot gondolatát követte abban, miképpen ildomos hölgyekről írni), a „magas állású nő” szépsége, karcsú alakja, halk és finom modora rendre említésre kerül. A beszámoló néhol már annyira túlzó, hogy egyes – Mátyás király anekdotáihoz hasonlatos – fabulák valóságtartalmát maga is megkérdőjelezi, ugyanakkor ezzel jól lefesti azt a szeretetet, amelyet Sissi kapott a magyaroktól.

Falk különböző években írt visszaemlékezései tehát nem szűkölködnek az eposzi jelzőkben, még akkor sem, ha a császárról (akiről egyébként legkevesebbszer) esik szó. (Az ő pontos megítéléséhez érdemes elolvasni Gerő András tavaly, bővített kiadásban megjelent Ferenc József és a magyarok című munkáját.) Az újságszerző nem kevésszer írja felül a történelmi valóságot, erre jó példa az, amikor azt próbálja bizonygatni: a királyné nem volt kedélybeteg. Az utókor viszont pontosan tudja, a depresszió nemhogy jellemezte életét, hanem egy ponton – a sorozatos családi tragédiák hatására – elhatalmasodott rajta. Ugyanakkor a szerző személyes élményei által hitelesítve egy olyan művelt koronás ,,tanítvány" képét rajzolja ki, aki a ceremoniális közeg szabadelvűjeként gyakran tesz jót a magyaroknak, s aki elzárt fiókjában betiltott műveket és röpiratokat őriz.

A könyvhöz, amely különösen érdekes lehet a királyné szeptember 10-i halála évfordulója idején, nagyszámú festmény- és fotómelléklet tartozik. Ez kiegészíti és árnyalja a leírtakat, de akárcsak bizonyos korabeli szavak (plajbász, árestom) esetében a lábjegyzék, itt a kápalírások hiányoznak fájóan.

Végső búcsút vettek Makk Károlytól - Fotógaléria!

Publikálás dátuma
2017.09.09. 14:37
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Családja, barátai, a filmszakma képviselői és tisztelői vettek végső búcsút Makk Károly Kossuth-díjas filmrendezőtől, a nemzet művészétől szombaton Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Makk Károly, a magyar mozgókép mestere, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke életének 92. évében augusztus 30-án hunyt el. "Néhány remekműve filmtörténeti klasszikus és velük is előáll az a varázslat, hogy minden kockájuk él, ma is él" - idézett Nagy-Kálózy Eszter színművész Konrád György egy korábbi szövegéből. 

"Soha nem ítélkeztél, mindig megértésre buzdítottál mindenkit" - emlékezett Tarr Béla filmrendező, akinek gyászbeszédét Haumann Péter színész olvasta fel a búcsúztatáson.

"Feltűrted az inged ujját és nekiláttál, hogy láttasd az emberi természet lényegét, az emberi konfliktusokat, vágyakat, azoknak kudarcba fulladását vagy megvalósulását. Mirólunk csináltál filmeket. Az esendőségünkről, a nagyravágyásunkról, álmainkról" - írta Tarr Béla, hangsúlyozva: a magyar filmtörténet és a magyar filmrendezők nagy csapata szegényes lenne Makk Károly nélkül, aki felnevelte a magyar film új meg új nemzedékét, mindig bátorított mindenkit, hogy merje használni a fantáziáját.

"Igazi mester voltál, filmjeidben, gondolkodásodban és az élet élvezetében" - fogalmazott a rendező, kiemelve, hogy Makk Károly ragaszkodott a humanista értékekhez, örökös kutató volt, aki mindig kereste azt a belső békét, ami minden embernek kijár, és azt mindig tudta, hogy a szabadság létfontosságú életelem.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ha valami bonyolult és sürgős problémát vetettünk fel neked, mindig az volt a bölcs tanácsod: atya, nyugalom, majd az élet megoldja - emlékezett Káel Csaba filmrendező, a művész egykori tanítványa.

"Az egyetlen dolog, amit az élet nem old meg, hogy nélküled kell folytatnunk és nincs már közöttünk varázslatos személyiséged, kifinomult ízlésed, az emberi kapcsolatok mélységeit kutató empátiád és káprázatos intelligenciád, aminek erejével oly sokszor segítettél nekünk. Segítettél élni, és túlélni, a Liliomfival az 50-es éveket, a Szerelemmel a 70-eseket, az Egymásra nézvével segítettél felfedezni belső szabadságunkat" - mondta személyes hangú beszédében Káel Csaba.

"Tőled, a filmjeiden keresztül tanultuk az életet" - hangsúlyozta. "A filmjeiden keresztül velünk marad sugárzó, mérhetetlen tehetséged, a szereteted, a biztatásod, de az a szelíd mosoly és a megnyugtató tekintet, ami tényleg azt hitette el velünk, hogy +az élet majd megoldja+, örökké, feloldhatatlanul hiányozni fog" - fogalmazott Káel Csaba.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

MTI Fotó: Balogh Zoltán

"Élni szeretett és tudott is" - hangsúlyozta Pálfi György filmrendező, kiemelve: Makk Károly olyan személyiség volt, aki a legnagyobb természetességgel tudott létezni a legabszurdabb helyzetekben is. Jól tudott bánni az emberekkel, figyelmes és empatikus volt, egy igazi filmkészítőhöz méltóan felismerte a műfajokat és betartotta szabályait.

"Mentorom voltál. Beengedtél a belső klubba, hittél bennem.... még olyankor is, amikor én se hittem már magamban" - hangoztatta a rendező, hozzátéve: Makk Károly filmjei örökségek, amellyel sok mindent lehet kezdeni: felélni, elherdálni, megőrizni, továbbadni vagy új életet kezdeni vele.

Rónai Egon újságíró, műsorvezető elmondta: Makk Károly végigkísérte az életünket, filmjei élmények voltak, amelyek beépültek a tudatba. Felidézte: az 1980-as években első nagyinterjúját Makk Károllyal készítette és a filmrendező egyik utolsó interjúját neki adta. "Makk Károly most is van: az életünkben is van, bennünk is van" - hangsúlyozta.

Ferencz Győző irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, aki az intézmény nevében búcsúzott, elmondta: Makk Károly 1993-tól tagja, 2011-től haláláig elnöke volt az akadémiának. Kiemelte: nehéz időben vállalta a feladatot, amely az alkotástól vonhatta el, de felmérte, hogy az a szerep, amelyet betölt, milyen fontos a magyar művészet jelenlegi helyzetében. Makk Károly nevét a filmjei fogják megőrizni, de akadémiai elnöksége is nagyszerű életművének része - hangsúlyozta.

A búcsúztatáson Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész játszott. A szertartás végén Konrád György búcsúzott barátjától a temetés előtt írt, személyes hangú levelének felolvasásával. 

Szerző
Frissítve: 2017.09.09. 17:58