Vekerdy Tamás: Ne sírj, dögölj meg húsz évvel előbb!

Publikálás dátuma
2017.09.23 07:00
Ahol titok van, ott jogfosztás van. FOTÓK: Tóth Gergő
Fotó: /
Egy olyan rendszer, amely megengedi, hogy te az legyél, aki vagy, mindig sokkal erősebb, mint egy olyan rezsim, amelyik azt mondja, legyél, akivé, én akarlak tenni – állítja Vekerdy Tamás pszichológus.

- „Minél kevésbé ellenőrzik a helyi és központi hatóságok az iskolák működését, még anyagi értelemben is, annál jobban működnek”. A hatalom nem igazán ért egyet önnel.

- Két-három évtizeddel ezelőtt egy elég híres amerikai kutatóintézet, a Brookings Institution nagy felmérést végeztetett arról, hogy mely iskolák működnek igazán hatékonyan, tartalmi és anyagi szempontból. Egyértelműen az derült ki, hogy azok, amelyekben kisebb az ellenőrzés. Volt olyan „gettóiskola”, ahol egyszerűen odadobták a gyeplőt a hatóságok, mondván csináljanak, amit bírnak, annyira nehéz volt a helyzet. Erre fantasztikusan jó eredményeket értek el. A szuverenitás, az autonómia csodákra képes. A kétezres évek legelején, amikor bombaszerűen kiderült, hogy mennyivel jobb a finnek oktatása Európában, mint a többieké, akkor mi magyarok azt mondtuk: rossz a mérés. A németek tartományi oktatási miniszterei ezzel szemben – ott minden tartománynak van saját oktatási minisztere, nálunk az országnak sincs – azonnal repülőre ültek, és mentek Helsinkibe megtudni, mitől olyan jó az oktatási rendszerük. Első kérdéseik egyike az volt: önöknél hogy működik a tanfelügyelet? Válasz: nálunk nincs tanfelügyelet. Nem igaz tehát a lenini mondás, hogy megbízni jó, ellenőrizni még jobb. Ezt egy német pedagógus barátom egyébként a világ leggonoszabb mondásának minősítette.

- Az Iskola betegít? című könyvét még 2003-ban írta. Már a kérdőjelet is elhagyhatjuk?

- Nyugodtan. Tudjuk, hogy a mai iskola a követelményeivel nagyon rosszul hat a családokra és a gyerekekre, de a pedagógusokra is. A kisgyereknek azért „nagy a feje”, mert úgyszólván felnőtt agyveleje van. Az agy a legoxigénigényesebb szerv, a kisgyerek tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a „felnőtt” agyat. Ez úgy-ahogy csak akkor lehetséges, ha a kisdiák négy-öt órát rohangálhat és üvöltözhet a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni 45 percig, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert onnan „behordják a piszkot”. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van, „rosszalkodik”, hogy több levegőhöz jusson.

- A lányoknak, vagy a fiúknak könnyebb?

- Tanítónők szokták mondani, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük dolgozni. A fiúk pedig agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor egy MTA kutatásban kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus – fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorgörccsel, hasmenéssel, szorulással járó – megbetegedés. Tudjuk pedig, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek. Angol kutatások szerint azért, mert többet sírnak. Amikor mi, magyar macsók azzal jövünk: „te kis anyámasszony katonája ne sírj, mi vagy, egy kis pisis?” – tulajdonképpen azt mondjuk a fiúknak: ne sírj, dögölj meg 20 évvel előbb.

- A megbetegedés az ára az alkalmazkodásnak?

- Egy olyan szorongáskeltő iskolához alkalmazkodnak, amely ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre szabott az egész sem módszereiben, sem tartalmában, sem időbeosztásában. Mi az például, hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. Sőt 30 perces sincs. A kisgyerek 6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. Ha viszont mesélek nekik, és lekötöm a figyelmüket, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben, és még pisilni sem ment ki senki.

- Sokan azt mondják, az iskola nem azért van, hogy jól érezzék magukat benne a diákok.

- Valóban, „az élet nem kerti ünnepély”, ahogy már Sztálin elvtárs is megmondta. A 90-es években agyfiziológia vizsgálatok viszont kimutatták, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás!

- Hol van az öröm a mai magyar iskolából?

- Sehol. Ez a bizonyos szorongás van helyette, ami viszont visszafogja a teljesítményt. A mi oktatásunk egyik paradoxona: úgy akarunk teljesítményt kizsarolni, kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Öröm és élmény nélkül nincs világ- és önmegismerés. Mit gondol, ki adta ki Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet pedagógusoknak? A szegedi rendőr-főkapitányság. Volt egy zseniális külföldi referensük, aki bemutatta statisztikán, ahol élménypedagógia van, ott csökken a fiatalkorú bűnözés. Ezek a dolgok meg sem érintik a mai iskolai praxist, és bár sokat szidtuk a magyar iskolát ’89 és 2010 között is, ma az egy aranyidőnek látszik, ahol nagyszerű dolgok jöttek be.

- Például?

- Az élményközpontú tanítás, projektmódszerek, témahetek, különböző alternatívák, reformpedagógiai megoldások. Csak mi úgy láttuk akkor, hogy nem elég gyorsan történnek. Most visszatekintve viszont nagyszerű volt, hogy ezek egyáltalán megjelentek. 2010 óta megmaradt pár alternatív program, ennek ellenére a „normál” pedagógus rettenetesen be van szorítva időben és ostoba bürokratikus feladatokban. Végletekig ki van merítve ő is és a gyerekek is.

- Nemcsak ebben van változás: szerettük volna bemutatni, hogyan kezdődik a tanév, mire az iskolák úgy válaszoltak, hogy ne lépjük át az intézmény küszöbét, ne érdeklődjünk sem a tanári kar, sem a diákok hangulata iránt, és ne próbáljunk meg ehhez engedélyt kérni az intézményfenntartótól sem.

- Mindenki retteg. Amikor Gorbacsov idején életemben először kint voltam a Szovjetunióban, azért mentem, mert egy csereprogramban elvileg mód nyílt az óvodák-iskolák kölcsönös tanulmányozására. Én az óvodák miatt mentem. Erre elvittek akadémiai kutatóintézetekbe, beszélgethettem fő- és alakadémikusokkal, de óvodába nem mehettem. Teltek a napok, sürgettem az óvodalátogatást. Egy kedves hölgy, az egyik mentorom ekkor kihívott a folyosóra, és ott azt mondta, inkább ne erőltessem ezt. Ezért jöttem pedig, ráadásul ők is tudták, de azt hitték beérem azzal, hogy az akadémikusok, tanfelügyelők mondanak nekem szép dolgokat. Ahol titok van, ott jogfosztás van. Ez a mondás tökéletes. Különböző jogfosztások között botladozunk és mindent titkolunk. Amikor a Klik felvette a nevét, a Klebelsberg család tiltakozott. Gróf Klebelsberg Kunó ugyanis mindenben az ellenkezőjét csinálta annak, amit ma a Klik forszíroz. Arra pedig azt lehet mondani: katasztrófa.

- Nyilván nem véletlen, hogy a fiatalok nagy része itt hagyja az országot.

- 2011-ben egy tv-interjúban azt mondtam, hogy ha én fiatal lennék, már kint lennék Angliában mosogatni. Le is toltak érte az akkori Magyar Nemzetben. Volt egy kedves kolléganőm a Család és Iskola szerkesztőségében, aki párttag volt, de minden gyűlés után hányt. Ennek ellenére nagyon nehezen viselte, amikor őrjöngve szidtam a rendszert, bár soha nem jelentett fel. Azt mondta kétségbeesve, hogy Tamás, miért nem mész ki? Erre annyit mondtam, hogy menjenek ki ők, én itthon vagyok. A szovjet hadseregre és a moszkovitákra gondoltam. Mit mondjak ma? A nyelv, Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, a magyar táj… A „másik Magyarország” Ottlik szavaival, vagy mint Illyés Gyula mondja: „Haza a magasban”. Ezekre próbálok gondolni, mikor a sok jelszóvá silányított „nemzeti” hülyeséget hallgatom. Heltai Jenő mindig azt hitte, hogy magyar író, de meg kellett tudnia a zsidótörvények idején, hogy ő valójában zsidó. A rajongói azt mondták neki, elviszik bárhová, ahol élni akar, viszont az író úgy válaszolt, ő itt szeretne élni. Ha hagynák.

- Most hagyják?

- Elég kétségbeesetten látom, hogy nem igazán. Mert olyan dolgokat züllesztenek politikai jelszó szintjére, ami az embernek egyébként fontos és kedves lenne, kezdve a zsidó-keresztény hagyománytól, a nemzetiig. Amikor emberek, embereket masszaként kezelnek és nem egyénként (zsidó, meleg, cigány, román, magyar, satöbbi), akkor az erőszak és a gyilkolás, a kiirtás felé haladunk. Húsz év gyűlöletkeltés után azt tudjuk, hogy hány zsidót öltünk meg, azt is tudjuk, hogy nálunk cigányokat lőttek le egészen elképesztő módon, most mégis migránsozás, újabb gyűlöletkeltés van. A lányom a Kétfarkú Kutyapárt plakátjait ragasztotta valahol vidéken és egy öreg néni odament hozzá megkérdezni, nem fél-e a migránsoktól, akik majd megerőszakolják. Mikor látott a néni utoljára migránst? Hát ő nem látott, de… Rettenetesen megrontják a nemzeti tudatot és a nemzeti közérzetet. Volt már ilyen Magyarországon. Most újra Eucharisztikus Kongresszusra készülünk Budapesten, mint a rettenetes 1939-es évben. Azokban a napokban jelent meg az első zsidótörvény, amelyet a nagy egyházak vezetői vidáman megszavaztak és mi nagyon erősen sodródtunk az akkori országokat elfoglaló Putyin, azaz Adolf Hitler felé. Rémes dolgok jutnak az ember eszébe. Például Péter Apostol levele, aki azt mondja, „visszatér az eb a maga okádására”… Megint lecsatlakozunk a jövőben vesztessé váló oldalhoz?

- Akkor a Nyugat nem hanyatlik?

- A '60-as években volt egy divatos vicc: kiküldetésben volt Grün a „haldokló”nyugaton. Amikor hazajön Kohn megkérdezi: na és, haldoklik már a nyugat? Persze, hogy haldoklik, válaszolja Grün, de milyen szép halál! Népmesei tanulság: a XX. században minden meleg és hideg világháborút a „tehetetlen”, „idejétmúlt”, nehezen magukat összeszedő, folyton válságokkal küzdő individualista demokráciák nyertek meg a kollektivista rendszerekkel szemben, ahol az volt a fontos, hogy te német, árja, náci, proletár és bolsevik vagy. Egy olyan rendszer, amely megengedi, hogy te az legyél, aki vagy, eszerint bontakoztasd ki magad, mindig sokkal erősebb, mint egy olyan rezsim, amelyik azt mondja, legyél, akivé, én akarlak tenni! Ez csak látszólag nagyon hatékony, rövid ideig, aztán összeomlik.

Névjegy
Vekerdy Tamás 1935-ben született, a pszichológia előtt jogot is végzett. Volt házi tanító, színházi statiszta, nevelési tanácsadóban pszichológus, egyetemi docens. Fontos szerepet vállalt a Waldorf-intézmények meghonosításában. Csaknem harminc könyv szerzője; országszerte tart előadásokat szülőknek, pedagógusoknak.

2017.09.23 07:00

Még rövidebb pórázra fogják az önkormányzatokat

Publikálás dátuma
2018.09.22 07:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Aggódnak az önállóságukért a települések: nem elég, hogy az Államkincstárhoz kell utalni az uniós pénzeket, hamarosan az összes számlájuk állami kontroll alá kerülhet.
Sérül a települések önállósága azzal, hogy az állam szeptember 30-ig kötelezően a Magyar Államkincstár számlájára irányítja vissza az önkormányzatoknak a választások előtt kifizetett uniós támogatásokat – ezt erősítette meg lapunknak több polgármester. Volt, aki hozzátette: ez csak az első lépés, arra kell számítani, hogy hamarosan az összes számlájukat állami kontroll alá helyezhetik. Az eddigi intézkedések mindenesetre kísértetiesen követik annak a titkos, 12 oldalas, a „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, dokumentumnak az irányelveit, amelyről a Népszava tavaly júliusban számolt be. A brossúra azt taglalja, hogyan lehetne minél inkább szűkíteni az önkormányzatok önállóságát, központosítani az adatbázisukat, és ellenőrizni a költéseiket. Ennek egyik eleme az a lépés, amelyről csütörtöki lapszámunkban írtunk: az elmúlt napokban számos település kapott levelet MÁK illetékes pénztárától arról, hogy megítélt uniós támogatásokat, amennyiben azok értéke meghaladta az 50 millió forintot, át kell utalniuk egy, a MÁK-nál vezetett számlára. Több polgármester szerint az állam így akarja „kozmetikázni” a brutális, 1646 milliárdos költségvetési hiányt, amely részben éppen amiatt keletkezett, hogy az országgyűlési választások előtti propaganda részeként az idei érvre tervezett 2200 milliárd forintos kifizetések több mint felét a költségvetés terhére utalták át az önkormányzatoknak, mert a korrupciós ügyek miatt Brüsszel félig-meddig elzárta a pénzcsapokat.

– Az államháztartásról szóló törvény előírja, hogy a többek között helyi önkormányzatok által elnyert, 100 millió forintot meghaladó összegű uniós források kifizetése csak az adott település Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára történhet. A hatályos szabályozás szerint a korábban kereskedelmi banki számlára kiutalt, még fel nem használt uniós forrásokat is be kell 2018. szeptember 30-ig utalni a település Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára, ha a megítélt támogatás összege meghaladja az ötvenmillió forintot és az adott projekt nem zárul le 2018. október 31-éig – reagált pénteki cikkünkre a Pénzügyminisztérium (PM). Ez a szabályozás azonban egyáltalán nem jelenti a már kifizetett uniós források „visszavételét”- tették hozzá. (Ezt lapunk nem is állította, azt írtuk, az intézkedés leginkább a költségvetési hiány kozmetikázást szolgálja, és bonyolítja az önkormányzatok életét, mert lassabban jutnak majd hozzá a pénzükhöz - a szerk.) A PM szerint ezen uniós forrásokról továbbra is az önkormányzatok rendelkezhetnek, csupán a számla vezetője változik. – Ezzel a források cél szerinti felhasználása is biztosítottá válik, mivel a kincstári számláról csak az adott fejlesztési célhoz kötődő kifizetések teljesíthetőek - írták. Köteles László, Komlóska polgármestere szerint az önkormányzatok eddig sem költhették el másra az uniós pénzeket, csak az adott fejlesztésre: – Ha elnyertünk például egy EFOP-pályázatot, akkor a saját önkormányzati számlavezető kereskedelmi bankunknál a pályázat kódjával nyitottunk egy alszámlát, és minden, a beruházással kapcsolatos költséget, például anyagvásárlás, megbízási díj, erről az alszámláról utaltunk. Az elektronikus ügyintézésnek köszönhetően, átlátható és ellenőrizhető módon, órák alatt megtörténtek a tranzakciók. A Magyar Államkincstárral nincs ilyen internetes banki kapcsolatunk, vagyis visszatérünk majd az őskorba: kitöltünk egy papír alapú átutalási megbízást, azt levében feladjuk a MÁK címére, ő pedig majd napokkal később elutalja a nekünk járó pénzt. Azt a pénzt, amelyet egyébként az önkormányzat nyert el, nem az állam, mégis az utóbbi gyámkodik felette – mondta. Köteles László hozzátette: arra azért kíváncsi lenne, hogy az állam a kormánypárthoz közeli oligarcháktól is ugyanilyen szigorral irányítja-e vissza az elnyert uniós százmilliókat a költségvetési számlákra. Szavai szerint a falvak és városok körül egyre fogy a levegő, s noha a kampányidőszakban a kormánypárt körömszakadtáig tagadta, hogy az önkormányzati jogkörök megnyirbálására készül, ez a mostani rendelkezés éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja. A következő lépés szerinte az lesz, hogy minden számlájukat a MÁK-hoz irányítják, végül pedig megvonják majd a települések jogát, hogy ezek felett rendelkezzenek. Az eddigi intézkedések szerinte kísértetiesen követik annak a titkos, 12 oldalas, a „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, dokumentumnak az irányelveit, amelyről a Népszava tavaly júliusban számolt be. A brossúra azt taglalja, hogyan lehetne minél inkább szűkíteni az önkormányzatok önállóságát, központosítani az adatbázisukat, s ellenőrizni a költéseiket. Az állami tisztségviselők következetesen tagadják az irat létezését, a valóságban azonban szinte lépésről lépésre az abban leírtakat valósítják meg – állította lapunknak több polgármester.
2018.09.22 07:00
Frissítve: 2018.09.22 07:00

Az orvoshiány tovább hajszolja a kórházakat az eladósodásba

Publikálás dátuma
2018.09.21 21:02

Fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt
Az ajkai kórházban bejelentett felmondások megmutatták, hogy egy jól szervezett rendszerben nem is kellene annyi kórház, amennyi ma működik, hiszen nem jut mindenhová kellő számú szakember, vagy csak irreális áron.
Az altatóorvosok fölmondása ellenére sincs gond a betegellátással Ajkán – derül ki a kórházfenntartó hivatal pénteki közleményéből. Csütörtökön a kórház öt intenzív terápiás szakorvosa adta be fölmondását, mert mint – mondták – „más elfoglaltságuk miatt nem tudják a továbbiakban ottani munkájukat elvégezni.” A felmondás előtt a kórház vezetősége több alkalommal is tárgyalt az érintett orvosokkal – állítja Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) –, ám az altatóorvosok olyan magas munkabért kértek, amit az intézmény nem tudott teljesíteni. A távozó orvosoknak másfél hónap felmondási idejük van, ezalatt a kórház gondoskodik a pótlásukról – áll a közleményben. Lapunknak a mentők is megerősítették, hogy az ajkai kórház zavartalanul fogadja a betegeket, eddig nem irányították át máshová senkit. Ha az orvosok távozás miatt mégis be kéne zárni az ajkai kórházban a műtőt, illetve az intenzív osztály, akkor a Veszprém megyei kórház vehetné át a betegeket, amíg a kapacitásuk engedi. Arról nincs hiteles információ, hogy pontosan mennyiért maradtak volna Ajkán az altatóorvosok, de az köztudott: óriási területi és intézményi különbségek vannak a hazai orvosi jövedelmek között. Erről néhány éve a pécsi egyetem professzora Boncz Imre készített egy elemzést. Adataiból az derült ki, hogy a kisebb városi kórházak és az egyetemi klinikákon dolgozó gyógyítók között több százezer forintos különbség is lehet a városi kisebb intézményekben gyógyítók javára. A professzor által összeállított orvosi bértérképről az is leolvasható, hol mekkora az egyes szakmák gyógyítóinak a zsarolási potenciálja: eszerint azokban a kis kórházakban, ahol egy-egy osztályt az orvoshiány miatt közvetlenül fenyeget a bezárás veszélye, sokkal nagyobb béreket tudnak kialkudni az érintettek. A legnagyobb hiányszakmákban – ilyen az altatóorvos, a traumatológus, ideg-, érsebész, toxikológus – akár bruttó kétmillió forint feletti összeget is kereshetnek az orvosok egy-egy intézményben. Ennek viszont eladósodás az ára. Ekkora bér ugyanis biztosan nem adható az ellátásokért kapott közfinanszírozásból. Veszprém megyében, ahol az ajkai kórház az egyik legnagyobb aktív ellátó, 354 ezer lakosra több mint tíz fekvő betegellátó jut. Szakemberek szerint ennyi emberre egy jól szervezett ellátórendszerben optimálisan 3-4 jól felszerelt kórház is elegendő volna. A Veszprém Megyei Önkormányzat a rendszerváltás óta többször is nekirugaszkodott annak, hogy a területén lévő kórházak között ügyesebben szervezze meg az ellátást. Készültek megvalósíthatósági tanulmányok. Eddig egyikből sem lett semmi. Legutóbb két éve rugaszkodtak ismét neki a feladatnak. Az előkészítők akkor is figyelmeztettek már arra, ha minden intézmény makacsul ragaszkodik meglévő státuszához, biztosan nem jut elég szakember az összes helyre.  „Ha a megye valamelyik kórházába véletlen potens menedzser került, akkor az az összes többi intézményt hazavágta, mert akkor a többieknek már nem marad se elég beteg, se elég orvos. Csak adósság” - mondta lapunknak az egyik megyében működő intézményvezetője. 
Szerző
2018.09.21 21:02
Frissítve: 2018.09.21 21:11