Aláírók

Legyünk realisták: Áder János addig marad az immár csak papíron létező köztársaság elnöke, amíg akar. Főképpen pedig ameddig Orbán Viktor akarja. Márpedig nincs jele annak, hogy változás készülne. Próbálkozni persze lehet. Összejöhet a Jobbiknak negyven aláírás, amellyel kezdeményezhetik, hogy az államfőt fosszák meg tisztségétől. Ebben az esetben az Alkotmánybíróság állapítja majd meg, hogy valóban megsértette-e az elnök az alaptörvényt, vagy valamely jogszabályt. Vagyis az a testület, amelyben többségben vannak a jelenlegi hatalom hűséges alattvalói.

Így aztán teljesen lényegtelen, hogy Áder János szembement-e az alaptörvénnyel, amikor aláírta az úgynevezett plakáttörvényt. Azt a jogszabályt, amely elsőre nem kapta meg a szükséges kétharmadot a parlamentben. Majd amikor az egyszerű többséggel elfogadott dokumentumot az államfő visszaküldte, a kívánt módosításokat belerakták egy másik törvénybe. Azt aztán az elnök gond nélkül jóváhagyta.

Látható, ez a történet is több sebből vérzik. Mint a gránitszilárdságúnak nevezett alaptörvény, amelyet már hatszor kellett módosítani. Meg az összes többi, amelyeket Áder akkor is aláírt, ha sokan tiltakoztak ellene, vagy nyilvánvalóan voltak kétséges részeik. Mindannyiszor jelezve, hogy nem tagadja fideszes gyökereit, s a vitás eseteknél sosem felejti el, kinek köszönheti jelenlegi posztját. Az olyan ósdi, meghaladott fogalmakat pedig felejtsük el, hogy az államfőnek pártok felett állónak kellene lennie, megjelenítve a nemzet egységét. Az utóbbi persze még szerepel a szótárukban, hiszen a nemzet számukra egyet jelent a hívekkel, a többieket meg azon kívülinek tekintik.

Nyilvánvalóan azokat is, akik most megfosztanák tisztségétől ezt a talpig becsületes úriembert. Így az sem lenne meglepő, ha az Alkotmánybíróság a kezdeményezőket átkozná majd ki a nemzetből.