Lakossági részvényvásárlási programot sürget a Miniszterelnökséget vezető Lázár Jánossal karöltve Matolcsy György jegybankelnök. Érvelésük szinte megegyezik Gyurcsány Ferenc kormányának 2008-as úgynevezett Új Tulajdonosi Programjáéval. Eszerint az állami vállalatokat tőzsdére kell vinni, hogy átláthatóbbak, hatékonyabbak, nyereségesebbek legyenek. Lázár János szerint, ha a Fidesz középosztályt akar, annak része kell legyen a tulajdonjuttatás. Így a „külföldiektől visszavásárolt” állami cégeket „magyar nemzeti tulajdonba” adnák. „A polgárosodás közvetlen állami ösztönzése megtorpant: itt az ideje, hogy újra megnyissuk mindenki számára a tulajdonossá válás útját” - élt vagy egy évtizede hasonló érveléssel a Fidesz által amúgy diabolizált Gyurcsány Ferenc. Pártja, az orbáni politikát élesen bíráló Demokratikus Koalíció (DK) kérdésünkre azt üzente: ebben egyetértenek Lázár Jánossal.
Pedig az érvelés inkább csak a budapesti parketthez hű közgazdászokra jellemző. Eszerint a tőzsdének jó, ha sok a részvény és élénk a kereskedés. Matolcsy György személyesen azért is állhatott a kezdeményezők élére, mert a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank, így érdekelt a parkett forgalmának növelésében. Fidesz-közeli forrásaink szerint a téma az elmúlt hetekben nem került komolyabban napirendre, mint az elmúlt évek során általában. A háttérintézmények szakmányban készítik a tanulmányokat, részletesen bemutatva például a kedvező lengyel, román vagy szerb példákat. Lázár János az ügy kapcsán kormányon belüli vitára utalt, de ellenlábasát nem nevezte meg. Sokak szerint a vitázó fél maga a miniszterelnök, vagy épp a Matolcsyval nem túl jó viszonyú Varga Mihály nemzetgazdasági tárcavezető lehetett. Ugyanakkor pártközeli forrásunk úgy vélte: naivitás azt képzelni, hogy kormányfői jóváhagyás nélkül a téma akár csak fel is merülhetne.
A bankadó és a devizamentőcsomag 2010 utáni bevezetése mélybe lökte a hitelintézetek árfolyamát, ám ez Orbán Viktort kevéssé érdekelte. Az elmúlt évek enyhülő nyomása ugyanakkor meg is látszik a bankpapírok feltámadásán. A kormányfőt különösképp az se zavarta, hogy 2011-ben félezermilliárd forintunkból csupán a Mol mintegy ötödét tudta megvásárolni, az árfolyamot ugyanis az állami felvásárlási pletykák akkorra felhajtották. A "felvásárlási sztori" elmúltával azonban, akkori szakminisztere várakozásai ellenére, az árfolyam lebucskázott. Varga Mihály egy ízben ugyan megpendítette a Mol-részvények eladását, ám erről hamar letett: Orbán Viktor még néhány hónapja is magát tömjénezte a vásárlás miatt. Noha a Mol ára ismét visszatért vásárláskori szintjére és az olajpapírra a kancelláriaminiszter leírása szinte teljesen ráillik, bennfentesek cáfolták, hogy most Mol-papírokat dobnának piacra.
A legtöbben első számú jelöltként „közműcégeket” említenek. E tárgyban leginkább az MVM Magyar Villamos Műveket említik. Pedig holdingközpontként elsősorban a paksi atomerőművet, a Mavir nevű központi áramhálózatot és a lakossági áramnagykereskedelmet tulajdonolja, ami négy éve kiegészült a lakossági gáznagykereskedővel és a hazai gáztárolórendszerrel. Igaz, az állami NKM Nemzeti Közművek felének megvételével a Főgáz és a Démász is hozzá került, ám ezen az alapon éppenséggel e két társaság is pultra kerülhetne, megfelelve ama politikai kívánalomnak is, hogy ne valamilyen háttérszolgáltatót, hanem ismert márkát dobjanak a parkettre. De számos ellenérvvel is találkoztunk. Az MVM-részvénnyel a vevő atomerőmű- és más ellátóegységek részeihez jut, ami biztonsági kockázatokat vethet fel. Ráadásul épp nemrég szorították ki az MVM-ből a néhány részvényt tulajdonló, közgyűléseken kíváncsiskodó kistulajdonosokat. Számos más „külföldiektől visszavásárolt” közműről – például a fővárosi vízcégről vagy települési hulladékszállítóról – tudni, ám itt is rendre azzal az érvvel találkoztunk: miért adják el azt, amit épp most vettek.
Értelemszerű tipp a három éve állami tulajdonba került MKB: bár a bank már most Matolcsy-közeli köröké lett, a korábban beharangozott tőzsdei megjelenésről se tettek le. A két éve állami tulajdonba került Budapest Banknál állítólag visszafogottak a tőzsdei előkészületek. Tavaly az Erste Bank hazai leányában is vett részt az állam. De ide sorolható a Magyar Posta is. Igaz, a cég 75 százalékos állami tulajdoni arányának csökkentését törvény tiltja. Így ehhez - vagy bármely más hasonló akció esetén - módosítani kéne a „nemzeti vagyonban tartandó” részek körét. A jelöltek közé tartozhat a tőzsdét megjárt Antenna Hungária vagy maga a BÉT is.
Általánosságban üdvözli a lakossági részvényprogram-terveket Dióslaki Gábor, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Elismerte ugyan, hogy az elmúlt évek - nem állami - kibocsátásai nem tartoznak a tőzsde arany lapjaira. A Norbi Update 2014-es bevezetése és tavalyi kivezetése között az árfolyam megfeleződött. A Waberer's szintén nem nagyon tud elszakadni kibocsátáskori árától. Ugyanakkor az, aki részt vett például a Mol, az OTP vagy Richter állami részvénykibocsátásaiban, ma többszörös vagyonnak örülhet. Az állam által nemrég felvásárolt Rába viszont vegetál. A cégek állami háttere legalább arra nyújt garanciát, hogy a társaság egyáltalán létezik: erre – mint az elnök megjegyezte - nem minden szereplő esetén venne mérget. Az elmúlt évek legnagyobb emelkedéseit mégis inkább a nem állami, de állam-közeli tőzsdei cégek hozták. Mészáros Lőrinc érdekeltségei, a Konzum, az Opus, illetve az újonnan megszerzett Appeninn nemzetközileg is kiemelkedő árfolyamtöbbszöröződést értek meg. E körhöz sorolható például a Schmidt Mária nevével fémjelzett BIF is. Az immáron takarékszövetkezeti FHB-papír éppenséggel azt sínylette meg, amikor korábbi tulajdonosa, Spéder Zoltán kiesett Orbán Viktor kegyeiből. A kormányközeliségből származó előnyöket a tőzsdei logika kedvezően értékeli – fogalmazott az elnök.
Noha Gyurcsány Ferenc lakossági részvényprogramját ritka szerencsétlen érzékkel pont a nemzetközi tőzsdék összeomlása elé időzítette, masszív pletykák szerint más ok is vezetett az akció lefújásához. Elsősorban akkor is az MVM és hálózati leánya, a Mavir került volna pultra. Ám a szocialista időszak kormányfője állítólag megneszelte, hogy a sok kis, polgári öntudattól dagadó keblű kistulajdonos helyett éppenséggel néhány nagyon is ismert arc, így az akkori vezérigazgató, Kocsis István és a vele szorosan együttműködő Csányi Sándor OTP-vezér kerülgeti az energiaholdingot. Ez még önmagában nem is lett volna akkora baj, de a páros ekkor már úgymond Orbán Viktor keze alá dolgozott. Erősíti a szóbeszédet Kocsis István ezt követő feszült elbocsátása; az MVM-es ügyek miatt tízmilliárdos bűncselekményekkel gyanúsított üzletember és Csányi Sándor kapcsolata azóta is töretlen. Gyengíti ugyanakkor a - DK által is cáfolt - pletykát, hogy Kocsis ellenezte „az MVM feldarabolását”. Egy tőzsdei élénkítőcsomag ötletadójaként ma se zárható ki a kormányfővel egyre szorosabb kapcsolatot ápoló Csányi Sándor. Ám az kevéssé valószínű, hogy ebben az esetben pont Lázár János törné előtte az utat. Matolcsy György esetében pedig a képlet viszonylag egyszerű: a maga és családja állami hátszelű gazdagodását szinte nyíltan megcélzó jegybankelnök az állami cégek tőzsdére vitelétől is inkább a hozzá közel állók vagyonosodását, semmint a BÉT forgalmának fellendülését remélné.
Az, hogy egy kibocsátással mennyire játszhatóak át az állami papírok politika-közeli köröknek, a kiírás részletein múlik – hangoztatta kérdésünkre Dióslaki Gábor, aki az elmúlt évtizedekből emlékszik olyan akcióra, amit egyértelműen egy személyre írtak. A kibocsátáskor elképzelhetőek rendkívüli szabályok, így árkedvezmény, mennyiségi korlát vagy időszakos eladási tilalom. A későbbi tőkekoncentrációhoz vezető eladhatóságot ugyanakkor egy idő után semmi se korlátozhatja, hisz ez a tőzsde lényege - hangsúlyozta. Azt a Fidesz-környéki felvetést elvetette, hogy az állam bárminemű minimumárfolyam-garanciát vállalhatna: ilyenkor legfeljebb azt ígérheti, hogy a részvényeket bizonyos áron visszaveszi. Az árfolyamalakulás szintén a kiíró felelőssége: a csalódások elkerülése végett nem szabad se alul-, se felülértékelten meghúzni a kezdőárat. A szóba került társaságok bevételeinek egy része hatósági ár: ezek sikere így nagyban függ a politikai széljárástól. A tényleges cégérték megítélése szempontjából a honi pénzügyi kultúra továbbra se túl fejlett, így fokozottan szükséges az elemzések tanulmányozása.
Kérdésünkre Dióslaki Gábor egyértelműnek nevezte: a polgár minden részvényprogrammal kockázatot vásárol. Ennek pedig - az általunk hallott fideszes felvetésektől eltérően - meglátása szerint nincs semmilyen politikai hozadéka.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium mindeddig nem végzett állami társaságok tőzsdei bevezetését előkészítő vizsgálatokat - közölte a Miniszterelnökségnek küldött kérdéssorunk nyomán a szaktárca.
