A világ leggyorsabb vagyongyarapodását produkáló gázszerelő, Mészáros Lőrinc (Felcsút) és családja már majdnem annyi földet birtokol Fejér megyében, mint amekkora a nevezetes mágnás, Habsburg József főherceg (Alcsút) családi birtoka volt ugyanott. Ám amíg a Habsburgoknak évszázadokig tartott a gyűjtögetés, Mészárosnak mindössze hét év alatt sikerült földnélküli Lőrincből az ország legnagyobb földesurai közé emelkednie. És ha eltekintünk a miniszterelnök telek- és páholyszomszédjának példás (példátlan?) gyarapodásától, a számok akkor is azt mutatják: az Orbán-kormány olyan mértékű átrendezést hajtott végre 2010 óta a birtokviszonyokban, amire az 1990-es rendszerváltás sem volt képes – pedig ott a tulajdoni reform volt a változás egyik kulcsa. Magyarországon utoljára a kommunistáknak sikerült az, ami most Orbánéknak: a talajvízszintig átalakítani a magyar vidék politikai, gazdasági és életviszonyait, függőségi rendszerbe szervezve papot, tanítót, földművest, iparost, napszámost és földönfutót. És nem is az a kérdés – bár a második „elmúltnyolcév” lezárásához közeledve talán indokolt lenne föltenni –, hogy akik hét éve a Fideszre voksoltak, azok valóban erre, vagyis az egész életük Fidesz alá rendelésére szavaztak-e. Hanem inkább az, hogy ha valaki demagógnak gondolja a „Fizessenek a gazdagok!” szlogent, mint szól vajon a „Gazdagodjanak a fideszesek!” változathoz. Merthogy az utóbbi – anélkül, hogy az érintett párt föl merte volna hímezni a zászlajára – mára maradék nélkül megvalósult. Tucatjával tudjuk sorolni azokat az embereket, akik attól váltak mérhetetlen vagyonok urává az utóbbi esztendőkben, mert bizalmi (hűbéri) viszonyba kerültek Orbán Viktorral. És egyet is nehéz lenne említeni, aki ilyen személyes nexus nélkül, netán a rossz viszony ellenére került volna be a kőgazdagok klubjába. A rendszert, ami kialakult, az ideológiai kültakaró alá nézve egyre nehezebb megkülönböztetni az előző pártállamtól. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz az elszámolás, legalább magunkkal: tényleg ilyen országot akartunk?
