Gyerekkori elhízás – Felnőttkori betegség?

Publikálás dátuma
2017.10.17. 15:56
Nem könnyű, de akkor is a szülő dolga, felelőssége odafigyelni - Illusztráció/AFP
A dundi óvodás cuki, a termetes iskolás jó húsban van - a kövér felnőtt pedig beteg? A nyugati világ egyik legsúlyosabb egészségügyi kihívása az „elhízás-járvány”, amelynek megfékezéséhez Sasvári-Szekeres Anita, az Életmód Orvosi Központ dietetikusa, a gyermek dietetika specialistája szerint teljes szemléletváltásra van szükség már a fogantatástól.

Jó hír, hogy Magyarországon 2010 óta nem nőtt a túlsúlyos és elhízott gyermekek aránya, de minden ötödik magyar kisiskolás még mindig túlsúlyos vagy elhízott – áll az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) közleményében. Ebből az is kiderül, hogy a 31,5 millió, 5-19 éves gyerek adatai alapján, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Imperial College London kutatói vizsgáltak meg, Magyarországon a 6-8 éves gyerekek több mint 20 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, ezen belül a fiúknál 20,5, a lányoknál 21,9 százalék ez az arány. Ezzel hazánk az erről szóló 200-as világlistán – amely az elején a legrosszabb eredményű országok állnak – a túlsúlyos lányok tekintetében a 99., az elhízott lányok arányát illetően a 85. helyen áll. A fiúknál az 50. és az 54. helyet „értük el”.

Ki számít túlsúlyos gyereknek?

Már gyermekkorban alkalmazható a testtömeg-index (BMI), mint mérőszám, azonban a szakemberek gyakran inkább a testzsír meghatározására törekszenek valamilyen noninvazív módszerrel. gyermekkorban elsősorban percentilis táblázatot használunk a tápláltsági állapot meghatározásához. Ezeket a táblázatokat és görbéket sok ezer gyermek adatainak megfigyelésével összesítette a Központi Statisztikai Hivatal, és arra ad választ, hogy a magyar baba magasságának és súlyának fejlődése miként oszlik meg. Esetenként a bőrredő mérés is alkalmazható, amikor rendszerint öt ponton megmérik a bőrredő vastagságát és megfelelő képlettel kiszámítják a testzsír mennyiségét. Gyermekkorban fiúk esetében akkor beszélünk túlsúlyról, ha 25 % fölötti a testzsír aránya, lányoknál pedig akkor, ha meghaladja a 30 % -ot.

Rizikós életszakaszok

A szakértők szerint vannak bizonyos, az elhízás szempontjából veszélyes életszakaszok, amikor érdemes még inkább odafigyelni a kockázati tényezőkre.

1. Intrauterin (méhen belüli) élet

Elég csak arra gondolni, hogy a cukorbeteg anyák magzata nagyobb súlyú, hiszen az inzulinnak jelentős hatása van a méhen belüli életben kialakuló zsírsejtszámra és a növekedésre. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy a kismama hogyan táplálkozik: egy túlsúlyos vagy elhízott anyának nagy valószínűséggel nagyobb súllyal fog megszületni a gyermeke és ez már intő jel.

2. Csecsemőkor

Egyre nagyobb a hathónaposnál fiatalabb, tápszerrel táplált csecsemők aránya a szoptatottakhoz képest, ezáltal sokaknál nem érvényesül az anyatej elhízást csökkentő hatása. Azonban tévedés azt gondolni, hogy a modern tápszerek mindenképpen elhízást okoznak, inkább a túletetés jelentheti a problémát, ami anyatejjel és tápszerrel is megtörténhet. Sok szülő hajlamos azt gondolni, ha sír, bizonyára éhes a baba. Ezért aztán minden alkalommal megetetik gyermeküket, függetlenül attól, valóban éhes-e, esetleg más problémája van, esetleg egyszerűen csak unatkozik. Mindez nagyon kockázatos lehet, hiszen könnyen rögzülhet a babánál, hogy a problémákra az étel jelenti a megoldást.

3. Prepubertás és kamaszkor

Bizonyos tanulmányok szerint kora gyermekkorban és kamaszkorban különösen nagy rizikónak vannak kitéve a gyerekek az elhízás szempontjából, mert ebben a két növekedési szakaszban kalóriában gazdag, túl bőséges étkezéssel (és a kamaszok közt divatos junk food-dal) megsokszorozható a zsírsejtek száma. Ez a teória azonban a mai napig vitatott, hiszen – bár az nem vitás, hogy a súlytöbblet kialakulásánál megnő a zsírsejtek tömege – az eddigi kísérletek inkább azt igazolják, hogy elsősorban az intrauterin életben, illetve valamivel a születés utáni időszakban növekszik a zsírsejtszám. Ezen elmélet hívei úgy vélik, hogy „csak” a zsírsejtek térfogata, a zsírsejtben elraktározott triglicerid az, ami súlygyarapodás esetén növekszik.

Elhízott gyerek – kövér felnőtt

A gyermekkori elhízás és a felnőttkori túlsúly között egyértelmű az összefüggés. Egyes kutatások szerint már kétéves kor előtt kiderül, hogy valakiből túlsúlyos felnőtt lesz-e. Ezernél is több túlsúlyos gyermeket és kamaszt vizsgáltak meg, és az derült ki, hogy a túlsúlyos kamaszok fele már kétéves kora előtt is túlsúlyos volt, ötéves korára már a vizsgáltak 90 százaléka, tízévesen pedig már mindegyikük.

- A gyermekkorban jelentkező rizikófaktorok – bár valójában nem okoznak tünetet – bizonyítottan jelentkeznek. Azoknál az elhízott gyerekeknél, akiknek nincs endokrin betegségük, akik egyszerűen az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt híztak el, már találkozhatunk másodlagos zsíranyagcsere zavarokkal. Ezen kívül nagy arányban alakul ki náluk a megzavart cukoranyagcsere, ami a tünetmentes ugyan, de a 2. típusú cukorbetegség előszobáját jelenti - ismerteti Sasvári-Szekeres Anita, az Életmód Orvosi Központ dietetikusa, a gyermek dietetika specialistája. A szülőknek ilyenkor nem szabad homokba dugniuk a fejüket, azzal segítenek a legtöbbet a gyermeküknek, ha szakértő irányítással, tehát személyre szabott étrenddel és mozgásprogrammal megpróbálják normalizálni a testsúlyt - hívja fel a figyelmet az Életmód Orvosi Központ a tennivalókra.

Szerző

Alvás receptre

Publikálás dátuma
2017.10.13. 07:17
Illusztráció/Shutterstock

Sok tanulmányt, cikket, tudományosat és kevésbé tudományosat olvashattunk az elmúlt időben arról, mennyi időt szükséges naponta alvással töltenünk. Matthew Walker, aki a Kaliforniai Egyetem Humán Alvástudomány Központjának igazgatója, négy és fél évet töltött azzal, hogy megírja Miért alszunk? című könyvét. Célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az alváshiány és az Alzheimer-kór, a rák, a cukorbetegség, az elhízás továbbá a mentális problémák összefüggéseire. Az alváshiány - amely napi hat óránál kevesebb alvást jelent - szerinte ma már katasztrofális, járványos. A rövidebb mint hét óra alvás nevezhető kevésnek, a nyolc óra volna elég, amit egyre nehezebben adunk meg magunknak.

Bár az alváshiány biológiai működésünk semmilyen területét nem hagyja érintetlenül, minden résbe behatol, nem látunk, hallunk olyan felhívást, amely az alvás fontosságát hangsúlyozná. „Mikor volt olyan, hogy nem az altatót írta fel egy orvos, hanem magát az alvást? Ezt elsődlegessé kéne tenni, sőt ösztönözni” – mondja a The Guardiannak adott interjújában.

Walker kezdetben különféle demenciákban szenvedő emberek agyhullám mintázatát vizsgálta éber állapotban, de nem látott különbségeket. Kutatásainak eredményessége akkor változott meg, amikor rájött, nem az éber, hanem az alvó agy aktivitását kell vizsgálni, így lehet kimutatni a demencia különböző altípusait. De maradtak a kérdések: mi egyáltalán az alvás, mi a szerepe, miért alszunk? Walker ma már a saját magán tapasztaltakat figyelembe véve is tud tanácsokat adni: nyolc óra alvás minden nap, felkelés ugyanabban az időpontban.

Négy-öt óra alvás után azoknak a sejteknek a száma, amelyek a minden nap keletkező rákos sejteket elpusztítják, hetven százalékkal csökken. Nő többek között a mell-, a prosztata-, a méh-, és vastagbélrák kockázata. A negyvenöt éven felüliek, ha hat óránál kevesebbet alszanak, 200 százalékkal növelik a szívroham, vagy az agyvérzés kockázatát. Ilyenkor nő a szívverések száma és ezzel együtt a vérnyomás is. Az alváshiány megzavarja a test vércukorszint szabályozó rendszerét, a sejtek ilyenkor nem megfelelően reagálnak az inzulinra, így a keveset alvók a cukorbetegséget megelőző állapotba (hiperglikémia) kerülnek. Az elhízáshoz pedig azzal járul hozzá az alváshiány, hogy csökkenti annak a hormonnak a szintjét, amely a telítettséget jelzi, és növeli az éhségérzetet adó hormon szintjét. Így a kevés alvás a túlsúlyosságot előidéző harmadik tényezővé lép elő a mozgáshiány és a feldolgozott élelmiszerek mellett.

Az alvás hatással van immunrendszerünkre, ezért kell ágyba vonulnunk megbetegedésünk esetén, és ezért van az, ha fáradtak vagyunk, sokkal könnyebben fázunk meg. A kipihentek jobban reagálnak az influenzaoltásra is. Az Alzheimer-kór kialakulását nem egyszerű összefoglalni, de alapvetően egy mérgező protein, az amiloid felhalmozódása okozza, amely megtámadja a környező sejteket az agyban. A felhalmozódott lerakódásoknak az eltávolítása is a mélyalvás során történik. De a kör ördögi, mivel ezek a mélyalvás központokban halmozódnak fel, egyre kevesebb mélyalvást téve lehetővé, ami növeli a lerakódásokat.

Az alvás segíti új emlékek képződését, ezzel a tanulást is. Mentális egészségünkre is hatással van, a keveset alvók hangulatát az amigdala (az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában van szerepe az agyban) akár hatvan százalékkal fokozott reakciói befolyásolják, ettől mérgesebbek, dühösebbek, agresszívebbek lesznek, felnőtteknek öngyilkos gondolataik támadhatnak.

Szerző

Bizonyították: a nők jobban értékelik az önzetlenséget

Publikálás dátuma
2017.10.10. 13:18
A kép illusztráció! FOTÓ: Shutterstock
A nők agyának jutalmazásért felelős része sokkal aktívabban reagál az önzetlen viselkedésre, mint a férfiaké - állapították meg a Zürichi Egyetem kutatói.

A Nature Human Behaviour című folyóiratban közölt tanulmány szerzői elsőként bizonyították, hogy a női és a férfi agy eltérően reagál az önzetlen és az önző viselkedésre - olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Az előagyban található striátum (csíkolt test) felelős a jutalomérzetért és ez az agyterület aktiválódik döntéshozatalkor. A kutatási eredmények alapján a striátum sokkal erősebb aktivitást mutatott a nőknél az önzetlen, mint az önző döntések meghozatalakor.

Ezzel szemben a férfiaknál az önző döntés váltott ki hevesebb reakciót a jutalmazó rendszerből. (Az alanyoknak egyebek között egy adott pénzösszeg másokkal való megosztásáról kellett dönteniük.)  A második vizsgálatban az agy jutalmazó rendszerének működését gyógyszerezéssel zavarták meg az alanyoknál. Ennek eredményeképpen a nők sokkal önzőbben, míg a férfiak jóval önzetlenebbül viselkedtek, ami meglepte a kutatókat.

Alexander Soutschek, a Zürichi Egyetem munkatársa szerint még ha ezek a különbségek nyilvánvalónak is tűnnek biológiai szinten, semmiképpen sem szabad ösztönös vagy az evolúcióra visszavezethető tulajdonságokként tekinteni rájuk. "A jutalmazásért és tanulásért felelős agyterületek szorosan együttműködnek egymással. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a lányok dicséretet kapnak az önzetlen viselkedésért, aminek eredményeként az agyuk jutalmazó rendszere megtanulja, hogy a segítőkész cselekedetért várjon el valamilyen jutalmat és ne az önző viselkedésért. Ennek fényében pedig az általunk megfigyelt nemi különbség leginkább a férfiakra és a nőkre vonatkozó eltérő kulturális elvárásoknak tulajdonítható.

Szerző